Radványi Nagy József (szerk.): A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium jubileumi évkönyve 1899 - 1974 (Cegléd, 1974)
ISKOLÁNK TÖRTÉNETE A Kossuth Gimnázium megalakulásának története, fejlődésének főbb adatai megtalálhatók évkönyveinkben, amelyek működése megkezdésének első évétől tanévenként folyamatosan jelentek meg 1949-ig. Nem lesz talán haszontalan, ha történetének, fejlődésének főbb adatait felvázoljuk. Ismeretes, hogy Cegléden már a reformáció korában is működött az a felsőbb iskola, amely sokféle változáson ment át, és többszöri szüneteléssel 1760-ig állott fenn, majd a múlt században újból feléledt, és a református elemi iskolával volt kapcsolatos. A gimnázium iránti igényt mutatja az a tény is, hogy amikor 1869-ben polgári iskola kezdte meg működését, a város szükségesnek tartotta a latin nyelv általános tanításának biztosítását, hogy az iskolának némileg gimnázium jelleget adjon. Ugyanez a szándék vezette az intézetnek 1885-ben történt államosításakor is, így a latin nyelvet rendszeresen tanítják. Városunk fejlődésével egyre növekedett az igény és óhaj, hogy Ceglédnek középiskolája legyen, és hogy „ne kelljen az észt Nagykőrösön vagy Kecskeméten drága pénzért vásárolni” — olvashatjuk az egykori iratokból. A gimnázium indításához az első lépést Cegléd város egyik jómódú, liberális gondolkodású polgára, Dobos János mérnök teszi meg, és megszületése elválaszthatatlan a nagy magyar forradalmának és hazafinak, az 1848—49-es polgári forradalom és nemzeti függetlenségi harc vezéregyéniségének eszméitől, városunk lakóira tett politikai hatásától. Dózsa György és Mészáros Lőrinc késői unokái megértették Kossuth hívó szavát, és eszméi kitörölhetetlen nyomokat hagytak a ceglédiek lelkében. Cegléd Kossuth városának tekinti magát. A Kossuth-kultusz városunk haladó hagyományai közé tartozik. Az a bensőséges kapcsolat, amely Kossuth és városunk között kialakult, nem korlátozódik a forradalom és szabadságharc idejére, itt elmondott toborzó beszédére, hanem kitörölhetetlen nyomokat hagyva megmaradt az emigráció idején is. Ennek egyik legszebb bizonyítéka a ceglédi „Turini százas küldöttség” szerepe. De ugyanilyen bensőséges volt városunk kapcsolata Kosstuh Lajos családjával is. Ismeretes, hogy amikor fia, Kossuth Ferenc az emigrációból hazatért, nemzeti ünnepünk napját, március 15-ét, amíg egészségi állapota megengedte, mindig városunkban töltötte, és egyetlen alkalommal sem mulasztotta el, hogy eljöjjön iskolánk ünnepélyére, azt végighallgatta, sőt az e napon kiosztásra kerülő „Rákóczi Emlékdíj”-at személyesen adta át buzdító szavak kíséretében a pályanyertes tanulónak. Nem véletlen tehát, hogy amikor a századforduló előtti évtizedben társadalmi és kulturális igényként merült fel, hogy városunkban gimnáziumot építsenek, születését Kossuth szelleme sugallja. Dobos János mérnök első elképzelése szerint egy gazdasági iskola megépítését akarta előmozdítani, csak később gondolt gimnáziumra. Az 1890. október 11-én kelt alapítólevél szerint 75.000, — Ft-ot biztosított, és örök tulajdonul Cegléd város közönségének átadta, azzal a kikötéssel, hogy ezt az összeget Cegléd város területén felállítandó földműves vagy gazdasági iskola céljára fordítsák, „és mint Dobos János alapítvány kitüntessék, habár magától értettetik, mind a mellett megjegyezni kívánom, hogy a felállítandó iskola minden felekezetet kizáró jelleg nélküli legyen.” Cegléd város képviselőtestülete 1890. október 16-án fogadja el. Dobos János az alapítvány rendeltetését 1893-ban megváltoztatja olyan céllal, hogy azt a leendő gimnázium építésére fordítsák, és 1894-ben Kossuth Ferenc képviselő ceglédi látogatása alkalmával újabb 25.000,— Ft-tal gyarapítja. Így a „Dobos alapítvány” 100.000, — Ft-ra emelkedik. A gimnázium felépítésének újabb forrásai nyílnak meg. A fordulat Kossuth Lajos halálával következett be. Kossuth Lajos iránti tiszteletből 1894. április 21-én a városi közgyűlés a következő határozatot fogadja el: „Állítsunk Kossuthnak emléket, melyen a rozsda nem fog, melyet az idő el nem emészt, 2
