Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

han, mind eloltá Pál pap; Kerty Gergely és Balásy espán kertjébe is oltott belőlök.”

Az 1562. évben Pécsi Gáspár szép fiatal oltványokat szállított Nádasdynak. Eberhartról Mérey Mihály küldé tovább a csemetéket. „Mikor a szép körte- és alma-oltványokat láttam - írja Mérey Nádasdynak - az emberi vágyakozás arra ösztökélt, hogy néhány ágacskát oltani levágjak róluk. De legyűrtem a vágyamat s a fácskákat sértetlenül tovább szállíttattam. De kérem nagyságodat, küldjön nekem néhány oltóágacskát a jelzett fákról.” (1562. márc. 18.)

Petheő János főkapitány az 1564. évben török kajszinbaraczkot kapván, a királynak is küldött belőle szemzésre alkalmas ágacskát (1564. jún. 20.)

Ha eleink valahol szép gyümölcsöt láttak, azonnal tudakoztak, nem lehetne-e oltóágat szerezniük abból. S ha ágat nem kaphattak, legalább a magját vetették el.

Ily módon aztán a legjobb magyar gyümölcsfajok mind elterjedtek az országban.

Érdemes megemlítenünk, hogy a családi levelek ezrei szólnak efféle dolgokról, de arról egyben sem találtunk semmit sem, hogy a művelt Nyugatról hozattak volna csemetéket vagy oltóágakat. Mária özvegy királyné egy ízben Batthyány Ferencznek küldött Németalföldről oltóágakat. Batthyány eloltotta ugyan, de megírta, hogy Ferdinánd király neki azt mondá: Németalföldön nincsen kiváló gyümölcs!

És Ferdinánd királynak, a ki igen jól ismerte a magyar

211