Lakatos Ernő (szerk.): A modern krónikaírás Pest megyében (A Pest megyei krónikaírók 1967. május 22-én tartott első megyei tanácskozásának anyaga) - Pest megyei levéltári füzetek 1. (Budapest, 1967)

Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírtás elvi-módszertani kérdései

Eszerint a modern helyi krónika az adott település, illetve munkahely éves fejlődését egyidejűleg megörökítő, új típusú évkönyv, mely három fő részre tagolódik:

a) a szektorok szerint vezetett, éves eseménynaplókra mint forrásanyagra;

b) az ugyancsak szektorok szerint tagolt, éves beszámolójelentésekre mint a forrásanyag történetírói feldolgozására;

c) az eseménynaplókhoz kapcsolódó dokumentumgyűjteményre (a nem közigazgatási úton keletkezett iratok, újságcikkek, plakátok, röplapok, meghívók, brosúrák, egyéb nyomtatványok, fényképek, tervek, vázlatok stb. kollekciójára) mint bizonylati anyagra.

E hármas tagozódás szerves egysége a biztosítéka annak, hogy a modern krónika a település, munkahely hiteles évkönyve, ha úgy tetszik, — élő lexikona legyen.

IV. A modern krónikaírás helye a népművelésben és a történetírásban

A krónikaírás elvi problematikáját és módszertanát — a célkitűzésen túl — az a körülmény is alapvetően meghatározza, hogy milyen helyet foglal el a népművelésben és hogyan kapcsolódik a történetíráshoz.

Ami a kérdés első felét illeti, — a krónikaírás mint a honismereti mozgalom szerves része alapvetően népművelési tevékenység. Népművelési funkciója kettős: a) egyrészt fejleszti azokat ,akik a krónikát „termelik”, akik az eseményeket, adatokat kutatják, megrostálják, ellenőrzik, értékelik, feljegyzik, majd az éves beszámolókban feldolgozzák, s a dokumentumokat összegyűjtik; b) másrészt fejleszti azokat, akik a krónikát hasznosítják, akik tartalmával megismerkednek: fejleszti a vezetést, hogy a település, munkahely múltját és jelenét reálisan lássa, jövőjét szolidan tervezze; segíti a pedagógusok oktató- és nevelőmunkáját, hiszen a lakóhelyismereti oktatás éppúgy, mint a hazafias nevelés bőven meríthet a helyi krónikákból; elmélyíti és konkretizálja a történeti ismeretterjesztést; egészben véve friss erővel támogatja népünk reális, önálló, haladó gondolkodásra, tevékeny, szocialista hazafiságra való nevelését.

21