Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-11-01 / 6. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 13 -REFORMÁTUSOK LAPJA Távol-nyugati messzelátóról „Őrzök, kik vagytok megfogyva, árván. Őrzök! Vigyázzatok a strázsán!" (Ady) INTELEM A TORONYBÓL----------Paál Gyula rovata----------A mágusok ! útja Irta: T. S. Eliot. Fordította: Paál Gyula Hideg, kemény idő volt: az év zord fele Az Út hosszú volt, zarándok út. Mély volt az ösvény, éles idő... A tél komor öle. Fájt a tevék lába. Bokrosak voltak, ellenkezők Olvadó hóban lehasaltak... Nem mozdultak... Bizony volt idő, hogy megbántuk az egész vállalkozást. S jött a nyár: kéj-paloták, buja selyem szoknyák... Üdítő serbetel hoztak... Mi mindent ott hagytunk (s mit kaptunk?!) Most a tevehajcsárok káromkodtak, vagy panaszosan meglógtak: italt, nőket követeltek. Az őrtüzek lassan kialudtak. Nem volt fedél fejünk fölött. Idegen országok, rém városok, piszkos faluk, magas árak... Nem hiába fájt a fejünk. Kemény, borzalmas út volt. S aztán már csak éjjel barangoltunk, szaggatott alvással... Suta hangok, ólom-álom vádak. Ugyan mire való ez a kóbor bolyongás?! S aztán jött a hajnal. Kellemes völgyek, havas ormok. Alúl szagos, völgyi növények. Virágok, csobogó patakok. Malmok éjt zavaró zakatolással... S a három fa az ég alatt: fehér ló rohant lovas nélkül (Jel. 6:2) toporzékolva... Útszéli csárda, lombokkal az ajtó felett. A nyitott ajtónál hat kéz piszkos kártyát szorongatva, kockákat lökve. Ezüst csillogott előttük s rúgták az üres boros-palackokat. De senki nem tudott útbaigazítani... S újra indultunk és éppen csakhogy megérkeztünk, majdnem elkésve. Régen, nagyon régen volt. Megtaláltuk a helyet... Kielégítő volt... De újra megtenném az utat... Ezt, ezt tedd a papírra. Ezt írd meg: születésre vagy halálra vezettettünk, sodródtunk erre a nagy útra?! Persze elég bizonysága, jó jele volt a születésnek. Én is láttam már halált és születést, de az más volt... Ez a születés kemény keserű agónia volt a számunkra: olyan mint a halál, a mi halálunk. S visszatértünk királyságunk ósdi földjére De már nem volt könnyebbségünk a régi környezetben. .. Idegen népek markolták, szorongatták kisisteneiket... S most már szívesebben látnám azt a másik halált, az én elköltözésemet. SÖTÉTSÉGBŐL VILÁGOSSÁGRA #§0M$'A könyörtelen, lelket testet egyaránt megbénító elnyomó hatalom megszállása idején a bizonytalanság sötétjében az Ige örökké élő igazságával, a világosságra való várakozás idején Vatai László a belső megerősítés szolgálatát vállalta 25 éven át rádión közvetített Ige magyarázataival. Látszólagos igazság és nagy hazugság sikeres hirdetésére való törekvésből lehet egy ideig hasznot húzni, de az utálatossá létei elengedhetetlen következmény azok számára, akik az istentelenséget igaznak és jónak próbálják hirdetni. Az Ige szerint az Isten országát gyermekként, bizalommal kell elfogadni s a világ gonosz hatalmai ellen fegyveres férfiként kell harcolni. A látszat igazságok útvesztőjében félrevezetett és eltévedt embert a világ felé hiszékeny gyermekké, Isten felé pedig a Sátán katonájává igyekszik formálni a magát tökéletesnek hirdető kommunizmus. A megítélő és újjáteremtő erő, az örök Ige, melynek ítélete nyomán nem folyik vér és soha nem születik elnyomó diktatúra, kibékíthetetlen ellentétben áll a hangzatos jelszavak hazug áradatával, szenvedést csak fokozni tudó, embert gyilkoló sátáni szellemével. A nyíltan hirdetett istentelenség agyat, lelket elborító sötétségében kialszik az ember értelme, hite halott s vakságában elhagyatott kiszolgáltatottja, rabszolgája lesz az Istent tagadó rendszernek. A Krisztust követő világosságban, a Krisztust követő haladás útján a krisztusi fény átvilágítja az embert, tisztán láthatóvá lesz a sötétséget árasztó hatalom ármánykodása, de felragyog a kegyelem is. Az istentelenség fokozódása csak halálra Tömegpusztulásra, világégésre vezethet. A gyilkolásért a felelősség elhárításának kísérlete sikertelen. Létünknek a felelősség vállalás és a számotadás elválaszthatatlan része. Gyilkolni a nemtörődömség közömbösségével és rosszindulattal is lehet. A képmutató barát veszedelmesebb, mint a nyílt ellenség. A jóindulatúvá mázolt kommunizmus megtéveszt, tőrbe csal. A keresztyénséget összekeveri a kommunizmussal az előző megsemmisítésére törekedve. Az újjászületést, a mássá léteit a keresztyén ember nem önereje, hanem Isten
