Calvin Synod Herald, 2007 (108. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
Kádár Kelemen hajtotta őket, a Gyula keresztapja. Egészen a ház elé hajtotta, a napfényes mezőbe, ahol a nyár végi levegő remegve buzgott. Ott megállította a két ökröt Kelemen gazda, előrejött lassan, és így szólt:- Fogadd el ezt a csekélységet tőlem, kedves keresztfiam! Gyula szólani sem tudott hamarjában, csak botladozott örömében a szeme, mint két kicsi gyermek, aki most tanul járni.- Nekem hozta? - kérdezte Gyula nagy nehezen.- Én neked, ha elfogadod - szólt Kelemen gazda. Ismét beállott a csend. Nagy Márton is ott volt, a Gyula másik keresztapja, aki ez alkalommal nem hozott semmi ajándékot.- Derék adomány! - mondta Nagy Márton. Erre mindekiből zúdulni kezdett a dicséret, mint a napból a fény. S Gyula szálldosott benne, mint a lepke; s azt sem tudta, hogy ilyenkor az ökör szarvára kell-e repülni, vagy az öröm mámoros bátorságával annak csapkodó fekete farkára. Aztán bekötötték a két ökröt az üres pajtába, mely egyszerre megtelt erővel és reménységgel. Mindnyájan segítettek a bekötésnél, mint ahogy mindenki ott akar lenni a mesében, amikor valami nagy dolog történik. Meg is tapogatták a két ökröt, hogy vajon nem cukorból van-e mind a kettő, bár a mai világban az sem lett volna kicsi dolog. Az egyik magát Kelemen gazdát is erősen vizsgálgatta, főleg a szavait és a szeme járását, hogy vajon nem valami megzavarodásnak köszönheti-e Gyula a derék adományt. Senki sem csodálkozott ezen a vizsgálódáson, hiszen Kádár Kelemen maga is csak szegény falusi gazda volt, mint a legtöbb; s olyan hírben sem állott soha, hogy adakozó lett volna. Inkább magának való ember volt, ingyen csak a jó és okos szót adta szívesen; s ha valakit megbecsült, annak az ő különleges véleményét, amelyen ámulni és derülni mindig lehetett. Körülményes ember Kádár Kelemen, azt tartották róla. Gondolta Nagy Márton, ebben a két ökörben is megbúvik valami. De nem szólt, mert attól tartott, hogy válaszul olyan szót kap Kelementől, amit borsnak a levesbe tehet, vagy ecetnek öntheti rá a piros káposztára. Bementek hát ép örömben a lakodalmi ebédhez, amit nagy móddal és jó étvággyal költöttek el végig. Ebéd végeztével csendesen borozgatni kezdtek, ahogy a szokás s az illendőség megkívánja ilyenkor. Megerdt a szó is a borral együtt; s egy helyett Kelemen gazda sem sajnálta már a kettőt. Nagy Márton maga elé nézett, mintha kútba nézne, melynek rejtelmes a feneke. Kicsi szünetet várt a beszédben, s amikor a kicsi szünet bekövetkezett, nagy odaadással felmerítette magányából a szót:- Tiszta lehetetlen!- Mi lehetetlen, keresztapám? — kérdezte Gyula.- Ez a két ökör — mondta Márton gazda. Kádár Kelemen most sem szólt a két ökörről semmit.- Káprázat volt csupán... - mondta valaki. Nevettek, és felvették a poharat erre a káprázatra. Aztán nézték Kelemen gazdát, hátha megvilágosítaná őket, mert abban a két ökörben valaminek lenni kell, hacsak a világ fenekestől meg nem változott.- Kicsiség az egész... - csak ennyit mondott Kádár Kelemen. Mind odahajoltak, hátha mondana még valamit.- Csak egy tojás... Annyi elegendő... - folytatta Kelemen gazda. CALVIN SYNOD HERALD_____________________________ 21 - Csak egy. Egyetlen tyúktojás! Azt hitték, csakugyan megzavarodott az öreg, mert nem tudtak olyan fonalat ereszteni az eszükből, mellyel a két ökröt s az árva tojást össze lehetett volnak kötni. Intette is valamelyik, hogy baj van Kelemen gazda homloka mögött, de az öregnek jó szeme volt, s észrevette az ujjak billegését. Akkor jól megnézte a balga illetőt, hátradőlt a székben, s Nagy Mártonhoz így szólt:- Emlékszel-e, amikor Gyulát kereszteltük? Ezt a Gyulát, aki itt ül most mint házasember!- Hogyne emlékeznék! - mondta Nagy Márton. - Ketten voltunk keresztapák, ezelütt huszonöt esztendővel, kemény farsangi időben, egy vasárnap reggel, akkor tartottuk keresztvíz alá a legénykét.- No, ha emlékeszel - folytatta Kelemen gazda -, akkor most én beszélek. Aki tudta, előrecsapta a fülét, s a szemét kinyitotta. Az öreg pedig mondani kezdte tovább:- Kemény farsang volt, vasárnap reggel. Megkeresztelte a pap a gyermeket, s mi hazahoztuk. Odatettük az édesanyja mellé, aki még ott feküdt az ágyban. Megittunk egy-egy pohár pálinkát, Folytatás a 22. oldalon CBoícfog újévet hívánunhj <We 'Wish (Everyßody a Nappy New Year! 1 WILLIAM PENN 1 ASSOCIATION ' Fraternal Life Insurance and Annuities 709 Brighton Road, Pittsburgh, PA 15233 Phone: (412) 231-2979 Toll-free: 1-800-848-PENN (7366) Fax: (412) 231-8535
