Boros Pál (szerk.): A Pest megyei agrárszocialista mozgalmak történetének bibliográfiája (Budapest, 1972)
Bevezető
tívumaira is. Behatóan tárgyalja a szociáldemokrata stratégia és taktika falusi osztályharcokban megnyilvánuló hiányosságait, amely a független szocialisták fellépését szükségszerűvé tette. Az MSZDP 1896-os kongreszszusa ugyanis elhatározta, hogy az orosházi, békéscsabai és hódmezővásárhelyi megmozdulások tanulságai alapján a földmunkásság önálló szaklapját létrehozzák, és az önálló szakszervezeteket is megalapítják. Ennek érdekében a szociáldemokrata vezetőségbe beválasztott Várkonyi István 1896 augusztusában Földmívelő címmel megindítja a földmunkások önálló szaklapját, amely célul tűzi ki szinte minden cikkében az agrárproletariátus és szegényparasztság önálló szakszervezeteinek megalakítását is. A szociáldemokrata vezetőség többsége a parasztság széleskörű szervezésétől megijedt, emiatt Várkonyi vállalkozását nem támogatta, mert a falusi dolgozók tömegeinél kizárólag a városi osztályharc már bevált sémáját kívánta alkalmazni. Ennek a helyzetnek következménye, hogy a parasztság öntudatos elemei Várkonyi lapindítása után Cegléden külön földmunkás kongreszszust hívnak össze. Ezen, bár a szociáldemokrata vezetőséget élesen bírálják, az 1896-os MSZDP kongresszus határozatain nem lépnek túl, csak konkretizálják a falusi osztályharc feladatait. A két frakció között békítő kísérletek is folytak, amelyek különösen az 1897-es aratósztrájkok idején váltak erőteljessé. Ekkor ugyanis a független-szocialista frakció az MSZDP vezetőséget támogató vidéki szociáldemokrata szervezetekkel szorosan együttműködött, a sztrájkok sikeres befejezéséért folyó küzdelemben. A pártvezetőség a falusi sztrájkküzdelmeket megpróbálta fékezni s a Várkonyi vezette frakciót azzal próbálta elszigetelni, hogy Várkonyi Istvánt az 1897 nyarán tartott kongresszuson a pártvezetőségből, sőt a párt soraiból kizárta. Erre az ellenséges magatartásra válaszként ült össze 1897 szeptemberében a ceglédi kongresszus, amely már önálló pártot alakított. A független szocialista párt programja már túllépett az MSZDP 1896-os programján, s a paraszti osztályharc sajátosságait felismerve először hirdette meg a nagybirtokrendszer felszámolását és a föld ideiglenes bérbeadását. A szociáldemokraták a politikai okok mellett a felosztást elvi alapon is elutasították, mert véleményük szerint a földosztás a termelőerők fejlődését akadályozza. A szociáldemokrata irodalom hazánk felszabadulásáig ezt az álláspontot képviselte és ezért is fontos kiemelni, hogy az 1945 utáni marxista elemzések azért léphetnek előre az agrárszocialista mozgalmak ábrázolásakor, mert a felszabdulás után Magyarországon a történelmi fejlődés a nagybirtok felszámolását tűzte napirendre. Ha a szociáldemokrata stratégiával és taktikával szemben jelentkező független szocialisták programját vizsgáljuk, megállapítható, hogy több kérdésben az egész magyarországi munkásmozgalom szempontjából előremutató határozatokat is hoztak, és minden egyoldalúságuk ellenére jelentős feladatokat tűztek napirendre. 4
