Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9-10. szám
CALVIN SYNOD HERALD 13 munka szerkesztésében, mely a Gilbert-expedíció fő iránymutatója lett. Ugyancsak ő írta azt a hosszú versbe szedett ódát, mely a közelgő fölfedező-expedíciót volt hivatva magasztalni, hogy ezáltal is növelje e nagy vállalkozás anyagi támogatóinak számát. A végül is négy hajóból álló expedíció 1583. június 13-án indult útjára, s mintegy hat héttel később, augusztus 3-án érte el Amerika partjait. Parmenius már három napon belül, augusztus 6-án, hosszú levélben számolt be Hakluytnak az addigi élményeikről. E levél később szintén része lett volna a Parmenius által tervezett teljes expedíció leírásának. Ebből a tervből sajnos nem lett semmi. Az expedíció Delight (Gyönyör) nevű vezérhajója, amelyen Parmenius is tartózkodott, ugyanis már három héttel megérkezésük után, augusztus 29- én, hajótörést szenvedett. Tizenegy nappal később pedig Sir Humphrey Gilbert maga is áldozata lett az óceánnak, amikor Squirrel (Mókus) nevű hajójával elsüllyedt. Parmenius István az újskóciai (New Scotland) partok közelében 1 evő Sable (Zord) Sziget szomszédságában süllyedt a mélybe egy majdnem kész latin nyelvű eposzának teljes szövegével együtt. Edward Hayes, a Gilbert-expedíció egyetlen megmaradt hajójának, a Golden Hind-nek (Arany Szarvasünő-nek) a kapitánya, így emlékezett meg Parmenius hajótöréséről és korai haláláról: „Valóban súlyos és szomorú esemény volt az, amikor egycsapásra elvesztettük vezérhajónkat, amely tele volt nehéz körülmények között és hosszú időn át összegyűjtött szükségleti cikkeinkkel. De még szomorúbb volt embereink elvesztése, akik közül majdnem egyszázán pusztultak el. Velük együtt pusztult el egy tudós magyar is, aki Buda városában született, melynek következtében Budaeus-nak (Budainak) hívták, s aki kegyességtől és a jó iránti buzgalomtól fűtve velünk tartott, hogy nemzetünk dicsőségére latin nyelvn örökítse meg fölfedező expedícióink följegyzésre méltó dolgait és történeteit; mely följegyzések e korunk nagy szónokának és költőjének remek stílusával lettek volna megírva és földíszítve.” Principal Navigationes (Főbb hajóutak) című 1600-ban kiadott munkája harmadik kötetében Richard Hakluyt a Gilber-expedícióval kapcsolatos minden dokumentációt, így Parmenius Istvánnal kapcsolatos írásokat is kiadta. Ennek ellenére Parmenius szerepéről a következő két évszázadon át senki sem tudott - sem Angliában, sem Amerikában, sem pedig Magyarországon. Emlékének fólidézése egy amerikai protestáns papnak, a kongregacionalista Abiel Holmes-nak az érdeme. A jeles Harvard Egyetem mellett működő Holmes tiszteletes ugyanis 1804-ben egy cikket írt Parmeniusnak Észak-Amerika fölfedezésével kapcsolatos szerepéről, amit a Massachusetts állam Történelmi Társulatának az évkönyvében publikált. Ezt követően aztán mások is foglalkozni kezdtek ennek az alig ismert magyar humanista tudósnak a szerepével. Legutóbb két amerikai történész, David B. Quinn és Neil M. Cheshire, akik 1972-ben The New Found Land of Stephen Parmenius (Parmenius István újonnan fölfedezett földje) című munkájukban összegezték Parmeniusnak a Gilbert-expedícióban való szerepét s adták ki idevonatkozó írásainak minden föllelhető darabját. Ez a munka valóban igazságot szolgáltatott ezen jeles hazánkfia emlékének, akinek messzemutató álma és fiatal élete az akkor még alig ismert Újvilág partjai szenvedett hajótörést. A.M.N. 2000. május 12 Várdy Béla CONCORDIA VEGYESKAR Komárom
