Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)

2000-05-01 / 5-6. szám

14 CALVIN SYNOD HERALD I. István király rendelkezéséről Vitéz András rozsnyói kanonok, Gömör és Kishont várme­gyék táblabírája 1816-ban a Szilassy család levéltárában őrzött értékes oklevelet fordított le. Jelzete: Vatican 1000-ben IX. Cal. oct. Die festő Iac. Ap. „I. István király tanácsbelijeivel aláíratott és törvénnyé lett rendelet, amelynek értelme szerint: Domonkos esztergomi érseknek a magyar keresztény egyháznál leendő keresztül­vitel és egyúttal általa Szilveszter pápával leendő közlésül ki­adatott: Mely szerint Szilveszter Pápa tanácsolása folytán ha­tározatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi ma­gyar betűk és vésetek, a jobbról balra pogány írás megszün­­tetődjék és helyébe a latin betűk használtassanak. Itt rendel­tetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett be­­taníttassék és a pogány írástól, valamint tanításától papi állá­sának vesztése és 20-arany pensasnak büntetése fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttes­­senek és latinval felcseréltessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-től 10-denárig kapjanak ju­talmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusz­títassanak el, hogy ezek kiirtásával a ,pogány’ vallásrai em­lékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.” Eddig a régi latinból való fordítás, amihez a cikkíró még ezt írja: „Erről eddig mit sem tudtunk, hogy István király fönti törvénye már foglalkozott a magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűkkel és vésetekkel, a jobbról balra való ,pogány’ írás büntetése mellett tűzzel vassal való ki­irtásával.” A magyarság a kereszténység behozatala előtt írástudó mű­velt nép volt. Eleinte a papság is a magyar írást használta és régi „pogány” iratai voltak. Holott számos más nép csak a kereszténység felvétele után tanult meg írni. Ez pontosan itt nem messze került napvilágra Gömör megyében. Tűzzel vassal úgy kiirtották emlékeinket, hogy ma alig maradt valamibe kapaszkodni. A Nyíregyházi Jósa Múzeum 1969-1971 évi évkönyvéből Forray Zoltán Tamás: Putnok eredete és őstörté­nete, 1995. Pp. 39. Édesanyám volt kend, Mért nem tanított kend? Gyenge fának ága voltam, sejhaj, Miért nem hajlított kend...? Zajti Ferenc, Az ősmagyarok hitvilága (p.37) FIFTY THOUSAND HUNGARIAN MARTYRS REPORT ABOUT THE HUNGARIAN HOLOCAUST IN JOGOSLAVIA 1944-1992 Ötvenezer magyar mártír Magyar holocaust Jugoszláviában 1944-1992 Óu, szerelmes édös fíjacskaom, aki ett hattaol magamban, mint a remete! Istenkém, segíts! Édös fíjacskaom, szerelmes édös draoga egyetlenegy fíjacskaom! Óu, mögsirattalak; semmi helön nincs senki ijenkor! Ezt elhiggyem, hogy elmenté innét, kincsöm, angyalom, szerelmes édös fíjacskaom! Szerelmes gyerökcsém, égőn sajnaollak, egön szeretött draoga gyerököm, ki magamra hagyott, úgy elhagy, mint a vaondor­­madaor, draoga szerelmes, draoga egy fíjacskaom! Édös, édös magzatkaom, nincs má neköm, kinek szoullanyi, vagy éngöm nincs aki megsajnaojon, szerelmes fíjacskaom! Draoga egy, draoga gyermök, jóu gyerökcsém! Óu aki még ennyi eszten­deje, de ném mén le ja szívemről, draoga egy gyerökcsém! Jaj, mindég ké ja szívemén, de a jóu Istenke elvitette, draoga, draoga, egy fíjacskaom! Ti elmentők, szóufogadóu draoga gyerökim vagytok, szerelmes édös, édös fíjacskaom szerelmes édös gyerökcsém, draoga egy koronaom, nagy fíjacskaom! Óu, draoga gyermököm, ki ezt a keserűséget, ezt a nagy baonatot hozta raom, mer azulta vagyok én ijen, ijen gyaomojtalan, édös, édös fíjacskaom! Kórogy (Szlavónia) Dezső Illésné Gajnok Boris, 76 éves Kiss Lajos lejegyzése Olasz Ferenc: Fejfák, Magyar Helikon 1975

Next

/
Oldalképek
Tartalom