Calvin Synod Herald, 2012 (113. évfolyam, 1-12. szám)
2012-07-01 / 7-8. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD H. V Morion: PÁL APOSTOL NYOMÁBAN A mű eredeti címe: IN THE STEPS OF SAINT PAUL Fordította: Dr. Marino Sándomé sz. Kilián Magdolna Folytatás múlt számunkból Pál apostol levelei a legkorábbi feljegyzett keresztyén írások. Talán nem is méltányolják eléggé, hogy ezek korábban keletkeztek, mint a négy evangélium bármelyike is, hiszen azok a tudósok, akik I. Jakab uralkodása idején készítették az Authorised Version néven ismert angol bibliafordítást, az Újszövetséget nem a könyvek keletkezésének sorrendjében állították össze. Pál levelei például azok hosszúsági sorrendje szerint kerültek rendezésre. Amíg a levelek Pál apostol gondolkozását világítják meg számunkra, s úgy érezzük, hogy őt behatóbban megismertük, mint - talán Cicero kivételével - az ókor bármely emberét, az Apostolok Cselekedetei hittérítő kőrútjait írja le. Ez a könyv elbeszéli nekünk, hol járt és mit csinált. A két apostol, akik vezető szerepet kapnak az elbeszélésben: Péter, az első rész központi alakja és Pál - a kilencedik résztől - a második. A könyv témája a keresztyénség elterjedése Jeruzsálemtől Rómáig a heves zsidó ellenzés ellenére. A római hivatalnokokat becsületeseknek ismerjük meg a keresztyénséghez való viszonyulásukban, és ez teljesen egyezik azzal az elmélettel, hogy Lukács Pál római tartózkodása alatt írhatta a könyvet, miközben várták Pálnak a császárhoz való fellebbezésének eredményét és remélték, hogy érdekében a főváros befolyásos támogatását is megnyerik. Említettem Lukácsot, mint a Cselekedetek könyvének szerzőjét. Ezt a régi tradíciót most a legtöbb tudós el is fogadja. Természetesen a szerzője annak az evangéliumnak, mely az ő nevét viseli, és a feltételezések szerint nem zsidó eredetű, hanem esetleg macedón. Pál hivatkozása rá, mint „a szeretett orvosra”, valamint az, hogy Lukács gyakran használt görög orvosi kifejezéseket, igazolják, hogy hivatása szerint orvos volt. Pál és Lukács útitársak voltak. Ha nem is tudjuk ezt, de feltételezhetjük az élénk, első kézből nyert közvetlen megfigyelésekből, amiket észlelhetünk az elbeszélések során. A szerző szemtanúi jelenlétének kihangsúlyozásaképpen sok alkalommal megszakítja a harmadik személyben való beszédet és átcsap többesszám első személybe. Ezek: 20. Fejezet 5-15 versek, 21. Fejezet 1-18 versek, 27. Fejezet 1. Vers és 28. Fejezet 16. vers. Bár elhamarkodott volna azt képzelni, hogy Lukács a többesszám első személyében írt szakaszokat kivéve távol volt az eseményektől, biztosak lehetünk legalább abban, hogy jelen volt a következő alkalmakon: Pál első európai útján, a harmadik térítő útja után, Palesztinába való visszautazásakor, Jeruzsálembe utazásakor, Cézáreából való elutazásakor, a máltai hajótörésnél, és kétéves római letartóztatása idején. Nem is szólva a keresztyén történelemben elfoglalt fontosságáról, a Cselekedetek Könyve az ókor legérdekesebb úti elbeszélése. A múlt században tett olyan kísérletek, melyek kétségbevonják azt, mint későbbi és megbizhatatlan okmányt, nagyon is elhibázottak voltak, olyan emberek kutatásai szerint, mint pl. Sir William Ramsay. Aprólékos pontosságú helyleírásai soha nem voltak olyan becsben, mint ma. A Könyv körvonalazza a hátteret a pogány világgal és annak szerkezetét Claudius és Néró idejében. A központi alak, aki országról országra nyomul előre, hegyeken és tengereken megy keresztül, bebörtönzést, szegénységet, üldöztetést és hajótörést szenved, vasakaratú és oroszlán-bátorságú embert tár elénk. Ha kiegészítjük ezt a képet a Levelekben akaratlanul is megrajzolt önarcképével, ugyanazt az elszántságot és bátorságot látjuk, de látunk egy sokkal összetettebb egyéniséget is: olyan embert, akinek a természetében a gyöngédség és a harag könnyei gyakran összefolynak. Ezekből a forrásokból tehát Pál apostolról pontos képet alkothatunk magunknak. Életének csak az első néhány és az utolsó egy vagy két évét fedi homály. Élete nagyrészt azonban a történelem teljes megvilágításában folyik. Tarzuszban született a keresztyén kor kezdeti éveiben. Ez Kis-Ázsia Cilicia tartományának görögül beszélő városa volt. Híres egyetemi és karaván-város, szövő-központ, kikötővel és nagy fateleppel. A római világ minden nagy kereskedelmi városához hasonlóan, Tarzuszban is volt zsidó kolónia. Ennek a kolóniának egyik családjához tartozott Pál. Családja a római állampolgárság előjogát élvezte. Ez azt jelentette, hogy Pált nem lehetett keresztre feszíteni vagy megkorbácsoltatni és joga volt ahhoz, hogy Rómához fellebbezzen bármely tartományi bíróság Ítélete ellen. Arról nem tudunk, hogyan szerezte Pál családja ezt az előjogot. Tekintettel a család római állampolgárságára, nem látszik helyesnek az a hagyomány szerinti feltételezés, hogy Pál alázatos sátorkészítő és szegény szövő-emberek fia lett volna. A legnagyobb szaktekintélyek ma úgy vélik, hogy Pál Tarzusz egyik befolyásos és vagyonos vezető családjából származott. Nem megfelelő érv ez ellen, hogy ő mint sátorkészítő kereskedett, mivel az egész orthodox zsidóságnál az volt a szabály, hogy a fiúgyermekeket kereskedelemre képezték - teljesen függetlenül anyagi helyzetüktől. Otthonában, Tarzuszban, héber nevén Saulnak nevezhették, és ő megtartotta ezt a nevét fiatalsága idején és kb. életének első harminc esztendejében. Római vagy görög környezetben azonban a másik nevét, Pált használhatta. Görögül beszélt és írt, ez volt az ő korában a világ közös nyelve. Az is lehetséges, hogy Pál értett latinul, a kiáltványok és a római hatóságokkal való hivatalos érintkezés nyelvén. Pál gyermekkoráról és Íróságáról csak annyit tudunk, hogy Jeruzsálemben Gamáliel rabbinál tanult egy ideig teológiát. így Jézus és Pál ugyanabban az időben taposta Palesztina földjét. Nem tudjuk, vajon látta-e valaha Pál a testben járó Jézust. Néhány tudós úgy véli, lehet, hogy látta, de ugyanannyian vélik ennek az ellenkezőjét is. Ha Pál Jeruzsálemben lett volna a keresztrefeszítés idején, lehetetlennek tűnik, hogy egy olyan szenvedélyes fiatal farizeus, mint ő, ne követte volna a tömeget a Golgotához. Másrészt elképzelhető-e, hogy egy olyan lobbanékony természetű ember ne tett volna erről említést Levelei vagy beszédei valamelyikében. Folytatjuk
