Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
VI. fejezet
Bécsbe. Meg is írta az asszonyának, hogy a királynál és az uraknál nagy tisztességet vallott a dinnyékkel. Ugyanez a Sárkány írja néhány nappal későbben, hogy Hegykőről is küldtek kocsin dinnyét. A vámon azonban elszedték a javát, s a mi Bécsbe ért, az csak törve-marva érkezett. Több dinnyét küldjenek - írja Sárkány uram -, mert az urak minduntalan reám küldenek dinnyéért... így megy a dinnyeküldés itthon is. Batthyány Kristóf 1562-ben olyan dinnyéket küldött Zrínyi Miklósnak, hogy őkigyelme paripát küldött viszonzásul. Batthyány Boldizsárnak a felesége (Zrínyi Doricza) szekéren küldi Pozsonyba a dinnyét, a hol Boldizsár úr az idegen urak és az országgyűlés tagjai közt osztja el. Enyinghi Török Ferencz meg akarván mutatni Nádasdynak, hogy ő sem utolsó a dinnyetermelésben, veresbélű görögdinnyéket küld neki... A kinek nem volt jó dinnyéje, az úgy dinnyeéréskor ugyancsak pironkodott. Kávásy Jób uramnak például híres gyümölcsöse volt Boncsodföldén. Az 1575. évben azonban hiába vártak tőle dinnyét, senkinek sem küldött. ő maga megírja az okát. „Ez esztendőben - úgymond - afféle jó dinnyém csak egy sem volt; mert nem lön magom, hogy vethettem volna.” A dinnyetermelés kiterjedt voltát hirdeti az a körülmény is, hogy a XI. században dátumnak használták a „dinnyevetéskor” szót. Aztán nyaratszaka, majd minden városunkban tartottak külön dinnyevásárt. A kassai dinynyesokadalmat például még a XVII. században is igen emlegetik. 217
