Surányi Dezső (szerk.): A szenvedelmes kertész rácsudálkozásai. Dokumentumok a magyar kertkultúra történetéhez - Magyar Hírmondó (Budapest, 1982)

I. fejezet

Ibn Fadlán:

A VOLGÁI BOLGÁROK (X. sz.)

Az ott termő almák zöldek és igen savanyúak; a leányok eszik s meghíznak tőlük. A mi legtöbb terem ebben az országban, az a mogyoróbokrok; ezekből ott egész erdőket láttam, melyek negyven paraszangára* terjedtek. Egy előttem ismeretlen, szokatlan nagyságú fát** is láttam (a bolgár földön), törzse lombtalan és sudara pálmaszerű, levelei finomak s egymással összefűződnek. Ezt a fát a törzs egy bizonyos helyén megfúrják és abból kicsorgó folyadékot edénybe felfogják, a mely édességében még a mézet is felülmúlja. Ez az ital ép úgy részegít, mint a bor, ha az ember mértéktelenül iszik belőle. Legfőbb élelmök kölesből és lóhúsból áll, noha árpa és búzaföldjeik is vannak. Mindenki terményeivel szabadon rendelkezik s a király ezekből mit sem követelhet... Más olajuk nincs, mint halzsír, ezt ép úgy használják, mint mások az oliva vagy szeszámolajat...

(Pauler-Szilágyi 210-11. o.)

* paraszanga - mérföld, a perzsa paraszanga 6243 méter.

** szokatlan nagyságú fa - hatalmas nyírfa.

9