Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-11-01 / 11-12. szám
18 CALVIN SYNOD HERALD Folytatás a 17. oldalról le francia nyelvre 1546-ban. Kálvin úgy tekintett Melanchthonra, mint aki nagy tudású ember, de kerüli a részletekbe menő vitákat, mivel az egyház építését tartja leginkább a szem előtt. Talán mondhatna többet és határozottabbat a szabad akaratról és predestinációról, de azt világosan tanítja, hogy mindazokat a lelki javakat, amelyek az üdvösséghez szükségesek, teljességgel Isten kegyelmének kell, tulajdonítunk. Az eleve elrendelés tekintetében Kálvin védelmébe vette Melanchtont. Mivel sokan vannak olyanok, akik állhatatlanságuk miatt nem képesek mértéket tartani ebben a kérdésben, mivel csak a kíváncsiság hajtja őket, Melanchton, hogy a haszontalan vitákat elkerülje, keveset mondott a predestinációról. Sőt, Kálvin még tovább is elment: „Beismerem: nem szabad túlmenni azon, amit jó tetszéséből az Isten nekünk az ő igéjében kinyilatkoztatott, bármilyen következményekkel jár is ez.” Egyúttal Melanchtont is védelmébe veszi: ő azt nézi, mi az, ami hasznos olvasói tanítására, ezért „megérdemli, hogy megbocsássunk neki, amikor csak arról akar írni, ami erre a legalkalmasabb, míg azokat a kérdéseket, amiktől nem remél ilyen hasznot, éppen csak érinti, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja.” Mivel Trolliet éket akart verni Kálvin és Melanchton közé, Kálvin emlékeztette a tanácsot arra az éveken át tartó barátságra, ami őt Melanchthon fűzte. Trolliet igazságtalanul bánik kettejükkel, de az egész egyházzal is. „Nagyra értékelem Melanchthont mind kiemelkedő tudásáért, mind jó tulajdonságai miatt, és mindenekelőtt azért, mert hűséges munkát végez az evangélium védelmében. Ha valami kifogásom van vele szemben, nem hallgatom el előle, és hogy így cselekedjek, arra ő ad szabadságot nekem.” Kálvin ugyanakkor biztosította a tanácsot: tiszta lelkiismerettel meg van győződve arról, hogy mindaz, amit tanított és leírt, nem saját kútfőjéből, hanem Istentől származik. „Kötelességem, hogy kitartsak ezek mellett, mert nem akarom, hogy tagadjuk az igazságot.” így próbált Kálvin egyszerre érvényre juttatni két fontos szempontot is: egyfelől a genfi egyház tanbeli egységét, annak a meggyőződésnek az alapján hogy hitünk a Szentírással teljesen egybecseng, és ezért Isten akaratával is megegyezik, másfelől azt a tagadhatatlan nyitottságot, mellyel a nem túlságosan szélsőséges álláspontokat kezelte, ha nem fenyegették a változatokban egyébként bővelkedő reformátori mozgalom egységét, így tarthatta fenn Melanchthonhoz fűződő barátságát is. 7. Szervét Mihály Egészen más jellegű tanbeli ügyet képviselt 1553-ban Szervét Mihály pere. Az egész ügy annak a jegyében folyt, amit KálvinmárkorábbanmegfogalmazottFarelnekírtegyiklevelében: „Szívesen idejönne, ha beleegyeznék. De semmiképpen nem kezeskedhetek a biztonságáért: ha idejönne, nem engedhetnék, hogy élve el is távozzon, feltéve, ha a tekintélyem bármit is nyom a latban.” Kálvin azért fogalmazott ilyen keményen, mert tudta, Szervéttel nem lehet értelmesen beszélni, de még ennél is fontosabb volt az a meggyőződése, hogy Szervét a keresztyénség lényegét érintő kérdéseket támadott. Kálvin levelezésben állt Szervéttel, s ennek során szembesült annak haj hatatlanságával, amit önhittségének tulajdonított. Ezekben a levelekben Szervét az Atya, Fiú és Szentlélek Szentháromságát „háromfejű Cerberusnak” titulálja. Oekolampadius és Bucer hasonló fenntartásokat fogalmaztak meg Szervéttel kapcsolatban, mint Kálvin. Oekolampadius akkor alkothatott véleményt róla, amikor Szervét 1530/31-ben tíz hónapig nála vendégeskedett. Itt ismerkedett meg egyébként az egyházatyák műveinek bázeli kiadásával is. Oekolampadius szerint Szervét heves és makacs természetű ember, aki utálatos tanokat teijeszt. Miután Bázel áttért a reformációra (1529). szigorú határozatokat hoztak az anabaptistákkal, a sákramentumok megvetőivei és a Krisztus isteni természetét tagadókkal szemben, ezért Szervét egyre kevésbé érezte magát biztonságban. Azt remélte, Strasbourgban jobb fogadtatásra talál. De trinitatis erroribus (1531) című könyve azonban kemény ellenállásba ütközött. Ezt a várost is el kellett hagynia, miután Bucer nyilvános előadáson cáfolta művét. 1534- ben Kálvin és Szervét megbeszélték, hogy Párizsban találkozni fognak. Szervét azonban nem ment el a találkozóra, és ez a reformátor nem felejtette el neki egykönnyen. Később Szervét az orvostudománynak szentelte figyelmét, majd asztrológiai értekezéseket jelentetett meg, emellett folytatta a Nicea előtti egyházatyák müveinek tanulmányozását is. Alapos ismereteket szerzett emellett a rabbinikus és kabbalisztikus irodalom terén, és kidolgozott egy olyan egysége koncepciót a keresztyén hit számára, amit Kálvin a vele folytatott levelezésben hevesen ellenzett. Nézeteit Christianismi restitutio című könyvében összegezte. A mű 1552-ben, Bécsben jelent meg. A kiadó és a szerző nevét gondosan titokban tartották. A kinyomtatott ezer példányból néhány Genfbe is eljutott. Egy példány Kálvin barátja, Guillaume Trie kezébe került. Amikor lyoni rokona szemére hányta a református Genf erkölcsi hanyatlását, Trie azzal felelt: úgy látszik, nem veszik észre, mekkora eretnekek jelenlétét tűrik meg Bécsben. Bizonyítékul kölcsönkérte Kálvintól Szervét leveleit és az Institutio Szervét megvető széljegyzeteivel ellátott példányát. A könyvet Kálvin adta Szervétnek, aki ezekkel a megjegyzésekkel küldte vissza, ebből éppúgy felismerhető Szervét lelkülete, mint leveleiből. Trie ezt írta rokonának: „ Elmondhatom, hogy nem volt könnyű megszerezni Kálvintól azokat a dolgokat, amiket ezzel a levéllel együtt küldök Önnek. Nyilvánvalóan nem azért, mintha nem akarná ő is elfojtani az ilyen közönséges istenkáromlásokat, hanem azért, mert kötelességének tartja, hogy az eretnekeket inkább a tanítással, semmint más eszközökkel győzze meg. ő nem akarja forgatni az igazság pallosát.” Kálvin azért egyezhetett bele, hogy a leveleket elküldjék Lyonba, mert a genfi reformáció jó híre forgott kockán. Kálvin tagadta, hogy felelős lenne Szervét bécsi letartóztatásáért. Szervétet Bécsben kihallgatta az inkvizíció, majd 1553. június 17- én, részben a Kálvin által rendelkezésre bocsátott bizonyítékok alapján, halálra ítélték. Sikerült azonban megszöknie, ezért csak ín effigie (jelképesen) végezték ki. (Folytatjuk) A 2009. kiadású Bethlen Almanac még kapható, ára csak 10 dollár Rendelésért kérem hívjanak a 724-331-6575 telefonon vagy e-mailen unitscMa hetiden, com Rev. Gábor G. Nitsch
