Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9-10. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt? 85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának? 86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből? 87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és kegyelemben részesítésre? 88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és kegyelemben részesítését a hívek bármelyikének? 89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak? 90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük. 91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének. 92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: „Béke, béke!” - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16). 93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: „Kereszt, kereszt! - de nincs kereszt! 94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, 95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán átjutnak be a mennybe (ApCsel 17,22). Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor 3,11.) S. D. G. (Magyar nyelvre fordította dr. Zsigmondy Árpád latinból két korábbi fordítást is (Takács János 1937, Soproni Líceum 1995) felhasználva. Megjelentette 1996-ban L. M. halálának i50. évfordulója alkalmából az Evangélikus Országos Múzeum és a Huszár Gál Papír- és Könyvesbolt Budapesten. Plakát alakban megjelenteti a Budapesti Kőbányai Evangélikus Egyházközség) Angolul is megjelent MIMI Várdy Huszár Ágnes nagysikerű társadalmi-történelmi regénye (Chicago: Atlantis-Centaur Publ., 1999), 384 old. A regény egy fiatal bárónő küzdelmeit rajzolta meg a második világháború és a holocaust borzalmai közt. - A regény angol és magyar változata megrendelhető a szerzőnél: 5740 Aylesboro Ave., Pittsburgh, PA 15217 Tel: 1-412-422-7176 • E-mail: Svardy@aol.com Ára: $12.95 + $2.00 posta= $14.95 Budai Parmenius István Lehet, hogy valóban Tyrker volt az első magyar kinek lábai Amerika földjét tapodták, de ezt minden kétséget kizáróan bizonyítani egyelőre nem lehet. Ennek következtében legtöbb történész az egész Tyrker-epizódot inkább a mondák és a vágyálmak világába sorolja. Nem úgy az időben második „amerikai magyart”, akinek kiléte és működése eléggé közismert, s aki közel hat évszázaddal a titokzatos Tyrker után valóban elérte az Újvilág partjait. Neve Parmenius István (c. 1555-1583) aki, budai születésű lévén, külföldön Stephanus Parmenius de Buda (Budai parmenius István) néven van számon tartva. 0 volt az a nagyművéltségű magyar írástudó, akit a híres fölfedező, Sir Humphrey Gilbert, 1583-ban magával vitt, hogy az utókor számára megörökítse az Újfundlandra tervezett expedíciójának részleteit. Parmenius ifjú koráról nem sokat tudunk, azonban minden jel arra mutat, hogy a törökök által elfoglalt Budán egy jómódú polgárcsalád gyermekeként az 1550-es évek közepén látott napvilágot. Mint a magyar Kropf Lajos és Pivány Jenő, valamint újabban egy amerikai szerzőpár munkáiból tudjuk, Parmenius fiatal korában hazájában tanult, ahol kálvinista humanista nevelést kapott. 1579-től kezdve különböző külföldi egyetemeken tanult. Először a német Heidelbergben, majd 1581 után az angliai Oxfordban. Parmenius egyhamar otthon érezte magát I. Erzsébet királynő (ur. 1558-1603) által uralt protestáns Angliában. Nagy tudásával és remekbe szabott latin beszédeivel gyorsan kiérdemelte az angol tudományos és művelt világ elismerését. Több neves angol humanista tudós barátjává fogadta őt. Soriakban oly jeles egyének szerepelnek, mint a közismert puritán teológus, Lawrence Humphrey (c. 1527-1590), a neves történész, William Camden (1551-1623), valamint a későbbi Európaszerte ünnepelt földrajztudós, Richard Hakluyt (c. 1553-1616). Hakluyt volt az, aki Parmeniust bemutatta a neves kolonizátornak, Sir Humphrey Gilbertnek, és ezáltal sorsát mintegy akaratlanul is Amerika felé irányította. SirHumphrey Gilbert (c. 1539-1589) a sokkal ismertebb Sir Walter Raleigh-nek (c. 1552-1618) a későbbi Egyesült Államok keleti partvidéke fölfedezőjének féltestvére volt. Már Parmenius Angliába érkezése előtt, 1578-ban, királyi engedélyt kapott arra, hogy „fölfedezzen, elfoglaljon, és birtokba vegyen” oly észak-amerikai „pogány földeket, melyek még egyetlen keresztény uralkodónak és népnek sincsenek alávetve.” Megszerezvén az idevonatkozó királyi oklevelet, Sir Humphrey elhatározta, hogy a spanyol és portugál gyarmatosítóktól egyelőre még békén hagyott Eszak-Amerikában próbál szerencsét. E célból egy eredetileg öt hajóból álló expedíciót tervezett, és ezen expedíció előkészítése céljából oly neves tudósokat szervezett be, mint a már említett Richard Hakluyt, akit megbízott az expedíció terveinek kidolgozásával. Parmenius Angliában akkor még teljesen idegen volt, de tudós híre következtében ő is belekeveredett a Hakluyt által vezetett expedíciót tervező gárdába. így például része volt a Hakluyt-féle Diverse Voyages (Különböző tengeri utak) című T
