Calvin Synod Herald, 2000 (101. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD 13 merben is. Mi a honfoglaláskori első kiábrázolt magyar kereszt, a tiszabezdédi tarsolylemez keresztje mintájára készítjük el reá, mihelyt alkalmas és hozzáértő mestert találunk. így van már magyar református zászlónk; most már csak az a fontos, hogy Krisztus vezetésével nyomában járjunk a végső győzelem biztos tudatában... Dr. Vitéz Ferenc Kálvin Egyházkerületünk 1998-ik évi gyűlésén felszenteltük ezt a zászlót, mint a Kálvin Egyházkerület zászlaját. Kívánatos, hogy Magyar Református Egyházunk is fogadja el saját zászlajának ezt a zászlót. Köszönet a Concordia Énekkar Útja után Mire az olvasó e sorokat olvasni fogja a Felvidéki Concordia Énekkar Észak-Amerikai koncert körútja már csak emlék azok számára, akik a 14 koncert valamelyikén is részt vettek. De hisszük azt, hogy áldott emlék. A 42 tagból álló énekkar, melynek egyik kísérő tagja a Felvidéki Református Keresztyén Egyház Püspöke Ft. Dr. Erdélyi Géza hazautazásuk előtti napon a búcsúvacsorán adott kifejezést annak, hogy nem találnak szavakat eléggé megköszönni azt a szeretetet, amivel fogadták nemcsak az énekkar fellépéseit, de azt az óhazától elszakadt és élni kívánó közösséget is, amit ők az énekkaron keresztül képviseltek közöttünk. Lassan megfáradva és sok esetben megfázva indult az utolsó tervezett koncert felé az énekkar Toledo, Ohio-ba. Az előre tervezett szállásmegoldás egy kis kikapcsolódást is jelentett az énekkar tagjai számára. A rövid tartózkodás Toledóban már egyre csigázta az énekkar tagjait a felé az időközben útitervbe vett kirándulás felé, amikor útba vehették a világhíres Niagarai vízesést. Megfáradva, de megtörve nem, indult vissza újra az énekkar a keleti partra, hogy még egy-két napi pihenő után, már a hazautazásra gondoljon. Sajnos a pihenésből nem sok lett, hiszen még az utazás előtti nap alkalmat találtunk arra, hogy az énekkar minden tagja még megtekintse a Szabadság Szobrot a New York-i kikötőben. Fellélegezve a szabadság mámoros érzésétől, indult el a csoport erre a kirándulásra. Majdnem minden tag bizony nem tudta kihagyni azt az alkalmat, hogy fel ne mászott volna a Szabadság Szobor tetejére, hogy egy egész napos járkálás és lépcsőmászás után, izomlázzal ágyba ne vesse magát és készüljön a hazautazásra. A környékről egybegyűlt lelkészek és volt szállásadó vendéglátó tagok közösségében gyűltünk össze a búcsúzásra. Felelevenítettük az együtt töltött idő drága emlékeit, az utazás már rég elfelejtett fáradalmait, és az énekkar tagjai, no meg mi is, néhány könycsepp kicsordulása után még egyszer kebelre szorítottuk egymást és engedtük hogy vállásra intsen az óra. Szerencsés utat kívánva a kedves vendégeknek, Istenhez forduló imádságban kértük a Mennyei Atyát, hogy 0, aki megőrizte őket az utazás és a szereplések fáradalmaiban vigyázzon most rájuk, amikor visszatérnek otthonukba, hazájukba. Bízunk benne, hogy sem az énekkar, sem pedig a velünk való találkozás nem volt hiábavaló, ez által ők is, mi is gazdagabbak lettünk. Mi elfogadtuk tőlük azt, amit ők hoztak, a dallam, a hit áldott ajándékait, mi pedig a reménység szemével kutattuk a beláthatatlan jövőt, vajon mikor találkozunk újra...? S mondják ők is, és mi is, Isten velünk, a viszontlátásra! M. Török István Kelet felé Illyés Gyula Nyugat felé c. versére Kelet felé, kelet felé micsoda áradat, fiú, leány, férfi és nő rabmenetben halad... Hová, hová, hová, hová, leláncolt vagonok, elfogy, ahogy Tisza, Duna ott hátul elfogyott, elfogy lassan az ős határ, az ország is vele..., azután már a semmi vár, abba vesztek bele... Azután - meg Szibéria! az orosz szakadék! A Vég, melyből túlról haza nép nem tért soha még. Elfogy az ország: veletek elhurcolt magyarok! Veletek árvák szíve megy, a falvak, templomok... Nem lesz magyar a föld, amely magyartól megürül. Mit ér magában az üveg, ha nektárja kidűl? Ország hal meg mögöttetek veszejtve véreit - a Haza megnyitott ere mindenütt vérezik... Meddig? S miért? S kiért? Kiért? Magyarok! Magyarok? Beh keserű, beh végzetes: naponta halnotok! Nyugat felé? - Kelet felé? micsoda áradat!- Az is sorvad, az is pusztul, aki otthon marad... „ Vitéz Ferenc RA. 1975. jan. 3. V _______________________________>
