Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

A rómaiak régen nem tudván az egyéb füveknek erejeket, hatszáz esztendőkig, többire minden nyavalyáknak megorvoslásában csak ezzel éltek. Ez elfőzettetvén avagy az abból lecsepegtetett víz a vesék köve (arénája) ellen igen jó. Az ő levelei jók a daganatok és tüzességek ellen. Hasonlóképpen az ő nyers levek a rusnya és régi kelésekbe hasznos. A fejen hajat nevel. A vén kakassal megfőtt leve a kólyikát és egyéb hastekeréseket megenyhíti. 2. Az espinácnak (spenót) hosszú szára, hegyes magja, felly ül hegyes s alól széles és csúcsosan kihegyesíttetett levelei vannak. Hideg és nedves az első rend végében. Az ő leve a hasat meglágyítja és a vétkes (hitvány) nedvességeket kiűzi, hasonlóképpen a derékfájást és a has keménységét elveszi. Az őbelőle csináltatott olaj a máj és a gyomor fájdalmit és gyulladásit megenyhíti. Ezen a pókok marások ellen is igen használ. 3. A salátának leve bő, levelei kerekek és fodrok. Ez ha a mezőn terem, rövidebb levelű és szárú, mint a vettetett, ízi mindazáltal keserű és teje bővebb. Nedves és hívesítő, de módjával, mint a forrásvíz, minekokáért minden egyéb parés füveknél dicséretesebb. Az ővele gyakorta élés mindazáltal a látásnak ártalmas. A vadsaláta levele az asszonyok tejével az égéseknek (ti. ellen) jó. 4. A cékla szörnyű hamar nő. Ez avagy fejér avagy feketéllő veres, mindenik az ő salétromossága miatt emésztő és kenő, inkább mindazáltal a fejér, mint a feketéllő, mivel ez szorító is valamennyire, de ha elfőzettetik, azt az erejét elveszti. A májdugulások ellen igen helyesen élhetni vélek, főképpen ha ecettel vagy mustárral vétette-134