Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-11-01 / 11-12. szám
CALVIN SYNOD HERALD 12 ezerszer nagyobb, mint a mi szívünk. Azért bejó, hogy szívem, ez a parányi kis jószág, érzi és bírja azt, aki nagyobb, mint ő. Rebbent madár, de belesimul egy atyai kéz dédelgető, óriás melegébe. Békétlen, zakatoló szerszám, de ha közel viszem Istenhez, az örök harmóniához, halk, áhítatos melódia kél rajta, mint az aeol hárfán, ha rálehel az Éj. Milyen jó, hogy ez az ezerszer, milliószor nagyobb szív, az Isten szíve, a miénk lehet és szolgál nekünk, mint az évezredes bástya a futó rózsának, csillagos est békessége az elalvó, álmos gyermeknek. Milyen jó, hogy Ő lehet az örömem, ereje az én hatalmam, szerelme egyetlenegy nyereségem a földön és égen. Ha O velem van, ki lehet ellenem? Ha Benne élek, mi nekem a halál? Ha O megbocsátott, kicsoda ítélhet el? S ha Ő újjá teremtett, kicsoda ronthat meg? Aki az O tulajdon fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk: (Róm. 8:32) Én Uram és én Istenem! Felszáll a lelkem trónusod zsámolyához és megül ott, mint a sas a szirttetőn. Be jó, hogy imádhatlak, Atyámnak nevezhetlek és áldhatlak Téged. Zaklatott életem békét és csöndet csak Tenálad talál. E múló és szétmálló világban nevedbe fogódzom, óh, örök állandóság. Vallom előtted, hogy Te vagy egyedül való kincs és nyereség és áldalak, hogy örök szerelmed foglyul ejtett engem, kimentett bűneim, tudatlanságom és nyomorúságom tömlöcéből és elvezérelt az isten fiák szabadságára. Te benned vigadok, azért óh én szabadulásom és én erősségem. Hozzád menekülök, ha bánt a világ és kísértei ostromol, hozzád, ha a Félelmek Királya körülvesz a maga rettentéseivel. Te reád bízom életemet és javaimat? Reád bízom kedveseimet, mindazokat, akiket szeretek, hogy lakozzanak a te rejtekedben és mondják ezt Neked: „Én oltalmam és kőváram vagy nekem. ” Parancsolj felőlük angyalaidnak, hogy őrizzék őket minden útaikban. Kötözz egybe velük azzal a nagy szeretettel, amely 0 érettük is eleget tett a Golgotán, valamint én érettem. Az ő nevében kérlek, hallgasd meg imádságomat. Amen. Patakfalvi Anna: KARÁCSONYKOR Krisztus Urunknak áldott születését, Elfásult szívünk újra megújul Érzelmünk messzire elvándorol Szeretteinket keresni valahol. Ez ünnep, melyben egybefoly a lélek És lecsendesül a zajos élet, Amelyből feltör a szeretet, Mely mindent megbocsát, És önzetlenül szeret. Örökös fény bevilágít szívünk sötét zugába, Megindul a fény melegével. Elfogadni mindazt, mit nekünk adott A hatalmas Isten Szent fia születése által. Óh szentséges fényk, szállj le minden kis hajlékba, Törd meg az emberi szívek sötét éjszakáját. Hogy ragyogjon a Te fényed ma. A szeretet örök sugara. Willem Van’t Spijker: Kálvin élete és teológiája (Folytatás múlt számunkból) 6. Jean Trolliet A másik olyan ügy, amikor a magisztrátus a lelkészek oldalára állt tanbeli kérdésekben, Jean Trolliet-vel volt kapcsolatos. Trolliet valamikor Burgundiába ment szerzetesnek, s még ott csatlakozott a reformációhoz. Genfbe visszatérve lelkészi szolgálatra jelentkezett, Kálvin azonban nem engedte. Ez kettejük elidegenedéséhez vezetett, s kapcsolatuk csak tovább romlott, mikor Trolliet a tanács jegyzőjeként Kálvin Viret-nek írt levelét a nyilvánosság elé tárta. Kálvin igyekezett megmagyarázni azokat a dolgokat, amiket ebben a levélben a genfi tanácsról írt. Végül neki kellett engednie. Trolliet ettől fogva nyíltan Kálvin ellenfelei közé állt. Kétes szerepet játszott az Ameaux-ügyben Kálvinnal szemben, majd pedig szűk egy évvel Bolsec száműzetése után, 1552 júniusában panaszt tett a tanácsnál a reformátor igehirdetéseivel kapcsolatban. Az ezt követő beszélgetésekben leginkább Kálvin predestináció-felfogását kritizálta. Bolsechez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy ha az Institutióban olvasható tanítás szerint gondolkodunk az eleve elrendelésről, Istent hibáztatjuk a bűm miatt is. Kálvin a tanácshoz benyújtott memorandumban védte meg álláspontját. Emellett - mint ezt már korábban is több ízben megtette - Faréit és Viret-t hívta Genfbe, hogy álljanak ki mellette. Faréi arra kérte a tanácsot, adják meg Kálvinnak továbbra is a lehetőséget, hogy szolgálatát becsülettel, lelkiismeretesen és tiszta szívéből végezhesse. Maga Kálvin hajlott arra, hogy inkább felmentsék tisztségéből, semmint hogy ilyen körülmények között kelljen úrvacsorát osztania. Nem akarta, hogy a bizalmatlanság légköre sokáig mérgezze szolgálatát. Az ügy azonban hosszú ideig elhúzódott. Augusztusban úgy határoztak, hogy az Institutio vitatott szakaszait a tanács ülésén közösen olvassák el. Novemberben Faréi és Viret végső döntést akart kicsikarni a tanácstól. November 9-én végre megszületett egy határozat, melyben kimondták, az Institutio helyesen és szent módon Íratott meg, a benne foglalt tanítás Isten szent tanítása. A határozat azt is kimondta, hogy Kálvin a városnak jó és igaz szolgája, és a továbbiakban nem szabad ezt a könyvet kritizálni, vagy ezt a tanítást kétségbe vonni. Mindenkinek ehhez kellett tartania magát. Trolliet meghátrált. Kinyilvánította, hogy a döntés megelégedésére szolgál, belátta hibáját, s beismerte, hogy tévesen értelmezte a dolgot. Kész volt kibékülni Kálvinnal is. A tanács, amint láthatjuk, nagyjelentőségű határozatot hozott: Kálvin tanítása Genf hivatalos teológiájává vált, amelyhez a jövőben mindenkinek igazodnia kell. Ezzel a döntéssel végleg megteremtődött a genfi egyház tanbeli egysége. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kitérj edt reformátori mozgalomban fellépő különbözőségek alól sikerült volna kivonniuk magukat. Trolliet panaszában hivatkozott Melanchton Loci communesére is, melyet még Kálvin fordított Folytatás a 18. oldalon
