Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

V. fejezet

gyakorta esznek bennek eleget, követ (arénát) szoktak nemzeni és a gyengébb gyomrokban felpuffasztó lelkeket szereznek, ennek felette az inaknak is ártalmasok. A vadalmák mind szorító erejűek, melyek mindazáltal megtörettetvén és valamely edényben víz öntettetvén reájok és megfőzettetvén, must ízű levet adnak, mely a hasat igen jól meglágyítja. Az almafa nemei a bisalma és a barackfa, is. 4. A bisalmafa sokkal törpébb és almája mohos (pihes), melynek természete hidegszabású és szorító minekokáért a hideg nyavalyákban a gyomor megerősítésére igen jók, mint a bor is, ismét az őbelőle készíttetett méz avagy olaj is. 5. A barackfa levelei a mondolafáénál egy kicsinyég nagyobb, gyümölcse penig (a barack) kerekded és lévvel teljes s küvül valamennyére pihes. Leve, az ő bővebb vize és hidegsége miá, könnyen megvész és teljességgel ártalmas, kiváltképpen ha a több étkek után vétetnek bé. Mivel a gyomornak szénén lábbogván hamar megvesznek és torhát bővebben készítnek. Minekokáért akik gyakorta esznek benne eleget, hideglelésekbe esnek és az ő inaik csudaképpen megbántódnak. Levelei ha porrá rontatnak, az aludtvéres sebeket béforrasztják, a levelek leve penig ha italban bévétetik vagy a levelekkel együtt a köldökre köttetik, a galesztát megöli az emberben. A gyümölcsök virágjaiból nádmézet tévén hozzá, oly orvosság készíttetik, mely a gyermekekből kiveszi a gelesztát, ez hasznosabb és a szájnak is kedvesebb. 6. A körtvélyfa az ő gyümölcsével elég ismeretes. Az új és nyers körtvélyek a vért hamar rothadáshoz készítik, minekokáért ritkán kell véle élni és ke-127