Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

őköt a rothadástól megoltalmazza... 9. A szőlőtónek gerezdéiből való léből először must lészen, azután megforrván bor, mely a földnek mintegy vére és az italok között szinte olyan, mint a kenyér az ételek között. A fővebb boroknak nyolcvan nemeit számlálja Plinius.

XLV. A füvek eledeleik (enni valók) avagy nem azok. Az eledeli füvek gabonák avagy páré. A gabonák ezek: ...9. A borsó az ő kacsocskáival valamihez kötődvén, jó magasan nő fel, gyümölcsei kerekdedek, melyek egy hüvelybe is sokan szorulnak bé. Ez kerti avagy mezei. Ezek küsebbek és a földön elterülők. Emezek penig nagyobbak. Mindenik virágja vagy fejér vagy bársonyszínű. 10. A bab levelei olyanok, mint a háromlevelű fűé, zölden feketéllők, kövérek, mint valami vessző szálakon nő, virágjai fejér lök, de belől fekete szennyekkel külömböztettenek (választattanak) meg, gyümölcsét kétfelé nyíló hüvelyben termi, mint a borsó is. Középszerént való hideg és nedves természetű, mindazáltal puffaszt és nehezen emésztődő. A héjjalt mindazáltal jobb. A héjjak az új palánták (ültetések) tövére tétetvén azokat kiszárasztják. Az ő virágjából lecsepegtetett víz penig ruhára öntetvén, a testből a töviseket, csontokat és az egyéb belémenteket kivonja.

Következnek már a par és füvek, minéműek: 1. A káposzta, melynek levelei szélesek, melyek ha egybekapcsolódnak, káposztafejet csinálnak. Hidegítő, nedvesítő és csípősség nélkül való szárasztó, nagy hasznú fű mind az emberekre s mind az oktalan állatokra nézve. Egyiptomban mindazáltal nem élnek véle, mivel ottogyon igen keserű.

133