Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

I. fejezet

A magyarok

...Amagyaroknak lapályaik vannak, szénatermő s termékeny helyekben bővelkedők. Tartományuk kiterjedése hosszában és szélességében száz négyzet paraszangát teszen. Ez a tartomány a Fekete-tengerrel határos, a honnan a Dsaihűn* folyó ezen tengerbe folyik és ők e folyam ármentében laknak. Tél idején, ki a Dsaihűntól távolabb lakik, közelébe húzódik és az egész telet ott tölti, halászattal foglalkozva s élelmöket ilyeténképen szerzik meg. És ez a folyam az, mely tőlük balkézre esik. A szlávok közelében van egy nép, mely a görögök közül való és keresztény, ezeket nendezeknek nevezik. Ezek a magyaroknál számosabbak ugyan, de gyengébbek. A mi ezt a két folyót illeti, az egyiket Itilnek, a másikat Dubának nevezik. A mikor a magyarok a folyam partján tartózkodnak, szemtől-szemben látják a nendezeket (így). A nendezek (lakta földnél) lejebb, a folyam partján egy magas hegy emelkedik, víz ered ezen hegy oldalán és ezen hegy mögött egy keresztény nép lakik, melyet mordat-nak (?) neveznek s ezek és a nendezek (így) közt tíz napi járóföld terjed. Egy nagyszámú nép s ruházat jók az arabokéhoz hasonlít, úgy a turbánszerű föveg, mint az ing és a mellvértre nézve. Kereskedéssel és földműveléssel foglalkoznak, szőllőik is vannak. Földjükön víz folyik s csatornáik nincsenek. Külön nemzetiségűek. Mondják, hogy

* Dsaihűn - a Dnyeper folyó ókori neve.

13