Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 21 Kemény Zsigmond: KÉT BOLDOG i. Csiaffer basa tekintélyes férfiú, és nagy bölcsességgel kormányoz Buda várában. Bethlen Gábor testvérének hívta; az utána következő Rákóczi György pedig édesapjának nevezi. A gyaurokon nyert győzedelmei Allah előtt kedvesek valának, és szelídsége, melyet a szultán minden hitű alattvalóira, kik keze alá vettettek, egyaránt kitérj észt, még a magyar nép ragaszkodását is megnyerte. Csiaffer basa hófehér szakállán nem tűr szennyet, mert meg tudna büntetni, kik engedetlenek; de azért szívét és fülét nem pecsételi be, hogy süket lenne a fájdalom vezekléseire. O igazságos, azonban könyörülő is, mintha sohasem evett volna tevehúst, mely mint beszélik, vérszomjat gerjeszt. Jámbor életével csak szerencséje vetélkedik. Amennyi mannát és füijet hozott Yaman felől a déli szél, hogy Izrael népe a pusztán jókedvvel vándoroljon, amennyi víz omlott hét forrásból a hét nemzetség számára, midőn Áron megcsapta vesszőjével a szirtet, annyi s még több szerencse kísére a mi Csiaffer basánka éjjel és nappal, hadban és békében, palotájának falai közt és a mosé küszöbén belül. változtatott. A strasbourgi reformációnak így sok eleme vált a református tradíció közös kincsévé - Kálvin közvetítésével. Kálvin strasbourgi tevékenységének fontos mozzanataként említhetjük meg a gyülekezeti éneklés érdekében tett erőfeszítéseit is. Kálvin francia gyülekezetében már 1538-ban énekeltek zsoltárokat. Akkoriban még maga Kálvin próbálta franciára fordítani és versbe szedni a zsoltárszövegeket, de ez a feladat igazából meghaladta képességeit. Nagyra értékelte a német dallamokat; a 46. és a 25. zsoltár verseit ilyenek alapján alkotta meg. Hasonló módon dolgozott fel további zsoltárokat is, és ezekről levelezést is folytatott egykori kollégáival. Úgy látszik, a gyülekezeti éneklés a francia reformátoroknak is közös ügyük volt. Ebben német társaikat követték, akik saját gyülekezeteik életét sok dologban hasonló módon próbálták kialakítani. A német reformáció az egyházi ének ügyében már előttük is járt. Végül a zsoltárok lettek a francia reformáció „harci énekei,” s a mozgalom igazi átörökítői. A folyamat kezdetének a strasbourgi francia gyülekezet énekeskönyvét tekinthetjük, amely 1539- ben jelent meg Aulcuns pseaulmes et cantiques mys en chant (Néhány megzenésített zsoltár és ének) címmel. Az énekeskönyv 18 zsoltár mellett még Simeon énekét a Tízparancsolatot és az Apostoli Hitvallást (Credót) is magába foglalta. A gyűjtemény egy részét az a Clément Marót szerezte, akivel Kálvin még 1536- ban, Ferrarában találkozott, a többivel Kálvin fáradozott, Matthias Greiter dallamait használva fel munkája során. Felismerte azonban azt, hogy nem erős oldala a zsoltárok megzenésítése. A zsoltáros könyv későbbi, genfi kiadásainál már háttérbe húzódott: az 1562-es genfi zsoltárok szövegeit Béza és Marót jegyzi. Ez lett az a kiadás, amelyre majd többek közt a francia és holland református egyházak énekeskönyvei is épültek. Következő számunkban folytatjuk Ménéi gyorsabbak a suhogó dzsinneknél, kik a villámos föllegeket éjenként átnyargalják. Kardjának acélán titkos értelmű jegyek villognak, melyeket még a kalifák öntöztek vérrel a hit első nagy győzedelmei alatt. Handzsárainak és tőreinek gyöngyökkel hintett markolatán pedig talizmánok vannak, betegség ellen óvók s véletlen csapásait eltávolítók. Csiaffer basa háreme a szultánét is fölülmúljanők és rableányok szépségével. Költő hasonló tündéreket álmodni s képíró festeni alig tudna. Mindenik csaknem egy bájos, mint Miriám volt, kit a perzsa király ajándékozott a prófétának, hogy a paradicsom huriit a földön megismerhesse. S különösen egy ezen igéző alakok közül, a keleti némberek sóvár hevével és a nyugat-európai nők kedélyes ragaszkodásával szereti a hószakállú kormányzót, ki szívét és férfierejét tekintve fiatal vala. Csiaffer basa kincstárát kimeríthetetlennek tartják. Gyémántjaival minden keresztyén királynő fejékeit újból ki lehetett volna rakni, s mégis maradna fönn használatlan drágakő. Ha pedig aranyai összetöretnének, a folyam, melybe azoknak pora bemeríttetnék, gazdagabb lenne Barem vízénél. De Csiaffer basa tulajdonképp nem is szorult a kacér szerencse adományaira, hogy elégültnek mondhassa magát. O keblében és hite által is dúsgazdag. S ki győzné itt, egy lélegzéssel elősorolni számos előnyeit a muzulmánok fölött? Csiaffer basa a Koránból oly példányt szerzett meg, melyet a próféta vezére, Ali íratott le. Ő az egyedül üdvözítő kijelentések és az egyedül hasznos tudomány e könyvét többször olvasta már el, mint a nagy móllá. O hétszer zarándokolt Mekkába. Sok szent kutat tisztíttatott ki, sok mosét emelt, sok alamizsnát osztott, s Allah akará, hogy akinek csak egy fillért ajándékozott, nem lön iránta soha háládatlanná. Nincs is neki ellensége. A bérenc-gyilkos kaftánya szegélyét sem merné tőrével megsérteni, s a méregkeverő visszaborzadna, ha a kegyes öreg szájából hallaná: La ilahe illa 'llaho! - nincs más Isten az Istenen kívül -; mert dervis még nem született, ki a minaretről szebben énekelné e szent igéket. Mihelyt Csiaffer basa a budai várból lelovagolt, ezer muzulmán fonta mellére kezét, s föld felé hajlott arccal mondá: - Imé a boldog, kiről Allah soha le nem veszi tekintetét! És Csiaffer basa maga is annyira bízik szerencséjében, hogy jövendője iránt évek óta meg sem kérdezi a csillagjóst. Egész udvarában henyébb hivatal alig volt, mint Abikerké, a sötét köntösű asztrológé. Legfölebb a lebetegülő háremhölgyek kedvéért ment néha látcsöveivel a planéták útját és színét vizsgálni. A basa miatt békével alhatott, mint téli barlangjában a medve. Abikerknek örökös ramazánja van, csakhogy böjtölni nem kell. O hízik és restül. Azonban szerencsétlenségére egy májusi szép este Abikerk a budai kádinál hosszasan csibukozott. A krónikában nincs följegyezve, hogy ők a janinai dohányfüst közt sörbetet s kávét szörpöltek-e, vagy pedig bizonyos sötét és tüzes nedvet, mely a szomszéd hegyekről hozatik, s melynek élvezete a próféta törvényei szerint nagy bűn. De annyi bizonyos, miképp Eblisz, a rossz angyal, úgy megkötötte a kádi nyelvét, mint a talp a szekérkereket, ha magas dombról kell alálejteni. Abikerk pedig hazainduláskor színesebb arcú volt a vörös tuloknál, melyről gyönyörű versek vannak a Koránban.
