Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)
V. fejezet
Apáczai Csere János: Magyar Encyclopaedia (1653) XLIII. A fák oly gyökeres állatok, melyek a gyökérből, ágasbogas és csemetés törzsökből jól felhuzalkodnak (nevelkednek)... Az akárholott termők termékenyek avagy meddők. A termékenyek gyümölcse vagy lágy borítékkal boríttatik bé vagy keménnyel. A lágy borítékbak ezek: 1. A fügefa, mely nem igen magas, héjjá sima, mint az olasz diónak, gyümölcse hosszúka, mint a körte és tele maggal. Ez az egyéb fáknál termékenyebb, úgymint mely háromszor avagy négyszer is terem egy esztendőben, úgyhogy egyik a másikot ottérje. A füge színe elsőben téjszínű, osztán mézszínű. A fügefához köttetett vad bika (ökör) megszelídül tőle. Az izsóppal megfőzetett füge éhomra vétetvén bé, a hurutot és a tüdők nyavalyáit meggyógyítja, ha penig rutalevéllel, gyalogfenyő butkóival és olasz dióval megtörettetvén és elegyíttetvén liktariomot (szörpöt) csinálnak belőle, a mirigy (pestis) ellen is igen jó, úgyhogy akik osztán abban minden nap valamicskét vesznek bé, ritkán mirigyesedjenek meg... 3. Az almafa a tartományok külömbsége szer ént sokféle és házi vagy vadalmákot terem, a háziak közül az édesek melegebb természetűek, a savanyók penig hidegebb levűek. Mindezek hasznosok az elme elájulási ellen és a szívnek megvastagítására illendők, azokban mindazáltal, akik 126
