Boros Pál (szerk.): A Pest megyei agrárszocialista mozgalmak történetének bibliográfiája (Budapest, 1972)
Bevezető
BEVEZETŐ Bibliográfiánk Pest megye munkásmozgalmának első jelentős eseménysorozatát, a XIX. század utolsó évtizedének agrárszocialista mozgalmaival kapcsolatos irodalmat dolgozta fel. Ennek megfelelően összeállításunk a Pest megyéből kiinduló és országos mozgalommá váló független szocialista szervezkedés előzményeivel és kibontakozásával foglalkozó publikált, valamint még nyomtatásban nem közölt anyag feltárását végezte el. Feldolgozásunk kiterjed a vonatkozó polgári, szociáldemokrata és az 1945 utáni marxista történelmi irodalom egyedi és gyűjteményes munkáira, valamint a folyóiratokban megjelent tanulmányokra. A bibliográfiába felvett anyag, szerzőinek történelmi szemlélete szerint három csoportba osztható. Az első csoportba a polgári szakirodalom vonatkozó munkái és ennek levéltári forrásai, a másodikba a szociáldemokrata és független szocialista megnyilvánulások, végül a harmadik csoportba az 1945 után megjelent marxista feldolgozások tartoznak. Ha a háromféle megközelítés jellegét vizsgáljuk, megállapítható, hogy a polgári szerzők az agrárszocialista mozgalmakkal általában ellenségesen foglakoznak még akkor is, ha egyes tudósításokban tárgyilagosan tárják fel az agrárproletariátus és szegényparasztság helyzetét és szervezkedésének okait. Ez az ellenséges hang különösen a két világháború között megjelent munkákban jut kifejezésre, többek között abban, hogy az egész agrárszocialista szervezkedés jogosságát is kétségbe vonják, a Bánffy-kormány terrorintézkedéseit keveslik és a „gyenge kéz politikájának” minősítik. Második megközelítés a szociáldemokrata és független szocialista szemlélet. Közös jellemzője, hogy az agrármozgalmakat megértéssel kezelik és az agrárszocialista szervezkedés elvi, politikai és gyakorlati problémáinak különböző összefüggéseit is részletesen tárgyalják. A szociáldemokrata és független-szocialista feldolgozások ugyanakkor eltérést is mutatnak. Amíg a szociáldemokrata irodalom a falusi osztályharc specifikumait fel nem ismerő pártvezetőség álláspontját képviselte, és emiatt vált egyoldalúvá, addig a független szocialisták megnyilvánulásai kizárólag az agrárproletariátus és szegényparasztság sajátos küzdelmeit elemzik, elszakadva ezáltal a munkásmozgalom egészétől. A harmadik megközelítést az 1945 utáni marxista történetírás jelenti, amely a tárgyalt időszak agrárszocialista mozgalmait a sokoldalú problémák összefüggéseiben tárja fel. Az 1945 utáni szakirodalom részletesen kitér a független szocialista szervezkedés pozitívumaira és nega3