Calvin Synod Herald, 1998 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1998-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD .13. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Mi lesz veled Diaszpóra? Szeretnénk védeni magyar anyanyelvűnk tisztaságát, de vannak már nagyon is bevett idegen eredetű szavak, mint pl. evangélium (görög) konfirmáció (latin) és sok más szó, amiket úgy használunk beszédünkben mint magyar szavakat. Ilyen - újabban gyakran használt szó az is, ami a címben van: diaszpóra. Valamikor a szétszórtságban élő zsidókat értették alatta, mi ma, a diaszpóra alatt a történelmi Magyarország határain kívül éló hittestvéreinkre gondolunk. A diaszpórában élők is különböző helyzetben vannak; szervezett egyházi életben, kevésbé szervezetten, vagy teljesen szervezetlenül élnek. Akik a diaszpórában, vagyis a szétszórtságban lévő hittestvéreink helyzetét ismerik, megértéssel veszik e nagy és égető kérdés feltevését: Mi lesz veled Diaszpóra? A szétszórtságban élőket több és nagyobb veszély fenyegeti mint az otthon levőket, ugyanakkor sokkal kevesebb a lehetőségük a gyülekezeti életben való részvételre, mint azoknak, akik otthon vannak. A veszély oka elsősorban nem a vegyesházasság - más nemzetiségüekkel és felekezetüekkel való összeházasodás - a nagy távolságok, a beolvadás (asszimiláció) hanem az egyházi munka nagy-nagy hiányossága! Kimutatások vannak (és nincsenek) arról, hogy az egyház a diaszpórában a hívek hány százalékát éri el. Ezek a kimutatások megdöbbentőek! Ilyenek; 1-től 5 százalékig. Mi lehet az oka ennek a sajnálatosan alacsony százaléknak? A meglevő egyház, nem igazán egyház. A gyülekezetek nem állnak hivatásuk magaslatán. Sokan a baj okát a lelkészhiányban látják. Idézet egy konferenciáról: „...a nyugati régió képviselői a magyar közösségek lelkészhiányáról számoltak be." Ezzel kapcsolatban két dologra gondolni kell: A nyugati régióban a kevés lelkész se nincs mindegyik csak magyar egyházi szolgálatban. Miért? Anyagi okok miatt. Elfogadható ez az ok? A másik, amivel egyszer igazán szembe kellene nézni: Isten az Ő Igéjét, az Ő ügyét nem csak a lelkészekre bízta, hanem a hívekre is! Az orosz evangéliumi keresztyének egyik vezetője Magyarországon járt. Egy magyarországi vezető megkérdezte a vendégtől: hány tagja van az orosz evangéliumi keresztyén egyháznak. A vendég mondott egy számot. Utána a magyar egyházi vezető ezt kérdezte: hány munkása van egyházuknak? Erre az orosz egyházi vezető ugyanazt a számot mondta! Magyarországon a nyolcvanas években volt egy előadássorozat egy közösségben: Az egyik előadó a vallásról beszélt, minden vallást sorban ismertetett. A Jehova-tanuiról ezt mondta: „Ott minden tag apostol." Részt vettem ezen az előadáson és hozzászólásomban ezt mondtam: A keresztyén egyház minden tagjának is apostolnak kellene lenni és hogy nem így van, annak az az oka, amit Jézus megmondott: „...az első szeretetedet elhagytad." (Jelenések 2:4.) Mit mond az Ige az egyház küldetéséről? „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el titeket..." (I. Péter 2:9.) A szórványban élőkre is érvényes az Ige: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." (Róma 8:19.) Egy öregotthon egyik szobájának sarkából megszólalat egy idős néni: „De jó ma gyár szót hallani!" (Ausztrália egyik öregotthonában.) Kimondva, hogy kimondatlanul felteszik a kérdést: Milyen jövője van a diaszpórának, a diaszpórában élő gyülekezeteknek, keresztyéneknek? Nem ez az elsődleges kérdés, hanem ez: Mit végzünk, mit teszünk a jelenben? Először is Isten a mát kéri számon tőlünk, aztán a jövő a mai helytállásunktól függ. A fő kérdés tehát nem az, hogy mi lesz a jövőben, hanem, hogy hogyan szolgálunk a mában?! Szolgálataink ismeretében azt mondhatjuk nyugodt - inkább nyugtalan lélekkel, hogy nem csak a jövő, hanem a jelen is veszélyben van! Nagy veszélyben! A nagy százalék, akiket ma nem érünk el, más felekezetek tagjaivá lesznek, téves tanok áldozataivá válnak, de legtöbben egyházi kapcsolat, lelkigondozás nélkül élnek és halnak meg. Mi a tennivaló, mire van szükség a diaszpórában? Arra, amit így szoktunk énekelni: „Ó Sión ébredj, töltsd be küldetésed..." Hol kell ennek az ébredésnek elkezdődni? A lelkészeknél! A lelkészeknek kell ráébredni arra, hogy milyen nagy a feladatuk és a felelősségük! Aztán arra is rá kell ébredni a lelkészeknek, hogy időszerűnek vegyék Jézus felhívását: „Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába." (Máté 9:37.38.) Fáradozni kell azért, hogy az Anyaegyházból lelkészek jöjjenek a diaszpórába és hogy a meglevő hívekkel együtt megszervezzük a szolgálat külső feltételeit is. Ne gondolja azonban senki, hogy nagyobb számú lelkészekkel meg lesz oldva a diaszpóra-kérdés. (Éppen úgy, mint az Anyaegyház gyülekezeteiben se nincs meg oldva lelkészekkel csupán az evangélium szolgálatának a kérdése!) Valamikor az egyháztörténetből ezt olvastam: „Az evangélium nbem a tizenkét apostol által, hanem a névtelen keresztyének által terjedt el." így van megírva: „Mert tőletek terjedt tovább az Úr beszéde... (I.Thess. 1:8.) Az Anyaegyháznak igazán magáévá kellene tenni - gyülekezeteivel, teológiáival - a szétszórtságban élők ügyét; megmentését, pásztorolását. Az „egy tag" törvényét kellene gyakorolni az egyháznak, (I. Korinthus 12:26.) Minden otthoni egyháztagnak kellene gondolni minden szétszórtságban élőre! Az egymásért való imádkozás után - mert csak egy imádságnyira vagyunk egymástól - olyan sok mindent lehet tenni: Gyülekezetek, személyek közötti kapcsolat felvétele és ápolása. Érje el az Anyaegyház a legtávolabbi gyülekezeteket és személyeket is körleveivel, látogatóival. Küldjön az Anyaegyház lelkészeket - és nem csak püspököket - a diaszpóra meglátogatására, erősítésére. Képezzenek a teológiákon - arra elhivatott, odaszánt életű - fiatalokat a diaszpóra szolgálatára. Ismertessék meg a teológiákon a diaszpóra adott helyzetét. Ami pedig a legelső és legfontosabb, kérjenek és képezzenek a diaszpórában szolgálatban lévő lelkészek - fiatalok és idősebbek, férfiak és nők közül munkatársakat! így mondja az Ige: „Mivelhogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint..." (Róma 12:6.) A másik Ige: „Mindenkinek azonban haszonra - hasznosításra - adatik a Léleknek kijelentése." (I. Kor. 12:7.) - A tizenkettedik órában vagyunk a diaszpórában! Tegyük fel újra a kérdést: Mi lesz veled Diaszpóra? Segítsen Isten minket jó válasz adására! Testvéri szeretettel egy szórványlelkész: Nt. Maczi István Ausztráliában „Uram, Te voltál hajlékunk, nemzedékről nemzedékre" (Zsolt 90, 1)
