Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 21 helyezték el, ahová még kiterjedt Genf fennhatósága, és így rendszeres egyházlátogatásokon ellenőrizhették őket. Többeket szolgálatra való alkalmatlanság vagy komoly erkölcsi vétség miatt felfüggesztettek vagy megfosztottak hivataluktól. A lelkésztestület kénytelen volt egy jelentős kudarcot is elkönyvelni lelkigondozói téren. 1543 tavaszán, a pestisjárvány kitörésének idején a városi tanácsa a lelkészek segítségét kérte, hogy a betegek támogatást és vigasztalást kaphassanak. A kórház vezetője azonban arról tájékoztatta a tanácsot, hogy a lelkészek csak ímmel-ámmal látják el feladatukat. A magisztrátus beidézte a lelkészeket, hogy világossá tegye, mi az elvárás velük szemben. Kálvin nem végezhette ezt a szolgálatot, mivel szükség volt rá az egyház egészének a vezetésében. Az a lelkész, aki önként jelenezett a kórházi gondozásra, meghalt, lelkésztársai pedig, bár elismerték, hogy a kórházi lelkigondozás is feladatkörükhöz tartozik, de azt mondták: Isten kegyelem még nem ruházta fel őket elegendő erővel és bátorsággal ahhoz, hogy bemehessenek a kórházba. A tanács átmenetileg elfogadta álláspontjukat, mivel újra akadt egy önként jelentkező a szolgálatra. A közvélemény azonban nyilvánvalóan nem csupán a bátorság hiányaként értékelte a lelkészek vonakodását, s ez nagyban hozzájárult a genfi polgárok és a részben Franciaországból érkezett lelkészek közötti elidegenedéshez. Szintén a pestis következménye volt egy tébolyult boszorkányüldözés. 1545-ben 35 halálos ítéletet hoztak azoknak az ügyében, akiket a járvány okozóinak tartottak. Már 1543-ban elkezdtek suttogni arról, hogy méregkeverők éjjelente pestist terjesztenek. 1545-ben a törvényeknek megfelelően kínvallatással kényszerítették őket beismerő vallomásra. Folytatjuk ORDER BLANK - MEGRENDELŐLAP Please send all subscription orders and address changes to: Wilburn A. Roby Jr. 264 Old Plank Rd. Butler, PA 16002 e-mail: waraira embaramail. com Please enter my subscription for the Calvin Synod Herald. Megrendelem a Reformátusok lapját. ( ) for one year or____ years ($15.00 per year) ( ) egy évre vagy ____ évre ($15.00 évente) Payment enclosed / Előfizetés mellékelve $___________ ( ) Renewal ( ) New Subscription ( ) Change of address only — (Please attach old label) Name............................................................................................ Address....................................................................................... City, State, Zip........................................................................... Kiss Menyhért A föltámadás Közvetlen a Nyárád partján szeszélyes jókedvvel futott végig a gyalogösvény. Néha lucernával és lóherével buján benőtt táblákba futott bele, de mintha fájt volna a nyári forró rekkenőség, a rozs- és búzaföldek árnyas sátrába is behúzódott, s a reggeli harmatot fehér testéről itt csak tíz óra táján szürcsölgette föl a napsugár. A gyalogösvényen egy ember jött. Fehér vászonruha, olyan egyenruházat-fajta fedte hatalmas tagjait, fején olcsó, kézi kötésű szalmakalap. Jobbjában gondosan begöngyölve valami csomag, elemózsia, vagy mi. Néha meghimbálta terhét s ilyenkor a különben komoly sötét férfiarcon halvány mosoly villant át. A júliusi forróságot enyhítette a napnyugati szellő, mely könnyű felhők társaságában bukfencezett a határra. Az ember domború homlokán, mint a vademberekén a csillogó gyöngyök, verejtékcseppek serkentek elő, s mikor meggömbölyödve lesuhantak. Úgy tetszett, mintha a nagy, két barna szem csatornái eredtek volna meg. A falu nem volt messze, s a Nyárád túlsó partján szénát gereblyéltek a lányok. A falusi ember szemei jó messzire ellátnak. A lányok tenyerükkel fedőt csináltak, s úgy vették szemügyre a közeledőt. Megszólalt halkan a Balog Ágnes:- Olyan ismerős. Mintha már láttam volna valamikor...- S úgy néz ide, mintha ismerne, s mosolyog is a bajusza alatt - toldotta meg Nagy Eszti. A gyalogos pedig fölsóhajtott magában:- Istenem, mekkorát fordult a világ kereke, mióta elvittek. Ni, a szeplős Esztike már milyen sudár rózsafa lett... S az Ágnes, a bolyhos kemencebújó Ágnes a csattanó egészség, jókedv. Bizonyára hét falu legénye bolondul utána... Vajon mi van az enyéimmel? Csodálatos, hogy Varga János bizonyos nyugtalansággal gondolt elhagyott feleségére és kisfiára. Alig egy esztendőt éltek együtt, mikor a nagy szerencsétlenség történt. Kevés idő arra, hogy két szerető hitvestárs egymás leikébe mélyen betekintsen. A házasságkötésben ugyan a szíve is beledobban, de nagy része volt a rokonságnak, amint már faluhelyen szokás. A nénémasszony, komaasszony, napamasszony, szomszédasszony súgnak-búgnak, tőszóinak, hírt visznek, szót hoznak, s egyszer csak a virágos, mézes-mázas szavak fátyolával összebogozzák az egymáshoz illő párokat. De azért ritkán akad falun rossz házasság. Ezt a kedves passziót az urakra hagyja a józan, tisztalelkű nép. Itt kötelességek vannak. S ki-ki annyira ember, amennyire teljesíti kötelességét. Varga a falu alsó részében szinte félve, macskalépésekkel osont a kertek mögött. Nem akart senkivel találkozni, kérdezősködni. Legelőször otthon akart lenni, az ő cserepes, tomácos, kéményes házában, melynek melegét, szeretetét három kínos esztendő óta nem érezte. A kertj éből a kerítés közepén kis kapu nyílt a Nyárádra. A kerítés üregén benyúlt, s eltolta a fareteszt. Egy pillanat alatt bent volt a kertben, melynek hatalmas koronájú almafáin már aranyosan piroslott a batur, pónyik és nyári csengő. Valami különös, nagy érzés kerítette hatalmába. Hangosan dobogott a szíve. Szinte megrettent, hogy e hangos kalapálást más is meg találja hallani. Halk, csendes, szomorkás dúdolás
