Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-11-01 / 6. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 12 -REFORMÁTUSOK LAPJA hogy őseik nyelvén és hagyománya szerint imádhatták az Istent és megtarthatták nemzeti, nyelvi különlegességüket. De nem lehetett könnyű nekik sem új életet kezdeni idegen földön. Mi megértjük József aggodalmait, gyomor idegességét, amikor egyiptomi nyelvtudás nélkül először elindult munkát keresni. Jézus egy diaszpórái közegben, hozzánk hasonló világban töltötte el gyermekségének legalább az első hét esztendejét. Családja nem szívódott fel, nem olvadt be a magas kultúrájú, gazdag egyiptomi környezetbe. A szentírás külön kiemeli, hogy Heródes halála után, mert a zsarnokok is egyszer meghalnak, József érezte, hogy megszűnt a politikai menekültség állapota. Mehettek vissza az Óhazába, mert ott volt a helyük. Az ókori világ felhőkarcolóit, a piramisokat, hátrahagyták. Nem vakultak meg az ottani magasabb életszínvonaltól, mentek vissza az elmaradt, egyszerű, szegény szülőföldre. Millió kifogást hozhattak volna fel, de nem tették, hanem az első adódó alkalmat megragadva — hazatértek. Mi, testvéreim, akik az amerikai magyar diaszpórában élünk a modern felhőkarcolók árnyékában, most amikor a zsarnokság megszűnt, halljuk-e az angyal hazaküldő szavait: kelj fel, vedd a családod és menj vissza a magyarok földjére! Erre a kérdésre Isten színe előtt egyénenként kell választ adnunk! A Biblia még egy rövid híradást ad a hazamenetel gondjairól. József félt visszatérni Bethlehembe inkább az ország északi részén telepedett le, ott ahol már ismerték őket. Jó lenne tudni, hogy hogyan fogadták a családot a korábbi názáreti szomszédok. Szinte A gályarabok debreceni emlékművére koszorút helyez a pápa II. János Pál pápa látogatásának az a mozzanata, hogy az ellenreformáció áldozatául esett, protestáns hitükért mártíromságot szenvedett gályaraboknak emléket állító oszlopot a katolikus egyházfő megkoszorúzta, már önmagában is egyháztörténelmi esemény. A nagytemplomi ökumenikus ima-alkalomnak több fontos és elemzésre méltó része volt, ám a koszorúzás egyértelműen a pápa és a magyarországi protestantizmus érintkezésének csúcspontja volt. A katolikus egyházfőt a Nagytemplom bejáratánál a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége fogadta. A bevonulás alatt a meghívottakból álló gyülekezet a 42. zsoltár 1. versét énekelte. Az Ökumenikus Tanács elnöksége nevében dr. Kocsis Elemér debreceni püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke köszöntötte a pápát. A kálvinista magyar Református Róma Nagytemplomában II. János Pál pápa ünnepi beszédet mondott. Ezután jelentette be dr. Kocsis Elemér püspök, hogy a pápa koszorút hozott a gályarabok emlékoszlopára. Az imádságok után a liturgiában részt vevők és a pápa békecsókot váltottak egymással. Az ároni áldást dr. Kocsis Elemér püspök mondta, majd áldást mondott a pápa. Dr. Hegedűs Lóránt püspök ezt követően adta át a pápának az ökumenikus Tanács memorandumát a vegyesházasságok ügyében. Miután a pápa köszöntötte a Nagytemplom előtti téren egybegyűlteket, a Himnusz eléneklésével fejeződött be a templomi esemény. II. János Pál pápa, miután elhagyta a Nagytemplomot, kísérete és a hazai protestantizmus vezető személyiségei jelenlétében saját kezűleg helyezte el az emlékezés koszorúját a Nagytemplom mögötti gályarab-emlékművön. * * * Szerkesztői megjegyzés: A nagy világ történelmi változások sodrában még a pápa is tesz tőle várhatatlan lépéseket! II. János Pál kettős nevét két közvetlen elődjéről választotta Róma hagyománya szerint. Jól választott: egy lépés előre és egy lépés hátra. Vajon a következő lépése XXIII. Jánost követően újra előrelépés lesz-e, avagy közvetlen elődjének nyomában, ki a féket erősen rávágta a reformáló pápa-elődre, újra egy lépés hátrafelé lesz-e? A feleletet a nyomós kérdésre a Jövő adja meg számunkra. halljuk a mormogást: Minek jöttek ezek vissza? No ti gyászzsidók a bajban, veszélyben megfutottatok. Nyugaton a gazdag Egyiptomban éltetek, míg mi itt szenvedtünk és éheztünk. Most, amikor már meghalt a zsarnok, akkor visszajöttök? Nem emlékeztetek korábban őseink tanácsára, hogy extra Judea non est vita? Vajon hányszor vetették ezt József és Mária szemébe talán keserűségből talán irigységből? Vajon elhitték e József csendes válaszát: angyal mondta álmomban, hogy menni kell! Higgyétek el nem magamtól hagytam el szülőföldemet! A Megváltót is, hogyan kezelték Názáretben játszópajtásai? De ottmaradásuk bizonyítja, hogy a többség biztosan szeretettel fogadta őket! Kedves testvéreim most karácsony ünnepén mi a szabaddá lett magyar népért és lelki édesanyánk, Református Egyházunk szétszórt tagjaiért is imádkozzunk! Azért, hogy a diaszpóraiak, az óhazabeliek és a kárpát-medenceiek megtalálják egymást szeretetben és megbecsülésben. Ebben is Jézus Krisztus jöhet segítségünkre, aki a diaszpórában is élt, mint politikai menekült, de szülőhazájában végezte el azt a munkát, amely az egész világot megváltoztatta. Ebben az esztendőben, a történelemben másodszor, lelki édesanyánk gyülekezésre hívta gyermekeit a világ négy sarkából. Úgy érzem, ennek a nagy világgyűlésnek Jézus Krisztus volt a fővédnöke, mert Ő különleges élettapasztalatával mindannyiunkhoz tudott szólni. A teljes karácsony sokszor elhallgatott, félelmetes, de szerves része tanulságul szolgálhat nemcsak a világtalálkozó résztvevőinek, hanem minden magyar reformátusnak. Áljunk fel, mint a bölcsek Heródesnek, a népünket bárhol elnyomó őrült zsarnokok ellen! Lássuk meg, hogy Jézus maga is menekült volt! Vegyük tudomásul: a haza elhagyása lehet Istentől inspirált! Végül a szent család történetéből azt olvassuk, hogy eljön a hazatérés ideje és lehetséges a békés beilleszkedés az óhaza körülményeibe! Ha ezek közül csak egy is megvalósul életünkben, akkor a világgyűlés sikeres és karácsonyi ünneplésünk áldott lesz. Adja az Isten, hogy úgy legyen! Ámen. Dr. Medyesy László
