Calvin Synod Herald, 2008 (109. évfolyam, 1-10. szám)
2008-09-01 / 9-10. szám
18 CALVIN SYNOD HER AI,D 2008 - Zwingli év 2009 - Kálvin év WILLEM VAN’T SPIJKER Kálvin élete és teológiája Genf 1536-1538 2. A szövetség jelentősége (Folytatás múlt -július-augusztus — számunkból) Nem akarták felbontani a szövetséget, de az evangéliumkövetők ellen sem akartak határozott fellépést tanúsítani. 1532. július 8-án a pápai nuncius panaszt tett a genfi tanács előtt, hogy lutheránus tanokat hirdetnek „az otthonokban, a templomokban és az iskolákban.” Faréi - bár 1532. szeptemberében végül engednie kellett a hatalom kiutasításának - szoros kapcsolatban maradt az evangéliumiakkal. Levekkel bátorította őket, majd egy fiatalembert küldött a városba - Antoine Froment-t aki hírül adta, hogy Faréi olyan iskola megnyitását tervezi, ahol egy hónap alatt megtanulnának francia nyelven írni és olvasni, férfiak és nők egyaránt. Tantervében az evangélium is szóhoz jutott. 1533. január 1-én újra prédikálni kezdett a nyilvánosság előtt, ami a hatóságokat arra késztette, hogy megtiltsa házaknál vagy nyilvános helyeken az engedély nélküli prédikálást. A helyzet emiatt újra igen feszültté vált. Voltak olyan polgárok, akik fegyveresen indultak még a templomba is. Fribourg újfent tiltakozott a „lutheránus” igehirdetés miatt. A genfi tanács erre azt a választ adta, hogy rosszak az információik, mivel Genfben nincsenek lutheránus prédikátorok. A genfi evangélium-követők a bernieket hívták segítségül, mire az ottani városi tanács a genfiekhez fordult, hogy a „szeretett Vilmosukkal” (azaz Guillaume Farrellel) kapcsolatos eljárás miatt panaszt tegyenek, és tiltakozzanak az evangélium mellett vallást tevők üldözése ellen. Azt követelték, „engedjenek teret az igazságnak,” „hogy azok, akik az Önök városában a Jézus Krisztus evangéliuma szerint kívánnak szólni és élni, tehessék ezt zaklatás és üldöztetés nélkül, s ezáltal az Isten igéje szabadon hirdettessék.” Április 8-án egy dominikánus szerzetes disputára jelentkezett, de ezt a tanács betiltotta. Bem el akarta érni, hogy engedélyezzék az ilyen vitákat, ehhez Faréit akarták Genfbe küldeni. Május 5-én a genfi evangéliumiak Farelhez fordultak, hogy a berni tanácsnál ő maga szálljon síkra küldetéséért, mivel egy nappal azelőtt papok fegyveres csoportja magához ragadta a kezdeményezést, és összeverekedtek ellenfeleikkel. Az evangéliumkövetők egyes vezetőit börtönbe zárták, ami a helyzetet csak súlyosbította. A püspök 1533. július 14-én elhagyta a várost, hogy többé vissza se térjen. Froment bekiabálásokkal zavarta meg a Szent Péter-székesegyházban Furbity, a Sorbonne tanára reformációellenes igehirdetését. Furbity Bernt is bírálta a nyilvánosság előtt, ami miatt a berni tanács újólag tiltakozott, és hitvitát követelt. A berniek levelét hozó követ kíséretében ott volt Faréi és Viret is. Faréi aznap már prédikált is. A Bert által követelt disputára végül 1534. január 27. és 30. között került sor. A párbajt Furbity és Faréi vívták. Bár az utóbbi biztos volt győzelme felől, ez a találkozás mégsem hozott döntő fordulatot. A tanács félbeszakította a beszélgetést, mondván: „már eleget disputáltak.” 3. A reformáció győzelme Az 1534-es választások másképpen tükrözték a közhangulatot: a négy új syndicus közül három meggyőződéses evangéliumkövető volt. Az evangélium ügyét az is jelentősen előmozdította, hogy a nyár folyamán a püspök, Pierre de la Baume hadsereget toborzott, hogy a savoyai hercegség segítségével Genf ellen törjön. Valójában azonban ez lett a veszte: az éjszakai rajtaütés meghiúsult, hatalma végleg szertefoszlott. A tanács még mindig nem akarta döntésre vinni a dolgot, A püspököt csak a herceg vazallusának tekintették, a vele való szakítás még nem jelentette egyúttal a múlttal való szakítást is. Bem ugyanakkor fegyveres hatalmával jelent meg a pártviszonyokban. Azt követelték, bocsássák az egyik templomot az evangéliumi igehirdetés rendelkezésére. Faréi is felbátorodott. Március 1-jén egy csoport átvette az irányítást a Rive gyülekezetében, ahol Faréi első ízben prédikálhatott szószékről - böjti időszakban, harangszóval. Az 1535-ös választások a reformációs törekvések megerősítését hozták. A papságot hitvitára hívták, de ők húzódoztak ettől. Amikor a magisztrátus ennek ellenére ragaszkodott a vitához, két olyan lelkész vállalkozott a római katolikus ügy védelmére, akikről köztudott volt evangéliumi rokonszenvük: Jean Chapuis és Pierre Caroli. A disputát 1535. május 30. és június 24. között rendezték meg. Különböző vitás kérdések kerültek terítékre. Chapuis-t néhány nap elteltével visszarendelték felettesei; Caroli - aki mint a meaux-i kör tagja 1534-ben menekültként érkezett Párizsból - csatlakozott a reformációhoz, s a hitvitát követően Lausanne-ban lett prédikátor. Faréi számára egyértelművé vált: a reformáció győzelmének immár semmi sem vethet gátat. 1535. augusztus 8-án a Szent Péterszékesegyházban prédikált. A nép támogatásával eltávolították a képeket és szobrokat, mivel „ezeket a dolgokat Isten igéje ellenére készítették.” A magisztrátus rendeleti úton megszüntette a misét, s ezzel jelezte: Genf csatlakozott a reformációhoz. A tanács decemberben kihirdette, hogy aki nem szívesen hallgatja az evangéliumi igehirdetést, jobban teszi, ha elhagyja a várost. Új érmét verettek ezzel a felirattal: Post tenebras lux (sötétség után világosság); ezzel az elöljáróság ezt a püspöki jogot is magához vonta. A következő évben pedig - amikor immár mind a négy polgármester református volt - úgy ítélték meg, eljött az idő, hogy a polgárok „életmódját” meghatározó döntéssel is kifejezésre juttassák a reformációhoz való csatlakozásukat. 1536. május 21-én rendkívüli commune-1 hívtak össze, melyen a polgárság kézfelemeléssel szavazott a változások mellett. Ez azt jelentette, „hogy mindenki egyetértésben ígérte és esküvéssel megfogadta, hogy Isten segítségével e szerint a szent evangéliumi törvény szerint és Isten igéje szerint akar élni, ahogyan az hirdettetik is; hogy a misét, mindenféle pápista ceremóniát és visszaélést, képeket és babonaságokat, és mindent, ami csak ezekre utal, elutasítanak, hogy egyetértésben és engedelmességben éljenek.” A nép tehát megerősítette az elöljáróság döntéseit: Genf immár a protestánsok táborát erősítette.
