Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1992-11-01 / 6. szám
CALVIN SYNOD HERALD-12-REFOMÁTUSOK LAPJA NAPSUGÁR AZ ELET ŐSZEN Jelentés Főt. Dr. Szabó István 90-ik születésnapjáról Verőfényes szeptember első vasárnapján az Első Egyház népe, barátok és tisztelők illusztris serege gyülekezett egybe a templom nagytermébe, hogy megölelje, köszöntse Főt. Dr. Szabó Istvánt, életének 90-ik évfordulóján. Megható volt a megjelentek iránta való tiszteletének és szeretetének sokképpen való kifejezése, bizonyságtételük az ő gazdag életének hosszú évtizedeken való szolgálatáért magyar és református népünk között, aki minden magyar megmozdulásban vezető volt mindig lankadatlan erővel, mindig teljes szívvel és lélekkel. Ebben a szüntelenül terhes munkában mégsem égett ki, mert még mindig aktív, minden érdekli ami népét, fajtáját érinti és soha nem vonta meg bölcs, megértő, szinte önmagát emésztő tanácsát, együttérzését. Kézenfogva vezette őt Ura, jógazdája. Vigyázott rá megőrizte megáldván őt gazdagon lelki javakkal és erre bizonyíték a kilencven esztendő! Az Ó-haza szülötte, neveltje, ihletettje. Ezt a drága elkötelezettséget hordozta szívében s ami ott volt életének minden szolgálatában. Papnak született, pap volt és valamikor majd palástban fog állani a kiváltságosok és kegyelmezettek seregében ott, a csillagragyogásos szebb hazában. Segédlelkész volt odahaza és pesti vallástanár. Ott kötődött neve István királyunk sokat vitatott, problematikus ereklyéjéhez. Előzőleg a Dayton-i theológia hallgatója. Amerikába az itt élő, csoportokra szakadt magyar reformátusok egyesítésének reménységével jótt. Sajnos, ez az álma, mind a mai napig, délibábbá vált... Toledói lelkész. Megnősül. Majd a clevelandi nagy egyház hívja meg pásztorának és Ura megbízza a nagytemplom megépítésének sok örömével és munkájával. A Magyar Egyházkerület négy terminusának elnöke. Református Egyesületünk legfőbb testületének évtizedeken át tagja, alelnöke. Ez a néhány szó mindössze érzékeltetni akarja azt, amit hosszú oldalakon lehetne csak hozzávetőlegesen leírni: száz és száz gyűlés, bizottsági munka, reprezentálás, ünnepi és egyéb szónoklatok szerte az országban. Hallatlan munkabírásról, önfegyelmező erőről, az idővel való gazdálkodásról tett ékes bizonyságot. A szeptemberi bankettet (amit nagy körültekintéssel, alapos előkészülettel rendeztek meg, amit sikerült meglepetésnek tartani mindaddig, amíg belépett a nagyterembe. Valaki más volt szóban, akinek ünneplésére ő is hivatalos volt...) Volt gyülekezetének szorgalmas asszonyai és férfiai nagy szeretettel készítették a finom ennivalókat. Köszönet illesse ezért őket e helyütt is. Ott láttuk családjának tagjait, Violát, élete párját, fiait. Ott láttuk a szomszédos lelkészek szépszámú csoportját: Endrei Ferencet és Nejét, utódát, aki a most épülő új nagytemplom építésének gondjával-bajával hasonképpen van megáldva, mint elődje, Dr. Szabó István. Dr. Brachna Gábort és Nejét, Kálmán Szabolcsot, Szilágyi Istvánt, ifj. Bertalan Imrét, Nyeste Istvánt és Nejét, Dömötör Tibort, Nyerges Bélát és Nejét, Szűcs Zoltánnét, Barbarát. (Ura szolgálati elkötelezettség miatt nem tudott jelen lenni. Kerületünk püspö ke.) Özv. Dr. Harangi Lászlónét, Elek Áront és Nejét. Ők egymásután szóltak az ünnepelthez, mindegyik reagált Dr. Szabó életének egyik vagy másik eseményéhez. De mindegyik szavából kiérzett az a nagy igazság, hogy Atyánk nem hiába ad kilencven esztendőt itt e földön, ahol vitustáncát járja a bűn és nyomorúság. Eddig is ezután is szükségünk lesz Dr. Szabó lelki-szellemi vezetésére akinek a teste lassult meg a hosszú élet terhe alatt, de nem az intellektuális képessége, mert az még mindig ugyanaz, mint élete delén volt. Még mindig aktív szerkesztője a legrégibb magyar református kiadványnak, a Reformátusok Lapjának. Örökös tiszteletbeli elnöke egyház kerületének, a Kálvin Szinódusnak, egyházának örökös tiszteletbeli lelkipásztora — Urának alázatos szolgája, minékünk pásztorunk, a magyar kálvinista papok „Grand Old Man”-je. Közvetlen baráti kézfogása, szüntelen mosolygó orcája (Örüljetek az Úrban, mindenkor örüljetek). Ebbe a rövid, hézagos megemlékezésben és tiszteletadásba tartozik „Opus Vitae”-jének megemlítése, ami ércnél maradandóbban hirdeti nekünk s az utánunk következőknek hitünk százados igazságait. Erről szól az a könyv, a „March of Truth” amiben a Reformáció nagy eseményeiről és embereiről ír. A bankettről szinte nehéz volt eltávozni, mert ritka alkalom volt egymás iránti szeretetünk gyakorlására és megbecsülésére. Kérjük a mennyei Atyát, adjon sok áldott szolgálatot hitében soha nem fáradó, soha nem lankadó szolgája számára. Ami elmúlt az elfutó időben felette, arra azt mondjuk: „Jó mulatság, férfi munka volt.” Elek Áron Szerkesztő megjegyzése: Mindehhez a sok széphez az érdekelt fél, szerkesztőnek, csak annyi hozzászólnivalója van csupán — K. Bates Materna-jából kis változattal idézve: „America! America! God shed His grace on me here, And crowned thy good with brotherhood from sea to shining sea!” (Amerika! Rajtad át Isten áldásait sugározta rám, és megkoronázta javait ékesítve testvériességgel tenger parttól tengerpartig!)
