Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1992-03-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 -REFORMÁTUSOK LAPJA maskodjék a halál felett is. Nagypéntek örömünnep, azt jelenti, hogy élhetünk. Krisztus halálával életet adott mindazoknak, akik Benne hisznek. Ha az Úr Jézus Krisztus olvasná az egyházi hírekben: „Nagypénteken gyászistentiszteletet tartunk”, azt mondaná megbotránkozással: Kit gyászoltok? Kit sirattok? Én élek! ,,Én vagyok a Feltámadás és az Élet!” Ez a kereszt üzenete! Bizony él Ő és élünk mi is Ő általa. És tudunk tiszta szívet vinni, ha hisszük, hogy érettünk is meghalt és a mi bűneinket is elvette. Állunk a Virágvasárnapi tömegben, zöld ágat lobogtatunk. Hozsánnát kiáltunk. Ott még megyünk az alázatosan, szamár hátán jövő Királyok Királya után. De vajon követjük-e Őt, fel a Golgota meredek, kavicsos útján? Vagy lelemaradunk az útszéleken, mert nehéz az út és nem érdekel már, ami ott történik? Próbáljuk-e emelni Keresztjét? Próbáljuk-e felvenni az Ő keresztjét? Megmerünk-e állni a Kereszt tövében és ezzel bizonyságot tenni mindenki előtt, ellenségei, üldözői, gyűlölői előtt arról, hogy mi Hozzá tartozunk? Ezt a bizonyságtevést várja a világ a huszadik század keresztyénségétől. Ez a bizonyságtevés az, amely tudna egy hatalmas, önkéntes sereget gyűjteni, mely az emberiség békességéért merne harcolni, hiszen Vezére maga a Békesség Fejedelme lenne. A Golgota Keresztjétől csak egy lépés a nyitott sír, a húsvéti sír, amely hitünk próbája. A nyitott sír mellett kapott hittel pedig minden lehetséges. Babos Sándorné Tőkés püspök levele (Folytatás a 10. oldalról) Október a levélhullás hónapja volt számunkra. írt „Jordano Joesko” Debrecenből, felvilágosítva, hogy tavalyi magyarországi autóbalesetem nem a véletlen műve volt, s a jövőben is mesterlövészek készülnek végezni velem. Ezzel egyidőben érkezett ploiesti jóakaróim levelezőlapja — az előbbihez •hasonlóan gyermekeim halálával is megfenyegetve. Ugyanakkor 74 éves édesanyám is levelet kapott Debrecenből, melyben a reá váró keresztekre és gyászra készítik fel a „nyájas” levélírók. A szokványos, csládomnak szóló névtelen telefonálásokat nem érdemes részletezni. Annál inkább figyelemre méltó az a rendhagyó eset, hogy 5 éves kisfiam óvónőjét háborgatta ismételten egy névtelen telefonáló, amiért az én fiamat „merészeli” tanítani — az állami óvodában. 7. ) De a változatosság kedvéért a névtelen „jóindulat” is nem egyszer megszólal. Névtelen levélíró figyelmezteti a ’89-es ügyeimben jelentős szerepet játszott budapesti Panoráma-televízió szerkesztőséget: tudassa velem, hogy „a román forgatókönyv szerint életveszélyben vagyok”, egyik testőröm fog meggyilkolni. 8. ) Egészen különleges eset egy nagyváradi nyugalmazott titkosrendőrnek az öccse, aki rengeteg információ birtokába jutva, feltette magában, hogy leleplezi a rendszert, nyílt közdelembe fog a továbbélő Securitate ellen. Önkéntes és segítőkész tájékoztatása szerint — említett — autóbalesetem nem volt véletlen, életünkre törnek. Hazai likvidálásommal egy bizonyos Theodor Salajan nevű szekus-őrnagy foglalkozik, de külföldön is egy egész román ügynök-hálózat van megbízva azzal, hogy eltegyen láb alól. 9. ) Annak ellenére, hogy vért és halált emlegettek, a legveszélyesebb támadóimnak a Vatrá-s és Frontos román parlamenteseket tartom. A székelymagyarság kollektív bűnösséget megfogalmazó, ellenük hisztérikus hecckampányt folytató ún. Hargita-Kovászna jelentés szerzői és képviselőtársaik gyűlölködő kirohanásaik során arra is alkalmat találtak, hogy engem támadjanak. Az október-novemberi parlamenti ülések uszítóinak némelyike perbefogásomat, letartóztatásomat, az országból való kiűzetésemet sürgette, hazaárulás és románellenesség ürügyén. Ezzel egyidőben a Marosmegyei Front szervezete az országos főügyészhez intézett memóriumban követelte büntetőeljárás beindítását személyem és más magyar vezetők ellen. 10. ) A Román Parlament és az uralkodó párt, a Nemzeti Megmentési Front legitimitását élvező országos magyarellenes propgagandakampány egyik csúcspontja az volt, amikor a parlamentben Radu Ciontea Vatra-s vezér a börtönben sínylődő bűnösöket „nemzeti hősöknek” titulálta, míg engem és általában a forradalmárokat, ellenzékieket hazaárulóknak. Ekkor olvasta fel a parlament és a televízió országos nyilvánossága előtt Radu Tinu, tömeggyilkosság vádja miatt bebörtönzött, volt Temes megyei szekusfőnök levelét, melyben engem hazaárulással vádol és a maga ártatlanságát bizonyítgatja. íme, a „jó titkosrendőr” még a vádlottak padjáról is tovább üldözi áldozatait — amint ezt tette ellenem 1989-ben Temesváron. 11. ) A hatóságok figyelme a szorosabban vett egyházi életre is kiterjed. Lelkészi szolgálataim egyes helyszínein a Politika és a titkosszolgálat emberei zaklatták a (Folytatás a 12. oldalon)
