Calvin Synod Herald, 2004 (105. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1-2. szám
CALVIN SYNOD HERALD 13 Egyetemes (ökumenikus) imahét - 2004 OLVASANDÓ: Jn 14,23-31 AZ IMAHÉT ALAPIGÉJE: „Az én békességemet adom nektek" (János 14,27) Az imahét hagyományos ideje a január 18. és 25. közötti időszak. Ezt a dátumot még 1908-ban Paul Wattson javasolta. Az egység keresése természetesen nem korlátozható az év egyetlen hetére sem. Arra buzdítunk hát mindenkit, hogy az év többi napján is keressen alkalmat az egységért mondott közös imára. Bevezetés a témához Legbuzgóbban azért imádkozunk, ami igazán mélyen foglalkoztat, ami az embereket húsbavágó problémaként érinti. Az imádság azonban kitágíthatja az emberi szívet, hogy másokra is figyeljünk. A szíriai Szent Izsák beszél a könyörületes, irgalmas szívről, amely nagy együttérzéssel ég, lángol minden emberért, sőt minden teremtményért. A közel-keleti békéért más népek is könyörögnek. Mindnyájan békét akarunk. Az a reménységünk, hogy a harmadik évezred valóban a béke évezrede lesz, és már az Istenhez fordulás évszázadával kezdődik. A Biblia tanítása a békével kapcsolatban gazdag, az emberi élet teljességét és jólétét szolgálja: a boldogságot és a biztonságot, az integritást és az igazságot. A keleti egyházak a közelmúltban páratlanul nehéz történelmi körülményeket éltek át. Ezek az ősi egyházak és a keresztyénség születési helyét jelentő országok gyakran fosztottak meg a béke ajándékától, pedig vágyódtak rá nemzedékek során, buzgón imádkoztak is érte, hogy visszaszerezzék a békességet. Jobban vágyódnak a békére, mint bármikor azelőtt. Mivel kisebbségként élnek népük kultúrájában, világosabb, hogy mit jelent a sokféleség, pl. a többféle értelemben vett vegyes házasság. így ott az ökumenikus munka nem elméleti fogalom, absztrakt kérdés vagy ideál, hanem napi gyakorlat, életszükséglet. Csak úgy képesek egyáltalán létezni is, ha ápolják az ökumenikus lelkületet. Ökumenikus találkozó Pannonhalmán Minden béke az egyházban és a világban Isten kreatív, életet adó szeretetén alapul (1. nap). Az Atya szeretetének kinyilatkoztatása, Jézus ígérete tanítványait olyan belső békéhez és nyugalomhoz juttatja a világ zűrzavarában, ami páratlan (2. nap). Mindazok, akik hallják Jézus igéit és szívükbe fogadják, békéjének hírvivői lesznek (3. nap). A Szentlélek munkája ez, békét és bűnbocsánatot hoz, megelevenít bennünket, hogy odaszánjuk értelmünket és szívünket arra, amire a világ vágyódik: a béke szolgálatára (4. nap). Még a világ a békét és a biztonságot erővel és a hatalom gyakorlásával keresi, Krisztus békessége alázatosságon és szolgálaton keresztül (5. nap) A tanítványság ösvényén haladva övéi a félelemtől és az aggodalomtól egyre szabadabbá válnak, és mindinkább megértik, hogy Isten szeretete nagyobb, mint bármi, ami ellenükre lehet (6. nap). Bízva Krisztus feltámadásában és várva dicsőséges eljövetelét, a Krisztus-hívők élete a reménység horizontján mozog, ugyanakkor szolidaritásban áll mindazokkal, akiknek élete megsérült, kétségek gyötrik, akik félnek és szomorúak (7. nap). Istenünk valódi, hiteles békét kíván adni nekünk, amely örömet hoz, ugyanakkor arra kötelez bennünket, hogy másoknak szánjuk oda életünket, és mindenki részesedjék ebben a békében (8. nap). Előkészítő anyag a Krisztus-hívők egységéért tartandó imahétre Ennek az anyagnak előzetes fogalmazását azoktól a Krisztushívőktől kaptuk, akik Szíriában, Aleppo ősi városában élnek és tanúskodnak. Őszinte hálánkat fejezzük ki azoknak, akik az Aleppoban élő egyházak nevében dolgoztak az előkészítő anyag létrehozásán (ortodox, római katolikus és protestáns egyházak tagjai). Az anyag jelenlegi formájában egy nemzetközi előkészítő csoport munkájának eredménye. Ezt a bizottságot részben a Keresztyén Egységet Előmozdító Pápai Tanács, részben az Egyházak Világtanácsa jelölte ki. Ez a munkacsoport Szicíliában találkozott a püspöki konferencia és a pasztorális titkárság székhelyén. Néhány jelentős adat az imahetek történetéből 1740 körül Skóciában ismeretes egy olyan pünkösdista mozgalom, amely Észak-Amerikából indult és célul tűzte ki az imádkozást minden egyházért, minden egyházzal együtt. 1820 James Haldane Stewart tiszteletes kiadja javaslatait „A keresztyének általános egysége és a Szentlélek kiárasztása” címmel. 1846 Megalakul az Evangéliumi Aliánsz. Ötven felekezetből 921 résztvevő gyűlt össze Londonban. Bevezették a minden év első teljes hetében rendezendő imahetet a Krisztusban hívők egységéért. 1867 Az anglikán püspökök első Lamberth Konferenciáját tartják. A konferencia határozatainak bevezetőjében hangsúlyozzák az egységért való imádság fontosságát. 1886 Magyarországon először hirdetnek meg Imahetet. A Kálvin Téri Református Gyülekezet Baldácsi termébe hívják a résztvevőket. 1894 XIII. Leó pápa szorgalmazza az „egységért imanyolcad” gyakorlását a pünkösdi ünnepkör keretében. (folytatás a U. oldalon)
