Béres Károly (szerk.): A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola 35. éves jubileumára. Fejezetek a város zenei életének múltjából és jelenéből (Cegléd, 1986)
Cegléd zenei életének múltjából
5 CEGLÉD ZENEI ÉLETÉNEK MÚLTJÁBÓL Ceglédet nem sorolhatjuk azon települések közé, mélyeket a népdalgyűjtés színhelyeként emlegetünk. Ennek ellenére feltételezhető, hogy szívesen énekelték a környék dalait, népdalait. A népszokások, az egyházi ünnepekhez kapcsolódó szokásanyag, a torok, lakodalmak, egyéb népi ünnepek, szokások dallamkészlete kielégítették a ceglédiek igényeit. Éveken át elhallgatták a jeles vőfények pergő rigmusait, a kukoricáiosztás közben elmondott, eljátszott, eldalolt balladákat, s egyéb népdalokat. Az a szűk hivatalnokréteg, mely forrásaink szerint a köznéptől elkülönülve, szigorú kasztrendszerben élt, zenei vonatkozásban - miután a köznép "közönséges" dalait lenézte - a műzene perifériális alkotásaiban gyönyörködött. így volt ez a múlt század közepéig, a szabadságharcig. Simonffy Kálmán mint nótaköltő Cegléden A népies műdal, mely klasszikus korában jelentős egyéniségeket adott a magyar zenei életnek, nevezetesen Lavotta, Bihari, Csermák, Rózsavölgyi - városunkban is "kitermelt" egy jelentős dalköltőt - Simonffy Kálmánt, aki a közeli Tápiószelén született 1832-ben. Abonyban járt iskolába. 1848-49-ben honvédként védte a magyar szabadságharcot. 1852-ben Cegléden főjegyzőnek választották. Itt írta sikeres műdalait jeles költőink - Petőfi, Tóth Kálmán, Vörösmarty - szövegére. Ösztönös muzsikus volt, autodidakta - ahogy ma mondjuk. Gitárral, füttyszóval kísérte dalait. Cegléd zenei életének első szervezője, az ő nevéhez fűződik a "Városi Dalárda" megalapítása, mely ekkor az első ilyen szervezetek közé tartozott. E dalárda működéséről sajnos nincsenek adataink. De Simonffy nem sokáig marad Cegléden.
