Calvin Synod Herald, 1993 (93. évfolyam, 2-6. szám)
1993-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 10-REFOMÁTUSOK LAPJA Amerikai egyházak nyilatkozata A délvidéki magyar reformátusokért „ Vállaljunk közösséget minden szenvedővel" Kanadában, Toronto városában tartotta meg ez évi közgyűlését február 19-22 között a Református Világszövetség Amerikai és Karibi Tagozata (CANAAC). A térség református egyházainak küldöttei az egyházak a modem időkhöz alkalmazható misszió tanúságtételét vizsgálták meg, mert korszakunk - a poszt-kommunista időszak - merőben új problémákat és feladatokat állít világszerte a keresztyénség elé. A megbeszélésekben egy ígéretekkel, de ugyanakkor veszélyekkel is terhes jövőkép bontakozott ki. A résztvevők behatóan foglalkoztak a volt Jugoszlávia református egyházának súlyos helyzetével. Álláspontjukat az alábbi szolidaritási nyilatkozatban fogalmazták meg, amit tagegyházaikhoz, a Református Világszövetséghez és kormányaikhoz juttak el: „Mi, a Református Világszövetségi Karibi és Észak-Amerikai Tagozata tagegyházaink képviselői, fájdalommal és megdöbbenéssel fogadjuk a jelenlegi polgárháborút, amely a korábbi Jugoszlávia iszlám, római katolikus és ortodo;x közösségei között pusztít. Felismerjük azt a rendkívüli veszélyt, amelyet ez a háború az ott élő magyar református egyház gyülekezetei és lelkészei számára jelent, noha ezek semmiféle módon nem akarnak abban részt venni. Történelmünk e kritikus idej;ében imádkozunk értük, és kifejezzük keresztyén szolidaritásunkat és együttérzésünket velük. Felhívjuk őket, forduljanak kormányaikhoz, hogy azok lépjenek akcióba a térség békességének helyreállításáért." Kommentár A délvidéki reformátusság helyzetét a világ nyilvánossága elé kell tárni A kommunista ideológia felbomlásával ősi nemzeti, vallási sérelmek is felszínre törtek, amelyek eleven sovinizmussal, vallási fanatizmussal polarizálják világunkat. Politikai, gazdasági, társadalmi töréseket hoz létre ez a kizárólagos viselkedés, amely soksszor, sajt\nálatos módon, vallási mezbe öltözteti szélsőséges nézeteit. Hadat üzen az ökumenikus ideának, mert csak a maga szűkszavú magyarázatát fogadja el igaznak. Korunkban egyre több véres konfrontáció, vallásos igazolást kap, felújítva ezzel a vallásháborúk rettentő emlékeit. Ilyen az iszlám fundamentalisták terrorja az egyiptomi kopt keresztyének között, vagy szudáni vérengzésük, amire a pápa legutóbbi afrikai útja ráirányította a nemzetközi figyelmet. Indiában viszont fordított a helyzet, ott szélsőséges hinduk követelik, hogy országuk hivatalosan egy hindu állam legyen, és űzze el a 20%-ot képviselő muzulán kisebbséget. Az évekig tartó észak-írországi polgárháború is vallási, protestáns és római katolikus törésvonalakat pusztít. A Kauká zusban az örmény keresztyénség és az azeri iszlám vívja véres harcát. A Szentföldet és a Közel-Keletet veszélyeztető feszültségnek is lesősorban vallási gyökere van. Jelenleg a legbrutálisabb, a második világháború óta Európában a legpusztítóbb polgárháború a volt Jugoszlávia lakosait érinti. A harcban állók többségének identitását vallási hovatatozás határozza meg. A szerbek orthodox hitük és kultúrájuk védelmére hivatkoznak. A horvátok római katolikus egyházukat és az azzal járó nyugati orientációjukat féltik. A bosznia-hercegovinai pedig a török hódoltság alatt felvett iszlám vallását és életformáját látja halálos veszélyben. Mivel a szélsőséges, soviniszta érdekek vallási köntösben jelennek meg, ezért a kegyetlenkedés sajnálatos módon a múlt vallásháborúira emlékeztet. A harcoló felek közé szorítva él a délvidéki magyar református kisebbség, amely val-Folytatás a 11. oldalon Délvidéki magyar egyházainkban élő testvéreinkhez! Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának, jelenlegi számát ismételten a szétesett, volt Jugoszlávia területén élő magyar testvéreknek dedikáljuk együttérző szeretetünk egész melegével! Három évvel ezelőtt a Vasfüggöny lebomlott, de Európa sötét rengetege még mindig a fájdalmas vajúdás rohamaiban vergődik. Jelen számunkat a volt Jugoszlávia, kimúlt Dél-Szláv Birodalom térségein élő magyar testvéreinkhez dedikáljuk, ahol még mindig véres, fegyveres mészárlások folynak. Szenvedő szíveikkel állandóan együtt vannak együttérző imádságaink. Főként a Vajdaság magyar népéhez száll a kiáltó könyörgésünk. Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy Európa sötét erdejében még mindig vannak zúgok, ahol a költő szavaival élve, „az elnyomott magyarnak magát ^kisírni sem szabad."__________________^ ADY ENDRE: A HOLNAP ELÉBE „ÁHj meg!" Ordít utánam az éjben Cafra sereggel a Tegnap. „Állj meg!" És én megyek, megyek. „Állj meg!" Vágok a sűrű bozótnak, Holdnak, pokolnak, fellegeknek És egyedül és egyedül. Vár, vár: futok a Holnap elébe. Apám, anyám, papok és bárdok, Nem kelletek, nem kelletek. Ősök, árnyak, tegnapi legények, Testvéreim vérben és kupában: Undok Tegnap, maradjatok. Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek. „Állj meg!" Nem. Előttem a Holnap. Engem vár, engem, rohanok.
