Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
20 \ Tamási Áron CALVIN SYNOD HERALD / TEMPLOMUNK MEGÚJÍTÁSÁRA Hála zengjen orgonáján, Magasztaljuk itt ma a nagy Istent. Tiszta imát rebegjen minden ajk, Békesség legyen - és ünnepi csend. Táruljon ki örömre a szívünk, Csodálatos, szép ez a mi hitünk! Ősi templomunknak szent kövei Megújhodtak, új fényben ragyognak. Gyönyörűn, új fényben tündökölnek Szent igéi a zsoltáros királynak. Csodáljuk színét a boltozatnak, Betlehemi csillagok ragyognak. Az örök Isten adott itt erőt, Ki hagy járni az ősök útjain. Ő gyújt szívünkben tiszta lángot, hogy Szállni tudjunk a lélek szárnyain. És él a nép, a szentegyház szépen Itt a bakony gyönyörű tövében. Gyönyörű hajlék, légy üdvözölve, Légy te szeretve, ahogyan régen. Itt égtek s égjünk örök időkig Kálvinista hitünk szent tüzében. Mit ér az élet, mit ér a világ, Ha nincs szívünkben nemes, szép virág. Maradjon hűnek a gyülekezet. Kövek zokogjanak, ne legyen rontás. Össze fogva menjünk a szép úton, Távol maradjon a meghasonlás. Zengjen örökké a zsoltár, ének, Csodálva az örök Istenséget. Hála zengjen lelkünk orgonáján, Szívünkben most kérjük a nagy Istent. Hithű őseinknek tiszta útján Továbbra is így vezessen minket.- s hogy ne emeljen senki rá kezet, Éljen örökké a gyülekezet! Nagy Bálint Alkonyati séta a Bakonyban c. verses kötetéből \______________________________________________/ Szorgalmas tojás Kisasszony napján, verőfényes déli időben, ünnepélyes derűvel jött a templomból a menet. Elől az ifjú pár haladt egymás mellett, bátran és dicsekedve. Utána az örömszülők bandukoltak boldogan elereszkedve; s a násznagyok feleségeikkel, mintha fizetést is kaptak volna ezért a mutatós hivatalért. Majd néhány rokon igyekezett, nehogy az esemény udvarából kimaradjon. S hátul a gyermekek, kicsi porból nagyot kavarva. A lakodalmi szekerek most valahol a mesében zörögtek, s ott prüszköltek hangosan a pántlikás lovak is. Nehéz világ van, s az új pár is példásan szegény. Ebédet, lakodalmit, mégis teremtettek valahogy. Aranyló húslevest cifra bordás laskával, paradicsommártást a húshoz; s egy jókora malacot is piroskáposztával, hogy az irigyeknek bedugják a száját. Egy ilyen délebéd mégis valami efféle világban, amikor azt is fel merte vetni valaki a székely faluban, hogy a halat is meg lehet enni. Megérkeztek a kicsi házhoz, a füves udvarra. A friss aszony bément a házban, de Gyula künnmaradt a férfiakkal. Ő volt a férj, ha nem látszott rajta, csupán a kalapján. Meg is mondta a násznagy, miközben cigarettát sodortak, hogy a kalap megházasodott, de maga Gyula, az nem bizonyos. Elismeréssel nézték, hogy csakugyan mekkora bokréta van a kalapban.- Nem dughattam a számba! - mondta Gyula.- Oda nem, de a füledre köthettél volna egy csengőt! - tréfálkozott a másik.- Éjjelre kötni fog! - mondta egy vénember, ki már bátran köthetett volna. Nevettek a füst mellé, mely a napfényben megsemmisült; s amint ők éppen javában fodrozódtak, egy vénasszony megjelent a tornácon, mint valami elkésett őszirózsa, s odaszólt a férfiaknak:- Tessék Isten áldásához! Gyula húzott még egyet a füstből, aztán eldobta a cigaretta végét, s rálépett fényes csizmájával.- Hát akkor menjünk, emberek! - mondta. Úgy tettek, mintha indulni szándékoztak volna, de egyik sem igen akart elöl menni, mintha nem lakodalmi ebédre, hanem valami rabságra hívta volna őket az öreg őszirózsa. De lehetséges, hogy éppen akkor angyalt szalasztott oda az Isten, aki megfogta gyöngéden az ujjasuk szegélyét, s úgy hátráltatta őket. Ez igen nyilvánvaló is volt, mert éppen akkor, amikor végre megindultak volna, kiáltás hangzott fel a kapun kívül.- Nyisd ki, gazda, a kaput! Mind megálltak a férfiak, s valahányan a kapura néztek, amely a szemek alatt egyszerre nyílalni kezdett, mintha csakugyan ők nyitották volna ki, csupa nézéssel. De nemhiába dolgozott a szem, mert a következő percben ámulva kellett látni, hogy két gyönyörű ökör a kinyílott kapuban megjelenik. Patyolatfehér volt mind a kettő, fiatal és erős; s egyformán futott még a szarvuk is, mint jó két énekesnek a nótája, amikor együtt és egyet énekelnek. Szép erőben és lassú méltósággal jöttek bé a füves udvarra az ökrök, virágos fejjel és írásos új járommal a nyakukban.
