Calvin Synod Herald, 2009 (110. évfolyam, 1-12. szám)
2009-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 19 Az egyház és tisztségviselői voltak az alapjai és a védőbástyái ennek a Federációnak. Nélkülük (az elődeink) mi (se AMRE se Bethlen) nem lennénk ma itt. Nem csak tisztelnünk kell a múltbeli dicsőségünket, hanem mostanra érvényes valós értelmet és érvényességet is kell adnunk ennek. Hogy szimpla angolsággal fejezzem ki magam: emberek, a Federáció a tizenegyedik órájában van a túlélése miatt folytatott élet-halál kimenetelű harcban. Csak a múlt évben 1 millió dollár veszteségnek voltunk a tanúi, és az Amerikai Nemzeti Testvéri Kongresszus (National Fraternal Congress of America) a piros könyvelési oszlopba állított. Ilyen ütemben, maximum csak 4-5 évünk van hátra mielőtt a Federáció feléli a többletet és akkor be kell olvadjunk. Ellentétben avval amit talán gondolnak, az elsődleges oka ezeknek a veszteségeknek nem az, hogy ezek az összegek el voltak tékozolva a vagyonkezelő alap intézői által, hanem az, hogy a tagság száma folyamatosan csökkent (40,000-ről a hatvanas években, 11,000-re jelenleg). A veszteségeink oka a stagnáló eladások és a minimális prémium jutalék, főképpen a természetes választó kerületeinkből, az alapvető piac amivel közös kötelékünk van - az Amerikai-Magyar közösség, amit önök, lelkészek, nap mint nap szolgálnak. Akármennyire is követnénk a maradék alternatívokat és opciókat Les Martin reverend bölcs irányítása alatt - aki a Stratégiai Tervezés Komissziónk vezetője, attól tartok, hogy egy alapul szolgáló, kimondatlan feltevés a mérlegeléseink mögött a beolvadás elkerülhetetlensége, dacára annak, hogy minden törekvésünk ennek az ellentéte. Valójában elkerülhetetlen-e ez az átruházás? A négy megmaradó év amíg még rendelkezünk felesleggel amit az elődeink hagytak ránk, nem jelent-e valójában egy egyedi lehetőséget? Nem vagyunk-e képesek, hogy összefogjuk erőforrásainkat ebben a végső órában annak érdekében, hogy a hanyatlást visszafordítsuk, és hogy az a független és erős Magyar Református testvéri közösség maradjunk, amit az előttünk valók hoztak létre? Felhívom mindannyiukat, személy szerint, hogy használják a leleményességüket és a dedikációjukat ahhoz, hogy megtalálják a leghatásosabb eszközöket a közösségeiken belül, annak céljából, hogy elérjenek két egyszerű dolgot: 1. Először, hogy nézzenek körül a saját gyülekezetükben, a saját közösségükben, a saját családjaikban, hogy fedezzenek fel, válasszanak ki és készítsenek elő, ha nem is éppen 3-4, de legalább egy fiatal egyént, aki részt vállaljon elsősorban mint egy kereső (aki megkapja a biztosításokban érdekelt személyeket) és talán mint engedélyezett, részidőben dolgozó ügynök aki eladja a Federáció biztosításait ... 2. Második feladat: Azt hiszem, hogy ha a Federációnak van valamennyi esélye a túlélésre, ez csakis lelkészeken keresztül lehetséges, akik ismét felölelik a bizalom és megbízhatóság szerepét, amit valamikor annyira hatásosan mutattak ki a Federáció irányában. .... Említsünk csak olyanokat, mint Beky püspök Trentonban, aki nem tűrt el egy keresztelést sem a templomban anélkül, hogy a csecsemőnek ne csinált volna ifjúkori-típus biztosítást. Hogyha elődeink képesek voltak megteremteni a körülöttünk lévő intézményeket, sokkal mostohább körülmények között, miért lennénk mi ennél kevésbé hozzáértők? Ezek azok a feladatok, amelyekre tisztelettel felhívom különkülön mindannyiukat, hogy elkötelezzék magukat a végrehajtásukban, a Federáció és a testvéri misszió javára, amiket becsben tartunk. Hámos László A Bethlen közösség vezetőségi ülésének résztvevői Ligonier, Pennsylvaniában
