Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)

1992-03-01 / 2. szám

CALVIN SYNOD HERALD- 10 -REFORMÁTUSOK LAPJA Tőkés László püspök drámai levele Erdélyből Az utóbbi hetekben több hír érkezett arról, hogy Tőkés László nagyváradi püspök román részről sajnos fenyegetésnek van kitéve, most ő maga tette közzé ezeknek a fenyegetéseknek ijesztő részleteit. ★ Igen hosszadalmas volna most számba venni mindazt a rágalmat, gyalázkodást és halálos fenyegetést, mely 1989-es temesvári szerepem és — kisebbségi — magyarságom miatt ért Romániában, kiváltképpen az 1990 márciusában, Marosvásárhelyen kiprovokált nacionalista diverzió óta. A folyamatos fenyegetettség legutóbbi fejezetéről akarok most szólni, tényszerűen és szintetikusan számba véve az utóbbi negyedévben felém, családom ellen irányuló gyűlölködő, gyilkos impulzusokat. A megfélemlítő és fenyegető meg­nyilvánulások és hatások valóságos erőtere fonódott körém 1991 októbere óta, — hasonlóképpen a végzetesnek mutatkozó ’89-es helyzetemhez, — biztos jelzésekép­pen annak, hogy a demokrácia színeibe átvedlett, leginkább a Vatra és a Front égisze alatt meghúzódott hírhedt román titkosrendőrség, a Securitate — tovább él és tevékenykedik országunkban. 1. ) Magányos helyen fekvő lelkész! lakásunk falát, kapuját, kerítését rájáró ismeretlen tettesek állandóan ellenséges feliratokkal látják el, bemocskolják, lehányják, leköpik, rongálják. Esténként kétes egzisztenciájú emberek randalí­roznak házunk körül. Minden ugyanúgy volt 1989-ben, Temesváron. 2. ) Falainknál, kapunknál azonban mocskosabb az ellenséges sajtó. A nagyváradi Phoenix című szennylap októberben három részből álló sorozatot in­dított ellenem, melynek vastagbetűs szalagcíme fasisztának titulál, „adatközlései­ben” szóról-szóra a rólam készült egykori Securitate-dossziéra támaszkodva. Ez az a lap, melyet Petre Roman ex-miniszterelnök annak idején írásos üzenetével megtisztelt. „Méltó” társlapjai a szélsőséges román sajtó színe-virága: a Romania Mare, Renasteres Banateana, Totusi Iubiera, Europa, stb. 3) A hivatalos kormánylapnak számító bukaresti AZI 1991. szeptember 28-i számában nem kevesebbet állít, mint azt, hogy I. Mihail ex-király püspöki ott­honomban tartózkodik, útban Bukarest felé, hogy találkozzék Petre Roman miniszterelnököt megbuktató bányászokkal. A durva rémhírt rögtön átvette a Román Rádió, óránkénti híradásaiban a „rendszerellenességem” benyomását sugallva a hallgatóknak. 4. ) Hasonló „jószolgálatot” tett számomra november végén a román hírszolgálat, a sajtó és megint csak a rádió — a Le Monde kétes közreműködésével. Egy Párizsban tett kijelentésemet eltorzítva, a Le Monde szerint azt mondtam volna, hogy: „Erdély nem Romániáé”. Rögtön helyesbítet­tem, s ezt a Rompres hírügynökségnek is azonnal tudomására hoztam. Ennek ellenére a Rompres csak kijelentésem hamisított változatát forgalmazta, s nyomán a sajtó és a rádió széles körben „népszerűsítette” „irredenta” voltomat. 5. ) Még fájdalmasabb, amikor a félrevezetett vagy opportunizmusra hajló ellenzéki sajtó egy része is hasonló akciókra vállalkozik. Az ellenzéki lapok némelyikében is időről-időre megjelennek ellenséges hangvételű cikkek. így például a bukaresti Express Magazin 47/1991-es, novemberi számában egyenesen Ceausescu-barátnak állított be, a ’89-es temesvári események ellenhőseként. 6. ) Rossz családi és társadalmi közérzetünk árnyékként követő félelmeinek másik legfőbb forrása a névtelen fenyegetés. Ezt a „műfajt” már dési és temesvári küzdelmeimben alkalmam volt megismerni. Ma is névtelen levelek és telefonhívások áradata tart szüntelenül pszichikai ostromállapotban. (Folytatás a 11. oldalon) A Kereszt üzenete... „Mi is azért Királyunknak, Menjünk elébe UR UNKNAK, Vigyünk pálmaágak helyett, Alázatos, tiszta szívet!” Ezren és ezren énekeltük Virágvasárnapján az éneket és ígértük a tiszta szívünket. Vájjon csak ígéret maradt-e a tiszta szív? Csak az maradhatott mindazok ré­széről, akik nem ismerik a Kereszt Üzenetét. Nagy Királyunk virágvasárnapi pálmás, virágos útja a nehéz, göröngyös, megaláztatásokkal és ret­tenetes szenvedésekkel kikövezett, de felfelé vezető Golgota-útjával ért véget. A Golgotán áll a kereszt. A töviskoronás Király vére végigcsor­­gott testén és a fán, le a földre, hogy éppen ez a földre hullott vér tisztítsa meg a földből vétetett embert, minden bűnétől és nyomorúságától. Ott a Kereszten, az Úr Jézus Krisztus átvállalta, magára vette a mi bűneinket, hogy végre tisztán állhassunk meg az Isten színe előtt. Milyen kimondhatatlan öröm és kegyelem, hogy Krisztus kimentett a bűn és kárhozat halálából. Meg­állította az embert a pusztulás gödre felé vezető lejtőn. Mik volnánk mi ebben a világban Krisztus nélkül? Szegény, szerencsétlen rabszolgák, a bűn rabszolgái, akik tele vannak félelemmel, bizonytalansággal, reménytelenséggel és akik ettől, a maguk erejéből, minden jóakaratuk ellenére sem tudnának megszaba­dulni. Hiszen még egy felületes rossz szokást is alig tud magáról lerázni az ember, hát a bűnt hogy tudná, amely uralkodik rajta. De Krisztus meg­szabadított, Neki, egyedül, Neki van erre hatalma. Az Úr Jézus Krisztus Nagypénteken meghalt a kereszten azért, hogy mi éljünk és meghalt azért, hogy feltámadásával diadal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom