Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3-4. szám
22 CALVIN SYNOD HERALD Csillagjósunk vizsgáló szemeit csak akkor vette le az égről, midőn a Tabán elővárosból a Dunához érkezett. Itt idegen dereglyét látott a parton, s oly öltözékű egyéneket, kik a csauszok - hírnökök és futárok - osztályához tartoztak. Ily muzulmánok jelenléte örökké politikai kérdésekre vonatkozott, s Abikerk szerette volna, ha elméje most tiszta lenne, mint a kába köve, hogy a dolgok mivolta felől okoskodhatnék; de Allah ezt nem akará. Körülötte a csónakoktól kezdve a vén Gellérthegyig minden keringett, a planétákhoz hasonlatosan. Mi lehet e bolygás és tánc oka: maga sem érté. Csak azt tapasztató, hogy hazaérkezésével a szikrázó golyók, melyek a zodiákust képezik, pajzánan szökdeltek, mint nagy lakomákon a görög gyermekek, kik illetlen mozdulataikkal gyönyörködtetik a komoly muzulmánt. Most jer hozzánk, bölcs Abikerk, most nézz abroncsainkra, most vizsgáld udvarunkat, hogy megjósolhassad: miféle jövendőt hoztak a titkon érkezett csauszok Csiaffer basának, a boldognak, számára! Ezt látszottak suhogva, ingva, lobogva mondani a zodiákus golyói. Abikerk kíváncsisága erős vala, mert szép jutalmat reméllett; de lábait annál gyöngébbé tette egy megfoghatatlan körülmény, s ő a díványra félholtan bukott, hol órákig hevert. Midőn szemeit ismét kinyitó, a veszélyes befolyású hold az égen még teljes fénnyel sugárzott; de a szobában levő planéták többé nem táncoltak, hanem becsületesen forgának a vékony lemezzel bevont nap körül. Abikerk a csauszokat, kiknek okvetlenül Nándorból kellett jőni, mindig eszében tartván, látcsövéhez sompolyg, s nehéz hangzatú szavakat mormog, melyeket a mágusok Salamon királytól tanultak, és ez közvetlenül a tűznek hatalmas szellemeitől. Miután pedig e titkos igék a tévedhetés ellen tökéletesen biztosították, sokáig nézett a csillagok közé, s mit megszemlélt, hártyákra rajzolá, hogy a boldog Csiaffer basa planétájának helyzetét a zodiákusban föllelhesse. De arca foglalkozásai alatt mindig sötétebbé lön; mert az égi jegyek sehogysem akartak barátságos viszonyba jönni a basa jövendőjével, s főként Merkúr, az üzeneteket vivő istenről nevezett bolygócsillag, fenyegető állásban tartó magát. Abikerk ily észlelések után nem szorult ugyan semmi hírhajhászatra, hogy védurát óvakodásra intse; azonban szokása ellenére a Duna partján, hol a gyanús dereglye horgonyzott, Allah dicsőségét akará a hajnal első sugaraiban üdvözleni, s így történt, hogy egyik csausz, a renegát Mehmet, ráismervén, vele beszédbe elegyedett... A minaret-ének már első imára szólítja a híveket, midőn Csiaffer basa a szép Fatimének, ki őt oly hőn szereti, kioszkját odahagyja. A leány mondhatotlanul bús, s maga sem tudta, miért.- Rossz álmaid voltak-e, paradicsom virága - kérdi a távozó.- Öveden handzsárok markolata kettétört, ez megaláztatást jelent; gyöngyei lábam elé pergettek, ez könnyeket.- Csalfa szellemek búsítottak ily álmokkal, Fatimém - szól Csiaffer basa, megcsókolva a leány homlokát.- Küldj mégis egy álomhüvelyezőt - mondá szomorúan a lány. Csiaffer, a boldog, hálát adott Allahnak a föld sok örömeiért, s imájában Fatiméra is gondolt. Midőn kegyességét bevégzé, a díván-terembe két csausz lépett. Az egyik egy levelet adott át Husszaim belgrádi basától; a másik egy bársonytárca semelyzsinórán tartó ujjait, hogy csokrát az alkalmas percben feloldhassa.- Allah nagy, és az ő prófétája Mohamed! Én megszűntem budai basa lenni - szól nyugodtan a tiszta hófehér szakállú Csiaffer.- Nem előbb, nagyságos úr! Csak miután Belgrádba érkeznél, hol hivatalod Flusszaim basa kezébe teszed le. E percig nincs megcsorbítva kardod éle, s parancsaidnak fog engedelmeskedni kísérőd, Omár, a csausz - ezt válaszold a renegát Omár, ki Huszszaim levelének átadója volt. Most kibontó tárcáját Arszlán, a másik csausz is, s földre borulva tette Csiaffer kezébe a próféta kedvekének és a világ örömének, a hatalmas szultánnak fermánját. Csiaffer basa megcsókolta az aláírás jegyét, s félénk tisztelettel nézett a betűkre. Később szemei kiemelkedtek a csodálkozás miatt. Fehér szakálla pedig rezgeni kezdett, melyet kezével lesimítván, bús-komolyan tekintett övének talizmánjaira, oldalának kardjára, a szent Koronára, a tiszta légre, a nap fényes sugaraira, az ezüst tajtékú szökőkutra, a smaragdzöld fák suhogó leveleire, s legtöbbet arrafel, hol Fatime kioszkja fekszik.-Allah nagy, és az ő prófétája Mohamed! Én engedelmeskedni fogok - mondta elszántan. A csauszok távoztak, s belép Abikerk, a csillagjós. Ő hasára fonja kezét, nehezen hajolván, s lihegő mellel szól: - Hatalmas basa, hívők fénye, Allah kegyeltje! Ne büntesd meg rabod nyíltszívüségét!- Nyissad fel ajkaid zárját, hogy a bölcsesség igéje kirepülhessen - válaszolá szelíden Csiaffer basa.- Uram! A te szerencsecsillagod veszélyben forog. Merkúr fenyegeti, s világolását ki akarja oltani.- A belátók szavait mondád, szolgám, Abikerk!- Kerüld tehát ki Merkúr útját, hatalmas basa! S válassz más helyet magadnak a zódiákuson. Csiaffer összevonta homlokát:- Hű szolgám! - jegyzé meg hibáztató, de szelíd hangon -, mióta nem láttalak, te sokat felejtettél a Koránból. Lám, tóm! Te nem is emlékszel többé a gyémánttáblára, mely Allah trónja előtt függ a hetedik ég kellős közepén. Arra minden, mi országokon és embereken történik, jó vagy rossz, az örökkévalóság kezdetén feljegyeztetett. Allah saját ujjával sem törühet ki egy betűt is a végzet írásaiból.- Mindamellett, nagyságos Csiaffer basa, ne utazzál Belgrádba; mert az égitestek állása mutatá nekem, hogy szerecsecsillagod egy kevés hajlással nemcsak kikerülheti az ármányos Merkúrt, de még kétannyi fényt is szerezhet magának, és sugarai ragyogóbbak lehetnek, mint a nagyvezér és az egész díván dicsősége.- Szerencsétlen Abikerk! - sóhajtó a boldog Csiaffer basa -, a te szívedben betegség lakik, és szemed világát elvette Eblisz. Indulataid a gyaurok útjaira vágynak, s emberi bölcsességgel bírálod a végzet akaratát. Hamar kell orvosról gondolkozni, különben a próféta váltig elfordítja tőled kegyességének arcát. Ezzel a basa két hellebárdosnak intett.- Vigyétek - parancsolá - Abikerket a jámbor dervisek kolostorához, hogy ott egy cellába zárkózván hét hónapon és hét napon át imádkozzék, mosdják, olvassa a szent Koránt, s táplálja testét kenyérrel és vízzel. Mert így szét fog oszlani elméjének ártalmas köde s veséjének mirigye.
