Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
I. fejezet
kemény fa, a melyet fegyverkészítésre lehet használni. Vetéseik vannak s méz a legfőbb gazdaságuk. Prémes ruháikat menyétből készítik. Tartományuk 17 napi járóföldre terjed hosszában úgy, mint szélességben. Tőlük egész a kazár földig mind lapályos a vidék, az út lakott s mívelés alatt álló földeken át vezet források, fás helyek közt, folyók mentén. Többen, mikor a burdász földről Kazárországba mennek, az útat az Itil* folyón teszik meg, mások a szárazföldön utaznak. Fegyverzetük - kard, nyíl; páncéljok nincs, sem az, mely csupa vasgyűrűkből van összealkotva, sem az a másik, mely vasgyűrűkből s laposan kivert ércpántokból áll. Mindegyikök tartozik lovat tartani, kivévén azokat, kiknek uradalmaik vannak s bőségük a világi javakban. Ruházatjok a kurták és a dsebe. Gyümölcs tartományukban nem terem; italuk mézből készül. Kalapot viselnek s kalap jók körül turbánt tekernek... A bolgárok ...Ez egy folyamparti nép, vetéseik és (a mindennapi élet dolgaiban követendő) szabályaik vannak; mindenféle magot művelés alá vesznek, így a búzát, árpát, pórhagymát, lencsét, paszulyt s ezeken kívül minden egyebet... * Itil - a Don alsó szakasza. 12
