Calvin Synod Herald, 2005 (106. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 Dr. Ravasz László HAZAFELÉ... c. Elmélkedések és Imádságok könyvéből A JÓ PÁSZTOR (Újév) Az Úr az én pásztorom Zsoltár 93:1 Az év első napja olyan nap, mint a többi, mégis különös jelentőséget ad neki az, hogy e napon az, hogy e napon az Örökkévalóság ablaka kitárul előttünk. Úgy fogadjuk ezt az évet, mint egy új reggelt. Frissen, üdén, bizakodva indulunk neki az új életnek. Milyen jó, hogy Isten olyan hosszútürő s atyai bizalommal tovább foglalkozik velünk. Új, meg új lehetőséget nyújt nekünk arra, hogy elvégezhessük életünk legnagyobb feladatát: ajkunkkal és cselekedeteinkkel dicsérjük Őt. Köszönjük Istennek, hogy új alkalmak hosszú sorát nyújtja felénk, amelyekben mindig találkozhatunk vele, s helyrepótolhatjuk, amit elmulasztottunk és megcselekedhetjük, amire elhivattattunk. E napon érezzük át megint teljes örömmel és mély hálával, hogy az Úr a mi pásztorunk. Hányszor elfelejtkezünk erről és hányszor elfordítottuk tekintetünket róla, de Ő sohasem felejtkezett el rólunk és tekintete szüntelenül rajtunk nyugodott. Milyen jól esik Őt közelünkben tudnunk! Örök szeretetének drága tárgyai vagyunk, nem magunkért, hanem Ő érette, s azért az árért, amelyet Szent Fia fizetett érettünk. Végtelen bölcsessége titokzatos tanácsban határoz legfőbb javunk felől és megszabja, ami nekünk javunkra válik: mennyi értelem, mennyi gond,, mennyi isteni találékonyság foglaltatik e legfőbb bölcsességű pásztornak velünk való törődésében! És mindenhatósága, amelyik egyetlen mozdulással világokat teremt és napok fáklyáit oltja ki, milyen biztosan, pontosan és dicsőségesen viszi végbe mindazt, ami az Ő hű pásztori gondjából következik mi reánk. Óh én lelkem, örülj és örvendezz, hogy ilyen pásztorok, atyád és gondviselőd van! Énekeld el neki ez újév hajnalán: „Kicsodám van nekem az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyöröködöm e földöm. Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem Te vagy óh Isten mindörökké.” (Zsolt. 73:25-26) Köszönöm Neked, én Uram és én Istenem, hogy erre a napra felvirrosztottál. Köszönöm, hogy napjaimhoz napokat adsz még, s abban drága alkalmakat arra, hogy megtérjek és éljek. Azért felajánlom Te Néked ezt az esztendőt, amit ingyen kegyelmednek tetszett én reám elhozni. ígérem előtted nagy fogadással, hogy ez új évben nevedet jobban megszentelem, s magamat teljesebben állítom oda Te Neked tetsző kedves áldozatul. Buzgóbb leszek a Te imádásodban, hívebb szent akaratod teljesítésében, szorgalmatosabb a jó cselekedetekben, tűrőbb a szomorúságban és örvendezöbb a reménységben. De mit érne minden fogadásom és elszánásom, ha Te nem segítenél óh örök jóság és örök segedelem! Azért könyörögve kérem számomra ez évben a Te Szent Lelked ajándékait. Neveld az én hitemet, gyújtsd fel az én szeretetemet, erősítsd meg az én reménységemet. Világosítsd meg az én elmémet, hogy akaratodat megismerjem. Tedd fogékonnyá szívemet, hogy akaratodnak engedelmeskedjem és vidd végbe örök végzésedet velem, ellenem és érettem. Segíts meg, hogy szolgáljak azoknak, akik én reám bízattak. Szerezzek örömet azoknak, akik engem szeretnek és nyújtanak jó példát mindazoknak, akik reám tekintenek. Őrizd meg családom tagjait, barátaimat és munkatársaimat. Áraszd ki reám áldásodat, ne lásson szükséget az én lelkem és ne törjön el felettem a kenyérnek botja. Oltalmazd meg házamat, városomat, hazámat, anyaszentegyházamat. Őrizz meg minden bűntől, kísértéstől, nyomorúságtól és készíts ebben az évben is atyai szeretettel, atyai türelemmel életem végső órájára, amelynek fekete küszöbén midőn általlépek, öltöztess fel az én Uram Krisztusom érdemébe, ama lakodalmi ruhába és fogadj be atyai szíved örömébe. Amen. Részlet Vetési László: Ne csüggedj el, kicsiny sereg című könyvéből AZ UTOLSÓ, A FÉLBEMARADT TEMPLOM Bányai Ferenc lelkész Debreczeni Lászlóra, a vízszilvási templom újjáépítőjére emlékezik Debreczeni László utolsó restaurálási és építészeti tervét a Kis-Szamos mente egyik legkisebb gyülekezetének omladozó templomához Vízszilvásra készítette. Az alig 30 lelket számláló kis néptöredéknek együtt álmodott új hajlékot az oda akkor beszolgáló id. Bányai Ferenc kérői szórványlelkésszel. Közös erővel és lelkesedéssel indult a munka, melyet 15 év után még máig sem tudott befejezni a gyülekezet. Ma már tudjuk azt, amit akkor még csak sejtettünk: a toradtúri után ez a templomtorony Debreczeni László utolsó alkotása lesz. így félbemaradottan is, Kós Károly legjobb tanítványa, a 80-on túli mester utolsó bokrétáját tűzte ki oly sokszor mellőzött és méltatlanul hallgatásra ítélt életműve csúcsára. Vízszilvás nem tartozott mindig a kérői gyülekezethez, és amikor hozzám csatolták és először elmentem oda , láttam, hogy baj van a templommal, itt nincs amire várni, meg kell javítani. Tervet kellett csinálni, mert hát nem foghattunk neki csak ógy, falusiasán. Az egyházkerülethez mentem, és ott Nagy Géza nekem Debreczeni Lászlót ajánlotta. Megkerestem a lakásán. Nagyon örvendett, és még azt is mondta nekem, hogy ilyen gyakorlati emberekre volna neki szüksége. Igen nagy kedve kerekedett neki akkor már a munkához, majd kimentünk és a helyszínen megnézte.- Mi volt akkor Vízszilváson, amikor elhatározták, hogy nekifognak a munkának?- Csak egy templom, nagyon rossz állapotban. Nem volt régi, de szép terméskőből épült, valószínűleg többször is átépíthették, nem volt semmi különösebb építészeti jellege, csak egy valószínűleg késői faragottkő déli ajtókeret. A templom mellett egy harangláb, de inkább csak egy fedetlen tákolmány.- Hogyan folyt le az építkezés?- Arra kért, hogy szerezzük be az anyagot, a többit, a terveket (Folytatás a 16. oldalon)
