Calvin Synod Herald, 1996 (96. évfolyam, 1-6. szám)

1996-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD-11 -AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

FUTÓ NEMZEDÉK

A menekülő, futva-futó ember ismerős a Biblia világában: Ádám és Éva futva elrejtózködtek az Úr elől s attól az első esettől kezdve az ember elidegenedett Istentől, önmagától... Káin az első testvér-gyilkos futott gonosz tette után... Hágár és fia Ismael futott Sára haragja elől... Jákob futott s meg nem állt csaló, furfangos bűne miatt... Izrael megfutamodott ellenségei elől, amikor nem engedelmeskedett az Úrnak... Lót és felesége futottak az égő városból... Dávid futott Saul elől, majd élete végén elkényeztetett, lázadó, bitorló fia, Absolon elől... A tanítványok megbotránkozva, rémülten futottak, amikor Jézus vállalta a keserű pohárt... Saul futott az ösztöke elől, amíg a damaszkuszi út vak vándorából Pál apostol lett.

De nem is kell beleélnünk magunkat a Biblia futó emberének szerepébe: a mi nemzedékünk ugyancsak fut... Fut meghiúsult, szép célkitűzései elől... Hősökre emlékezünk a Megemlékezés napján, de mi voltunk azok, akik hőseink nagy áldozatos győzelmeit békeasztalok mellett eltékozoltuk... Bátorságos hitre lenne szüksége különösen politikusainknak, hogy „megálljának", hogy kevesebbet beszéljenek és többet cselekedjenek... Fut az ember Isten elől, s amikor Isten elől futunk, igazi, becsületes önmagunk elől is futunk... pedig nem lehet. - Jól mondja a zsoltáríró (139-ik Zsoltár): „Hova menjek a te lelked elől, és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy: ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." Sokan a vallásba futnak felkészületlenül... Jézus a kereszten tudott ellenségeiért imádkozni szenvedéseivel

A történelmi kálvinizmus nyomdokain

Református gyülekezeti építés érdekében

hogy „mindenek épülésére... ékesen és jó renddel legyenek."

(I. Kor. 14,26,40)

erre jogot szerzett... De vajon tudunk-e, őszinte-e a mi imádságunk, amikor ellenségeinkért imádkozunk?! A zsoltáríró ki merte

mondani igazi gondolatát: „Vajha elvesztené Isten a gonoszt!" akár bennünk legyen a gonosz, akár másokban.

ABAUJ-TORNAIKÁNTÁLÁS- ADVENT A FALUN -Magyarországon a falukban nemcsak addig tartanak az ünnepek, amíg a pirosbetű mutatja a naptárban. Sokszor már hetekkel előbb készül a falu apraja-nagyja, hogy méltóképpen ünnepeljen. - Advent idején, amikor mindenhol a Megváltó fogadására készülnek, a leányok bölcsóskéznek, a fiuk bethlehemeznek, csillagoznak, kántálnak, rególnek. A népi játékoknak látványosságuk mellett mély értelmük is van. A játékosok szavai, énekei nyomán kiujul a lelkekben a szent este csodálatos varázsa.

* * *

Az abaujmegyei kis Tornaszentandráson ilyen az adventi kántálás: Négyesével, ötösével összeállnak a fiuk és házról-házra járnak énekelni. Megállnak a ház előtt és elkezdik:

Ej, haj, juhászok, csordások, Vígan őriző bojtárok, Láttatok-e olyan csodát, Szűz ápolja kicsiny fiát.

Ej, haj, örvendjünk, vigadjunk! Megszületett, akit vártunk, Bethlehemnek majorjában, Istállóban, a jászolban.

Ej, haj, ma mindenki örvend, Te meg aludjál kis gyermek. Áldott legyen az a jászol, Melyben kis Jézuska alszol.

Aztán nagy jóestékkel ráköszönnek a háziakra. A házból kikiáltanak, megkérdezik, hogy hányán vannak. A háziasszony mindegyiknek ad egy-egy „pipis"-t (madáralaku kalács). A fiuk tarisznyájukba rakják az ajándékot, köszönnek és tovább mennek az utcán.