Calvin Synod Herald, 2010 (111. évfolyam, 1-12. szám)
2010-11-01 / 11-12. szám
16 CALVIN SYNOD HERALD Részlet Dr. Ravasz László HAZAFELÉ... című könyvéből Ő ELŐBB SZERETETT (Karácsony) Mi szeressük Ót, mert Ó előbb szeretett minket. János 1. lev. 4:19 Karácsony a szeretet ünnepe. Szeretet az élet legnagyobb ügye... Mentve vagyok, ha tudok szeretni, és jaj, nekem, ha engem nem lehet szeretni. Minden szeretetnek forrása azonban az Isten iránt való szeretet. Csak akkor tudok igazán szeretni valakit, hitvest, gyermeket, szülőt, testvért, barátot, hivatást, hazát, eszményt, emberiséget, ha Istenért és Istenben, Isten miatt szeretem. Akkor lesz a szeretetem küldetés, Isten teremtő munkájának része, csak akkor lesz olyan közreműködés, amelynek folyama alatt a Legmagasabbnak közvetlen közelébe jutok. Karácsony örök figyelmeztetése: szereted-e Istent? Nemcsak figyelmeztet a karácsony erre a szeretetre, hanem hozzá is segít. Nem azzal, hogy csak követeli és parancsolja nekem: ember, szeresd a Te Uradat és Istenedet, mert a szeretet nem parancsolható és nem kényszeríthető, hanem azzal hogy felébreszti ezt a szeretetet. A szereretet pedig csak szeretet ébreszti. Nagyobb, előbbvaló, elibénk jövő szeretet. A karácsony éppen ennek a képe, annak a bizonysága, hogy Isten előbb szeretett minket. Bűnben, bajban, nyomorúságban, fájó Atyai szívével szánt, méltó haragját, igaz büntetését megakasztotta kicsorduló irgalmassága. Ne félj, férgecske Jákob, markomba metszettelek, enyém vagy. És ez a nagy szeretet lett a betlehemi gyermekké és erről az óriás, Isten szívéből áradó gyöngédségről beszél a magasztalást éneklő szűz és a kebelén mosolygó gyermek. O előbb szeretett minket. Szíve ki van tárva előttünk, szava hív haza, vígasztal és gyógyít, megbocsát és áld, újjászül és leikével segít... szóval szeret, szeret. Mi szeressük Őt! * Örökkévaló Istenünk, Atyánk a Jézus Krisztusban! Szent karácsony napján a lelkem leszáll életem, világom, létem alapjáig, a Te forró, nagy szerelmedig. Megérzem ennek erejét és mélységét, eltölti lelkemet ennek öröme és hálája. Érzem, hogy minden választottaddal és szenteddel egyben lelkem megjárja jó voltod szélességét és hosszúságát, mélységét és magasságát, mint egy napsugártól áthevült forró obeliszket a parányi katicabogár. Köszönöm Neked Atyám, hogy felőlem titkos szövetséget kötöttél Egyszülött Fiaddal még e világnak fundáltatása előtt és Neki adtál engem mindestől azért, hogy Ót mindenestől énnekem adhasd. Köszönöm Neked, hogy érettem is küldötted a betlehemi gyermeket, akinek minden kicsinysége és némasága örök szeretetedről való legfelségesebb kijelentés és azért való legboldogabb halleluja. így váltál Te kicsinnyé, hogy nagy maradj, szelíddé, hogy erőd megáradjon, kis emberi életté, hogy második világteremtésedet véghez vidd. Hadd hulljon orcád előtt szívember a betlehemi csoda édes, meleg fénye. Hadd ébresszen bennem forró, nagy szerelmet, gyermeki szenvedélyt Te irántad. Hadd váljék lényem visszhanggá a szeretet ama nagy kiáltására, amely ajkadról hangzott el és engem hívott és segíts engem arra, hogy éretted és benned jobban és erősebben tudjak másokat szeretni. Éretted és benned szeressem családom tagjait, barátaimat, hivatásomat, hazámat, a Te nagy ügyeidet. Éretted és benned szeressem ellenségeimet, áldjam azokat, akik engem átkoznak és tegyek jót azokkal, akik engem gyűlölnek és imádkozzam azokért, akik háborgatnak és kergetnek engem. Nevelj e szeretet hatalmával életem során át, tisztítva, szentelve és jutalmazva. Végezetül halálom után ez a nagy szeretet legyen irgalmas hozzám és vigyen mindenekben és ahol a szeretet soha el nem fogy. Amen. A jó lovag nem panaszkodik sebei miatt, ha királyát az ő védelmében elesni látja, Jézus fájdalmát sérti a magunk kicsinyes panaszkodása. Eckhardt mester ISTEN NAGYOBB, MINT A MI SZÍVÜNK (Ó-év estéje) így tesszük bátorságossá Ó előtte a mi szívünket, hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél. János 1, lev. 3:19-20 A mi szívünk milyen csekélyke jószág, s mégis mennyi bajt okoz nekünk! Mikor kikerül Isten kezéből, mint egy parányi kis óramű, már be van igazítva: meg van szabva, hányat fog verni. S ő ver vígan, míg elfogy a lecke s a szív megáll. Mit gondolsz, hány ütés van hátra a te szívednél és annak a szívénél, akit legjobban szeretsz? Azalatt is, amíg itt ülsz, közelebb jött a halálod. Talán ha hátra fordulnál, beleütnéd hideg csontvázába égő arcodat. Milyen nagy dolog nekünk ez a szív! Mennyire kellett neki az öröm, mit zakatolt azért, hogy megszerezd s mennyi zúgolódott, ha akár hét tetővel dűlt is az öröm. Szomjas koldusként esengett a gazdagok kivilágított ablaka előtt, vagy halvány dúsként dőzsölt palotáján. Mennyire kellett neki a hatalom: úrrá lenni dolgok és emberek felett, a siker: meglegyen, amit én akarok. Mennyire fájt, ha az ellenfél győzött, neki jutott öröm, övé volt a hatalom és dicsőség. Mennyit félt ez a szív, napjaink tele voltak aggodalmakkal és éjszakáink rémekkel. Ijesztett a holnap és bántott a tegnap. Nem tudtuk, mi lesz velünk és a halál, ez az egyetlen bizonyosság, minden nap benézett ablakunkon és csont-kezével megérintette vállunkat. Gondoljuk el, mennyit szégyenkezett ez a szív önmaga miatt, mikor akarva-nemakarva meg kellett vallanunk magunk előtt, hogy újra gyöngék voltunk, megint elestünk. Jószándékaink idétlent vetéltek és fogadásainkból magtalan kalászok nőttek. Ó, be jó, hogy Isten nagyobb, mint a mi szívünk! Mennyivel nagyobb és drágább kincs mindannál, amire a telhetetlen emberi szív vágyott. Ő a gazdagság, Ő az életöröm, Ő a nyereség. Ő a siker. Ő az állandóság, lábai alatt mélyen zúg az idők óceánja és Ő hozzá nem ér változás, sem a változásnak árnyéka. Ő az életnek, az örök fiatalságnak, győzelmes tavaszoknak Istene, aki előtt árnyékká válik a halál. Ő az örök szeretet, amelynek mélységeiben úszik az én nevem is: az irgalmasság tengere, amelyen széttört hajóm roncsain győzedelmesen megérkezem. Csodálatos Szárny, úgy fedez el, hogy újjá szül. Isten nagyobb,
