Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
V. fejezet
bévétetvén, a mirigyes gyulladás elkezdődés idején huszonnégy óra alatt, érvágást bocsátván mindazáltal elöl, a mirigytől megment. 3. A gesztenyefa az dióhoz hasonló, leveleinek mindazáltal több erecskéi vannak és fogasabbak. A gesztenyék mindnyájan melegek és szárazok az első renden és a földességre nézve igen felette szorítok, úgyhogy a vérhas ellen és a vérpökőknek igen jók. Akár a főttnek, akár a sültnek árt a soka, de sokkal inkább a nyers, mivel nehezen emésztetnek meg és igen felfúvók s szorítók. Akik sokszor sokat esznek bennek, megtetvesednek. A hamuba sültek sóval, borssal és nádmézzel étettetvén meg, jobbak a főtteknél és a nyerseknél. A megaszaltattaknak porok a rákszemekkel és folyó borostyán vizével a vizeletet megindítja... XLIV. Ekkédig az élő fákról, következik a bokrokról. A bokrok nemesebbek avagy nem annyéra nemesek... A nem oly nemesek ezek: 1. A mogyoróbokor (fa), mely jó magas, törzsöké vékony, kövér fejérlő szennyekkel megválasztott; levelei az égerfáénál szélesebbek és fogasocskák, bimbója elhullván, mogyorókot terem. A mogyorók melegek és igen nedvesítők, minekokáért megkövérítnek ugyan, de mindazonáltal a gyomornak ártanak és könnyen vérhasat szereznek, főképpen amelyek vörös hártyával boríttatnak bé. A zöldek egészségesebbek mindazáltal az asszuknál. Megtöretvén penig és mézes vízben megitatván a régi hurutot meggyógyítják. A megégetettnek hamva óhájba avagy medvehájba kevertetvén s főre kenetvén, 131
