Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)

1992-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD-14-REFOMÁTUSOK LAPJA

Nt. Szűcs Árpádné 1911 - 1992

Egyházkerületünk püspökének édesanyja átlépett az Örökkévalóságba

Az óceánon túl és az óceánon innen ismert és szeretett nagyasszony volt ő, akit most magához szólított mindanynyiunk ura.

A loraini egyházunk templomában tartatott meg a meghatóan mélységes emlék szertartás október 31-én, a Reformáció Napján.

A szertartást végző lelkészek a következők volta: Ft. Dr. Szabó István, egyházkerületünk tb. elnöke, Rév. Armin Bizer (Wooster, OH), Nt. Lukács László és Éva, Nt. Medgyesi Lajos egyházmegyei elnök, Demetzky Atya (Lorain, OH), Tiszteletes Szemesi Attila, s. lelkész (Lorain). A loraini hívek ünnepélyes szépségben és számban jelentek meg a templomban a méltóságteljes Emlék-Istentiszteleten.

Az igehirdető ajakáról hangzottak el a következő szívből fakadó mondatok:

„Amikor püspökünk megtört hangja felkért e szomorú szertartás végzésére, úgy éreztem magam mint a század eleji pap-költő, Temesvár papja: Szabolcska Mihály, amikor jelentették néki a kis Demeter Rózsika halálát. (Ugyanannak a Temesvárnak század végi papja a világhőssé nőtt Tőkés Lászlónk.) Mikor Szabolcskának hozta a hírt az összetört édesapa, hogy kisleánya tél szörnyű éjszakáján szomszéd faluból hozva beteg édesanyja számára az orvosságot, súlyosan átfázván meghalt; írja a költő pap temetésre készülvén: „És most nekem kell hirdetnem, hogy Uram bölcs vagy Te, jó vagy Te és mindig ott volt kegyelmedben a kis Demeter Rózsika!” Ma, a Nagy Reformáció 475-ik évfordulója napján itt a mi püspöki székesegyházunkban kell hirdetnem, hogy Uram! ,Bölcs vagy Te és jó vagy Te és mindig ott volt kegyelmedben a mi drága Nt. Szűcs Árpádnénk, papné, püspök édesanya; leánykori nevén Varga Irén. Hitvese, Árpád, 43 évi papi szolgálat után és szolgálat közben adta vissza lelkét Teremtőjének, háborús nyomorúságok soksok megpróbáltatásai által megtört szívvel Tolna-Mőzsön 1968-ban. Életén és családja tagjainak életén átsivított a háborúk általi változások vihara: a magyar földet átrabló cseh-szlovákok kétszer dobták őt — magyarsága és hitszolgálata , kettős-bűne’ miatt a koncentrációs börtön-táborok borzalmaiba és végre átdobták egész családjával a magyar határon át a szülő-haza földjére minden nélkül hitvessel kis gyermekekkel, 3 fiú és egy leánnyal. (Köztük a második gyermek: Zoltán, a mi püspökünk.) Mindegyikük testén, lelkén nyomokat hagyott a háborús üldöztetés és a letört Szabadság forradalom. (Zoltán testén ma is feketedik a puskagolyó nyoma.)

Nt. Szűcs Árpádné még özvegységében is tovább szolgálta Istenét mint a templom orgonistája és mint egyháza presbytere. Lorain egyházában több ízben hosszú időt töltött. Élete fényfontjaként élt szívében mindhalálig Zoltán fiának 48 papos püspök-szentelési felejthetetlen szertartásának emlékezete.

Legtöbb egyház e mostani szertartást .Halottak Temetése’, .Elhunytra való Emlékezés’-nek nevezi. A világszerinti Unitárius Egyház, melynek bölcsője a magyar Erdély földjén ringott, ,Az Élet dicsőítő’, Életért hálaadó Emlékezésnek’ hívja. Mennyire evengéliumibb! A mi elköltözöttünknek vezérlő igéje Ézsaiás 43; 1 verse volt: „Ne félj! Megváltottalak! Neveden hívtalak téged! Enyém vagy!” Való igazában ennek minden szava őbenne testet öltött. Övé volt e földi zarándok úton és Övé most ő az örökkévalóságban. Ez a szertartás most életét dicsőíti és élete soksok áldott gyümölcséért fejez ki méltó

hálaadást Teremtőjének.

Hisszük és hirdetjük Jób pátriárkával: .amikor az ő teste porrá lészen is, teste nélkül meglátja az Istent!’ Már látja Őt. Hisszük és hirdetjük a zsoltáríróval: ,nem engedi az Úr, hogy az ő szentje felbomlást lásson!’ Ezek a szavak kiáltanak most itt ezek között a templom-falak között püspökünkhöz, drága hitveséhez: Barbarához; két bájos leányukhoz: Ildikóhoz és Anikóhoz; a lesújtott Szűcs családhoz itt és odaát; ehhez a gyülekezethez, mely itt léte alatt megszerette őt, mely bársonyos érzés szemmel láthatóan kölcsönös volt. Nt. Szűcs Árpádné! Isten Veled! Áldott legyen nyugvó helyed! Boldog legyen ébredésed, mikor majd a Feltámadás pirosló hajnalán poraid felett Megváltód megáll, Teremtőd neveden szólít, mert Övé voltál és mindörökre Övé is maradsz!”

Nt. Szűcs Árpádné hamvait november 14-ik napján helyezték el Magyarországon Tolna-Mözs temető-kertjében férjének ottani sirjában, hogy a falu volt papjának és papnéjának maradványai közös sírban pihenjenek. Püpökünk egész családjával átrepült a szent végső szertartásra, melyet Dr. Kocsis Elemér debreceni püspök vezetett le Nagy Károly és Kocsis Attila lelkészi segédletével.

Köszönet mindazoknak, akiket illet Lapunk 92. évének zártakor történelmi küldetésünk jelen kanyaréban

Olvasóink nagy táborának, kik elismerő leveleikkel és csekkeik bizonyságával elárasztották szerkesztőségünket.

Volosin Lilinek, aki magyarosan dobogó szívével példás $400.00 összegű adomány adásával lehetővé tette, hogy jelen karácsonyi számunk ismét a nemzeti színekben tudott megjelenni, melynek nyomában piros, fehér, zöldben járunk, ami az igazi teljesség!