Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

VI. fejezet

vagyon, azt az szolgabíró küldte”. Szele Jakab 1564-ben Szent Vid napján Kanizsáról két kosár muskotálykörtét és két kosár som-cseresznyét küld Nádasdynak. „Az somcseresnyének - írja - jobb érés kell.”

Ha a mai állapotot szemünk előtt tartjuk, bizony nagy dolognak kell tartanunk, hogy XVI. századi főasszonyaink már május első napjaiban érett cseresznyével szolgálhattak. Igaz ugyan, hogy negyedfél század előtt az éghajlati viszonyok mások voltak, de hát a változás e téren még sem akkora, hogy a szinte hihetetlenül korai termést természetesnek tarthatnék. Pedig hát a mi derék kertgazdáink ezen a téren még másféle korai gyümölcscsel is megmutatták, hogy a versenyt bárkivel föl vehetik. Vegyük szemre például XVI. századi dinnyetermesztésünket. Bármilyen elfogulatlan bírálók legyünk is, be kell vallanunk, hogy a XVI. században a dinnyetermelés dolgában vezetők voltunk. Ezen a téren segítségünkre voltak a megtelepedett törökök is, a kiktől a drinápolyi és smyrnai dinnyemagot kaptuk.

Érdemes megemlítenünk, hogy a kinek Bécsben az udvarnál elintézni való dolga volt, előbb kitűnő gyümölcscsel lepte meg az illetékes embereket. így tett Choron Mária 1552-ben, kitűnő és nagy persiai baraczkokat vivén az udvarnak. Pál diák Batthyány Boldizsár ügyeiben járván Bécsben, az instantia benyújtása előtt a magával vitt gyümölcsöt osztá szét. „Először is - írja - Listhiushoz mentem vala az gyümölcscsel. Nagy jó néven véve, továbbá az jegyzést és az felük nevét kezébe adám.” (1574. jan. 9.)

207