Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD 15 /------------------------------------------------------------------------------\ Nem fogadtuk el.... Nem fogadtunk el semmi távozást, holtakét sem. Csak nem faggatództunk kellő eréllyel. Nem követelődztünk, hogy egyszerre miért nem tűntek föl a megszokott helyeken a megszokott tekintetekl miért nélkülük zajlottak le a viták, a társas vacsorák vajon, a háborúk. Csitítgatták a konok kérdezőket sürgölődve friss perceikkel csuklóinkon a bilicses órák: csak azért meg az ősz, hogy visszatérjen, mint akkor, meg akkor, meg akkor! Nem így volt. Tudtuk: az az igazi idő, mely fent csillagokat űz úgy, mint itt alant ez avult lombot és arcot és zászlót és bankjegyet... Attól kaptuk a figyelmeztetést-az elővezetés terhe alatt -hogy csomagolni! sorakozni! ott azon az ajtón be, aztán ki és végig a folyosón, ahol már pofon is eshetik, a fordulóig elfojtva azt a hátrarándulásra nyilalló ösztönét a nyaknak: jő-e segítség. Illyés Gyula Elfogadtuk... Elfogadtuk a távozásokat. Hazatért az anya az állomásról. Leült, majd darálni kezdte a kávét. Így elfogadtuk, hogy ők kint maradtak, a házon, a falun kívül, a holtak, és mind, akiknek visszatérte immár percenként kétesebb lett. Megült most az anya huzamosabban, a nagyanya, a dédanya, a zsámolyon és folytatta a tűzdelést, eladdig, míg a faliórát föl nem húztuk a kezdődő sötétben: hogy össze ne folyhasson ez az itteni ketyegés-mérte idő azokéval, kik elbocsátva, ottkünn — szinte szabadon -utaztak házon és falun és szokásainkon kívül már abban az órarendben, melynek ritka perceit egy szerény szú, egy tapintattal szólongó kakukk, házeresz-alji jégcsap csöpögése próbálta - átmenetileg is hasztalan -összeegyeztetni a mieinkkel. Illyés Gyula Imádság szenvedő hazánkért Gondviselő Isten, Edesatyám! Hozzád kiáltok szenvedésem tengeréből, és a Te oltalmadért esedezem. Hallgasd meg kiáltásomat, és jöjj segítségemre. Mint oldott kéve, szétszóródtunk, eltiportattunk. Családi tűzhelyeink feldúlva, családunk, nemzetünk szétszórva az egész világon, és sehol senki sincs, aki ügyünket meghallgassa, igazságot adjon, meggyógyítsa halálos sebeinket. Atyánk, Hozzád menekülünk otthon kesergő, fogságra hurcolt, messze vándorolt véremként, eltiport hazánkért. Tudom meghallod kiáltásunk, megvéded a testvértelenek, kivetett árvák, sanyargatott egyházad és néped ügyét, és kegyelmesen szabadításunkra sietsz. Atyám, vétkeztünk Ellened. Nem jártunk úgy utaidon, amint Te rendelted, nem tudtunk Téged eléggé szeretni. Magunkban, barátainkban és ellenségeinkben bíztunk, s most méltán sújt ostorod. Atyám, ne büntess erőnk felett. Lásd meg testvértelen, árva voltunkat, tartsad számon könnyeinket, lásd meg megaláztatásunk és jöjj hozzánk biztató, bátorító, szelíd szóval mert már-már elalélunk és elepedünk a gyötrelemtől. Atyám, könyörülj rajtunk.Ne engedd, hogy végképp kiirtsanak, hogy nevünk töröljék az élők sorából. Kegyelmeddel Te állj megásott sírunknál, melyben nemzetünk süllyed el, és szabadító kezeddel emelj ki a mélységből, és támassz új életre. Atyám, tartsd meg hitünket. Taníts meg bennünket szeretni egymást a szenvedésben, s megbocsátani hibáinkat. Kegyelmedből add vissza országunk, oltalmazd és add vissza otthonainkat, kenyerünket, jövendőnket. Urunk, elégeld meg szenvedésünk, gyógyíts és építs meg. A romokon add vissza az új élet reményét, adj erőt az újrakezdéshez, és adj, óh adj, áldott, boldog jövendőt. Hallgasd meg millióink buzgó imádságát, s jövel szabadításunkra, oltalmunkra. Adj hitet, reménységet, imádságos, virrasztó és várakozó szívet. Ne hagyd, hogy néped továbbra is keseregjen, erős Isten, szabadító Krisztus, diadalmas Lélek, hanem könyörülj a Te szolgáidon. Ámen Vitéz Ferenc Anyám A a kezdete a legcsodásabb szónak, N hogy nekem adta javát minden jónak. Y jelenti sok-sok imádságát, Á az újrakezdést, hitét, buzgóságát. M a jelentése a sok-sok munkának, Mellyel értem küzdött, sosem ismert gátat; De oly betű nincsen még az ábécébe', Mely szeretetének lehetne jelképe... E kicsiny öt betűt, hogyha összeteszed, Adja meg számodra a legdrágább nevet, Amelynek e földön sohasem lesz mása... Anyám, Édesanyám, az Isten megáldja! Vitéz Ferenc J V.
