Calvin Synod Herald, 2011 (112. évfolyam, 3-12. szám)
2011-07-01 / 7-8. szám
CALVIN SYNOD HERALD 19 hitbeli gondolkodása nyitott Isten felé, de nyitott az ember és a világ felé is. A széles látókör mégsem vész el a részletek (loci) sokféleségében. Egy egzisztenciális egységgel találjuk magunkat szemben, mely azon a meggyőződésen alapszik, hogy a hit táptalaja az egyszerűség, azaz a docilitas (taníthatóság), az Isten félelme iránti nyitottság momentuma, mivel ez illik az engedelmes szívhez. Két évvel korábbi írása, melyben megtéréséről számol be (1557), jó példája annak a modus loquendinek, amely az Institute tartalmát és szerkezetét is meghatározza. A keresztyén vallásról írt tankönyvében ezért Kálvinnak a Szentrás által meghatározott egzisztenciális fejlődése is visszatükröződik. Ezért volt bizonyos abban, hogy könyve alkalmas segítség lesz a Szenírás megértéséhez. Biztosak lehetünk benne, hogy a „tannak” bármelyik eleméről is olvasunk, mindenképpen ezek között az egzisztenciális keretek között kap értelmet. Az Institutio ezért „építő” jellegű könyv, amely Kálvin lelkiségéről árulkodik, s amely ezrek számára nemcsak tankönyvvé, hanem „a Szentírás tanítványává” tevő segítséggé is vált. Folytatjuk CHANGE OF ADDRESS FORM Name....................................................................... Subscription No...................................................... Old Address:........................................................... New Address:......................................................... ORDER BLANK - MEGRENDELŐLAP Please send all subscription orders and address changes to: Wilburn A. Roby Jr. 264 Old Plank Rd. Butler, PA 16002 e-mail: warairCdembarqmail. com Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald. Megrendelem a Reformátusok lapját. ( ) for one year or____ years ($15.00 per year) ( ) egy évre vagy ____ évre ($15.00 évente) Payment enclosed / Előfizetés mellékelve $___________ ( ) Renewal ( ) New Subscription ( ) Change of address only — (Please attach old label) Name............................................................................................ Address....................................................................................... City, State, Zip............................................................................ KACSÓ SÁNDOR Megnőtt közöttünk a hegy Parazsat szórt le a nap. Darkó Gábor rétje végén eltátotta száját a fold, s torkában nagy lapos kövek ágaskodtak irombán elő az oldalából. Ott állott Gábor a dombja hátán, s sógora szántásán sétáltatta haragos nagy szemeit. Az agyagos gallyakat megégette a Nap, s töredeztek, hasadoztak azok, mígnem összeomlottak lassankint önmagukban, mintha olvadoztak volna az izzó melegségtől. Eltalálta a gazember a szántását - morogta halkan Darkó Gábor, s egy kicsit kivillant szeme szögletéből az irigység. Villája nyelére támasztotta az állát, s úgy méregette végig szemével a saját földjét. Keresztül is sokszor, aztán a hosszát vizsgálgatta.- Megeszik a földemet - mordult fel haragosan. - Egyik felől a szakadék, másik felől a sógor. Öklét feketére csókolta már a nap. Odapillantott, s keményebben markolta meg a villája nyelét. Aztán hosszú lépésekkel sietett a földje szélére, s keresztülméregette férfiúi lépésekkel. A sógorét is.- Tizenegy férfiúi lépés. Az övé tizenöt, pedig ezek egyformák voltak. Három borozdát megint elszántott — zúgolódott csendesen.- Hát meddig tűrjem? - s ezt már hangosan kiáltotta. Széjjel tekintett haragosan a dombról. Az egyik oldalon, a völgyben, a saját gonddal rendezett házát látta, a másik oldalon nézhette a sógorét. Olyan volt a sógor portája, mint valami ottfelejtett varjúfészek. Torzonborz, szélcsapdosta.- A magáét leőrölte a torkán, s most az enyémet bitangolja el - gondolta elkeseredetten. Feléje fordult azután a maga házának. Megbomlottak mindjárt homlokán a ráncok, imbolyogtak, szaladgáltak, s végül is elsimultak békességesen. Az asszony, a gyönge, sápadt arcú mezei virágszál, most fordult ki a pitvarajtón. Szemét fölülemelte a kerten. S Darkó Gábor látni vélte. Amint finoman végigszaladt sápadt arcán a mosolygás.- Csak ez az asszony ne volna tulajdon vértestvére annak a gazembernek. Édes, egyetlen húga... s csak ne szeretné olyan erősen! - Az asszony végighaladt az udvaron. A csűr eszterhája alól mosogatócsebret emelt harmatos katjára, s visszalibegett csendesen a házba. Darkó Gábor mérges orcáján már egy kicsi mosolygás is settenkedett, amikor szénája forgatásához kezdett. Végighaladt egyszer-kétszer a földjén, s még mindig asszonya mosolygása takargatta a lelkét. De csak észrevette újból a szakadékot, amint csipkésen harapdálta magába kedves rétjét. Homlokára egybe visszaültek a ráncok, arcát is bíborosra festette a méreg, s elindult, hogy megkeresse a határkövet. Bizony mélyebben találta meg azt a sógor földjében, mint ahogy hinni is merészelte. Megdöbbenve állott meg egy kicsinyég, de győzött elbámulásán a méreg, s béordított veszedelmesen az ócska varjúfészek felé.- Hé! Dani! Nagy Dani, nem jönnél ki egy cseppet? Hangja behömpölygött a domboldalon. Egyik-másik fáról bágyadtan riadt föl egy-egy madár. Libbent egyet-kettőt a súlyos napsütésben, s visszaereszkedett a hűvös gallyak közé. Nagy
