Calvin Synod Herald, 1989 (89. évfolyam, 1-2. szám)
1989-07-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD-10-REFORMÁTUSOK LAPJA Wittenberg... Genf... Debrecen... Cleveland... Denver... — A reformáció csodáinak örök folytonossága — „Aki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja!” — Babits A nagy Reformáció négyszázhetvenkettedik és mi életünk 100-ik évfordulója előtt nemcsak valljuk Kálvinnal a folytonos és örökös Reformációnak elvét, hanem hálát adunk Istennek a Reformáció csodáinak örökös folytonosságáért is. A Reformáció nem egy gyönyörű és szépfekvésű álló-tó, amit időnként körül járunk és megcsodálunk: a Reformáció egy áradással teljes hömpölygő folyó, mely örökösen halad előre éltető, lüktető és ható erejével folytonosan új csodákat hozván létre haladásának útján. A debreceni református püspöki palota oldalán áll az erőteljes és duzzadó liceumfa. Ágai között a régi parókia maradványából ott maradt rácsos ablak egy darabja. A négyszázéves fa tövén ott állott a százados írás, a fa története, mindaddig míg az új rendszer urai el nem távolították és onnan a múzeumba el nem helyezték. Az írás elmondta, hogy Bálint pap, az első debreceni magyar kálvinista lelkész, sétált a város akkori elbizakodott római papjával. A vita tárgya az volt, hogy lesze a genfi vallás reformációból, mely akkor gyenge érintésként érkezett el Debrecenbe, valaha is magyar földön egyház. Bálint pap állította, a római pap tagadta. A római pap kezében egy líceum vessző volt, mely köztudomásosan mindig csak bokorrá nő és soha fává nem terebélyesedik. A vita hevében Róma lelkes híve dühösen tűzte a földbe a parókia fala mellett a líceum vesszőt ezt mondván: „Akkor lesz a kendtek vallásából Debrecenben egyház, amikor ebből a líceum vesszőből fa!” És íme csodák csodája, a líceum vesszőből fa lett, terebélyes, erős fa; a református hitből egyház lett magyar földön erős, hatalmas egyház: Debrecen a világ kálvinista Rómájává lett. A magyar nép méltó volt meglátni a csodát, mert a csodát magában hordta. Amikor az 1890- ik év október havának első napján Jurányi Gusztáv megérkezett a két heti tengeri út után Cleveland városába és leszúrta az otthonról hozott liceum-vesszőt itt az amerikai magyar Debrecenben, óh de sokan és óh de mennyire mondották: „akkor lesz ebből az idehozott magyar vallásból itt az újhaza földjén vallás, amikor ebből fa!” De a kételkedőket megcsúfította az Isten. Fa lett, csodálatos fa lett és elindult az amerikai magyar reformátusok diadalmenete és meg sem állt addig, amíg meg nem épített 120 templomot és ugyanannyi parókiát. Denver előtt elleneink és kételkedő mieink, hogy a földbe szúrták a líceum vesszőt újra, „Akkor lesz amerikai földön a mai integrálási mánia dühödt korszakában egyházkeriileti életünkből külön kormányzaté, magyar és református Synodus, amikor a líceum vesszőből fa.” És Denverben ismét a líceum vessző fává nőtt, terebélyes fává. Egyházkerületünk az új egyháztestben minden integráló támadás ellenében is Egyházkerületté, önálló Synodussá, szabad magyar református egyházkormányzati szervvé lett. Negyven évvel Tiffin után több szabadság, több élet erő, több hit vallási és kormányzati önállóság lett a részünk, mint valaha az új hazának a földjén. Függetlenebbé lettünk önállóságunkban, mint a magukat függetleneknek nevezők: reformátusabbá formálhattuk életünket jobban, mint valaha tehettük. Megláttuk a csodát, mert a csodát magunkban hordoztuk: érte imádkoztunk, harcoltunk. A Reformáció csodáinak örök folytonosságot mutató útján milyen hálára késztető nagy állomások: Wittenberg — Genf — Debrecen — Cleveland — Denver! A jövő év valójában csodáink beteljesedésének a rendkívüli éve lesz! Clevelandban volt Egyesült Egyházunk egyesülésének dicsőséges parádéja is, az itt tartott Egyetemes Zsinaton. És századik évfordulónkra Clevelandba költözik Egyesült Egyházunk egész központi hivatala is New Yorkból, most lezajlott 17-ik Egyetemes Zsinatunk áldott döntése alapján, új elnökével Ft. Sherry Pál úrral az élén. ,Nem szánjuk mi — tovább — azért az ostobát, kinek üres a mennynek boltja!’ ,Aki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja!’ Áldott legyen Istenünk a Reformációért! A Reformáció tisztitó tüzéért! A Reformáció igazságaiért, szabadságáért, csodáiért!!! Áldott legyen Istenünk a Debrecenből idehozott liceum-vesszőért!!! Mily kedvesek a te hajlékaid ó Seregnek Ura! Bizony, nekünk is az, nemcsak Kórah fiainak. Bérces Kárpátok aljában Ungvártól Técsőig, ahogy nyolcvan templomunk egyre fejlődő városainkból és szépülő falvainkból e szerény albumban beszédesen felsorakozik. Hétszáz éves templomtól ötven éves templomig láthatunk közöttünk. Itt állanak ékesen, az utolsó negyven esztendőben mindegyik szépen megújulva. Körülvéve hűséggel, tornyaival ég felé emelve egyre jobban a hívők figyelmét, azt a templomot, amelynek ősében 1552-ben Kálmáncsehi Sánta Márton sokat emlegetett reformátorunk elnökletével a zsinat kimondta, hogy az itteni reformációs nép a kálvini irányt követi. Azóta törhetetlen ragaszkodással így élünk és szolgálunk református hittel és kálvini világnézettel a néppel a népért Istenünk dicsőségére. Itt készülnek fel „ifjaink” a szent szolgálatra. Áldott legyen az Úr, aki mindezideig megsegített. Népünk szereti a templomot, vágyakozik belé és meg is hozza érte mindenkor hálaáldozatát. A lelkek üdvösségét munkálja, amelytől elválaszthatatlan az emberiség békéjének szolgálata. Istené mindezért a dicsőség! így indul útjára szerelmetes templomaink kedves albuma. Hirdeti a tornyok csillaga: Megszületett a világ Megváltója. Forgon pá, a kárpátaljai magyar református egyházak püspöke U.i. — Az Album püspökünknél beszerezhető.
