Calvin Synod Herald, 1998 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1998-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD .14. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Itt az ideje visszatérni régi tanulmányaimhoz... asztrofizika... mély-lélektan. De bizony, aki belekezd az óhazai Ref. Lap 1997. augusztus 31 -i számába, az kotnyeleskedő megjegyzéseit fejezze is be. még ha néha jóindulatú kritikámat félre is értik. Hiszen azért mégis csak nem felejthetem el Dr. Balyusz nagyon értelmes tanító cikkét a Jásár könyvéről. Ezek az ősi írások, melyek nem kerültek be a kánonba, mert legtöbbször elvesztek., hősmondák. Figyelmeztet is bennünket Dr. Balyusz, hogy mi pedig a kanonizált könyvekre figyeljünk, melyeket az Egyház elfogadott. Egy dolog azonban elszomorít, Homéroszt, az lliádot említi. Nem említi azonban a legősibb hősi eposzt Gilgames hősi-költeményét. Hiszen ez a miénk, ős szumir hős Gilgames, aki nem azzal tündökölt, mint a homéroszi hősök, hogy náluknál gyengébb hősöket lekaszabolták, hanem azzal, hogy a mélység titkait megkeresse. Bizony mi magyarok a rokon népek mythológiáját,, sőt a saját mythológiánkat is elfelejtettük... még a saját történelmünket is. Pedig az említett óhazai lapban olvasunk ám vándor magyarokról finnek és esztek között... Még mindig nem értem: Dr. Balyusz meg ismertetett bennünket az ótestamentomi és még ősibb világgal és nem hoz legalább röviden magyar történeti eseményeket legalább Nemeskürthy „Önfia vágta sebét" című könyve alapján. Hiszen Móricz Erdély trilógiája, Nemeskürthy könyve szinte életes közeibe hozza a magyar történelem sokszor nagyon gyászos, de néha inspiráló személyiségeit. Hiszen a komoly munkától mi még nagy pénzszerzési vágyainkkal is elszoktunk. "Take it easy" nagyon elfogadott már mi közöttünk is, pedig a debreceni kollégium falán ott van és maradjon „imádkozzál és dolgozzál”. Dr. Koós Edith ígéretét tartja. Nemcsak egy érdemes festőművésszel ismertet meg bennünket: neve Búzás András, hanem szinte utat mutat: a kis csonka országnak igenis helyet kell adni az utódállamokból haza térő értékes embereknek, különösen, ha nagyobb családokat is hoznak. Baranya, Somogy elárvult falvai és elhanyagolt földei becsületes munkásokra várnak. Aztán remélem a nagyon értékes Debreceni Nyilatkozatnak lesz magyarázója, megérdemli. A nyilatkozat mutatja, hogy új hitvallásokat nem igen tudunk írni, de imádságos és felelős lélekkel a Heidelbergi Kátét igazán használni tudjuk. A történelmi kálvinizmus nyomdokain Református gyülekezeti épülés érdekében hogy „mindenek épülésére... ékesen és jó renddel legyenek." (I. Kor. 14,26,40) Az egész nyilatkozatból áramlik, mégpedig dicséretes felelősséggel a trinitáriános, biztos hang. Atya, Fiú és Szent Lélek. Ez kellett, mert az új elnök már igehirdetésében a túlzó „Lélek" vonalat használja, és majdnem, a Második Személy unitariánizmusa helyett, hozza Szent Lélek unitarianizmusát. Nagyon szerettem volna, ha a Heidelbergi Káté biztos tanítását, kiegészítették volna a Második Helvét Hitvallás ma is érvényes tanításával. A XVII. fejezetben így, „Minthogy Isten eleitől fogva azt akarta, hogy üdvözüljenek, (boldoguljanak) az emberek és jussanak el az igazság megismerésére." Erre utal a nyilatkozat is, Isten teremtett és azt jónak nevezte, hirdeti okosan és biztosan a Nyilatkozatot, bizonyára az 1 Móz 1,1,31 -re hivatkozva. Ebben a nyilatkozatban is hiányoznak legalább az idézendő bibliai lókusok. Azonban szóhoz jut erőteljesen, bár röviden. „Nem fogjuk kizsákmányolni és tönkre tenni a teremtést." Bár így lenne. Itt azonban a Nyilatkozat nem mer nyíltan kiállani a végzetes iparosítás és gépi gyári civilizáció borzalmas rombolásai ellen, de legalább leszögezi érett hittel és kemény biztosággal a teremtés jó, csak mi rongáljuk ezt a jó teremtést. Tegnap este újra a Természet világáról láttam televíziós filmet. Két amerikai utazó újra meg akarta tekinteni „az afrikai ősvilágot", az óriás állatokat. Ma azonban már a nagy állatoknak nem természetes a környezetük, hanem szinte emberi védelemre szorulnak. Letiltották az elefánt csont kiárusítását, felerősödnek az elefánt és a védett nagy állatok csordái. De itt is rontásokkal beleavatkoztunk a természet rendjébe, és félő, hogy még védekező, jóindulatú beavatkozásunk sem elég: az ósvilág elpusztul. A mi romboló gyári beavatkozásunk mindent, de mindent letarol. Ez a hang hiányzik az egyházi nagy gyűlések nyilatkozataiból és különösen hiányzik a tudósok nagyon bizonytalankodó hangjából, akik sejtetik velünk, hogy komoly bajok vannak: a kiima változik, hogy bár jelenleg az atmoszféránk melegsége felolvasztja a felettünk lévő ég kóbor aszteroid és üstökös vándorait, de jöhetnek hideg klímák. Szibériában 1908-ban volt ilyen üstökös beütés borzalmas károkkal, „szerencsés", nem városban történt. Ha pedig nagyon felmelegszik ipari bűvészkedésünkkel az éghajlat, jönnek és jönni fognak az árvizek, özönvizek és valóban csak a hű maradék marad meg. Ezs 10,21-22. Dr. Erdélyi Géza Lelkészegyesületünk előtt jelentett, a nagy szegénység ellenére Szlovákiában is építenek, lelkileg és anyagilag is. A megbízható páli theológus Dr. Mészáros István is jelent és jól jelent. Helyesen int, a minőségi megújulás fontos, aztán jön a mennyiségi gyarapodás. A püspök úr azonban nem meri kijelenteni, hogy nincs megújulás Csel 3,19 komoly megtérése nélkül és van az óhazai egyháznak és nekünk is elég okunk a komoly megtérésre, erről már többet írtam, még azt is, hogy a kegyelemből hit által való megigazulás gyümölcseit, jótéteményeit is csak komoly megtéréssel tudjuk elfogadni. A püspök úr helyesen és jól anazilál: az igazság élményében való elbizonytalankodás jele, pedig ott van az igazság megismerésének a vágya. Hiszen erre mutat az erdélyi hitvallásos fellángolás. Amerikai, konzervatív kálvinista újságban olvasom, Christian Observerben: Az egyik főcikk: The Restoration of the Reformed Church. Helyes, szinte reformátori hang, a Református Egyház nem megújulása, ez gyenge bibliai szó, hanem restaurálása, szinte újra építése biztos alapokon! Igaz, egy kicsit amerikai pénzen és segítséggel. Hiszen mi amerikai kálvinisták és protestánsok most már nem vagyunk nagyon büszkék arra, hogy vagy négy millió magyart utaltunk át az utód-államoknak. Bizonyára van egy csomó, jogos bűnösségi érzet is a mi jótékonykodásunkban. Igen, de romániai református iskolákban újra szigorúan tanítják a Heidelbergi Kátét, még az állam is megmozdult, úgy látszik amerikai nyomásra, és a román kormány segíti a református iskolákat. Majdnem azt mondom „timeo Danaos et dona ferentes" de legyünk várakozó jóindulattal. Sőt azt is olvasom szinte dobogó szívvel, hogy a lelkész képző iskolákban pedig már a Második Helvét Hitvallást is tanítják és a tudományokkal is lépést akarnak tartani. Talán emlékeznek a Bolyai testvérekre. Egy azonban nyugtalanít: négy modern nyelvet is tanítanak, inkább gondolkozni tanítsák a fiatalokat. Ezt már Móricz Zsigmond is megírta. Minek fiatal fejeket megtömni latin, görög és modem nyelvekkel, inkább az életre nevelni. Minden új nyelv megtanulása egy kicsit agymosással is jár. Honnan tudom? magam életéből. Mit gondolsz kedves olvasóm miért írom ezeket a tanulmányokat magyarul?! Tisztán okos önzésből: csak anyanyelvén lehet valakit gyógyítani és nevelni. □
