Calvin Synod Herald, 1989 (89. évfolyam, 1-2. szám)
1989-07-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 -REFORMÁTUSOK LAPJA Ezerötszáztizenhét Tépjétek fel a századok mohát! Föl! napvilágra, ami színarany! Hadd lelkesüljön, aki csüggedez! Legyen szilárd, mi most bizonytalan. Az égi hit hűtlen kezekre szállt, A gyertyafényt véka rejtette el, Örök szerelmet és a Golgothát Megcsúfoló önös, sivár kebel. Embert imád a tévedett világ; Az Ég helyett a földhöz pártola, Fénytől övezve tart királyjogart Az „egy okol"bitorló pásztora. Népek, királyok félve rettegik; Nyomában vér, közötte harc rival, Ne szólj, ne mozdulj, lelkiismeret! Mert földresújt titokvillámival. Kinek nem volt, hová fejed lehajtsd, Foszlányruhás s koldus apostolok! Jertek csodálni a nagy változást: Királyi trónon ül utódotok!! A gáncsoló szó máglyafüstbe fül; Martyr sóhajtás tölti be a tért. Az elvakult, megtévedett hívők Rómába járnak bűnbocsánatért. Sötét idők! Csordultig telt pohár! Ébredj igaz hit! Rázd fel hű fiad! S íme a vittenbergi hajnalon Szent érzelem, szent gondolat virrad. Új apostol kél vértanúk nyomán: Megyek megóvni a szent bibliát, Megyek hitemnek új Dávidjaként, Jer küzdelemre újabb Góliát! Megyek Babilont porba ontani! Letépni minden cifra csillogást! Feltárni a mezítelen valót, Lerántni mindent, ami bűnpalást! Fej és tagokban vészes kór emészt, Gyógyszert—ha kell—a biztosat viszem, —Ha nem kell—úgy fel küzdelemre hát. Hit és igazság: égi fegyverem! Szentlélek útján zúgó szél fuval, Az első Pünköst s Péter újra él, Nyomán teremnek új apostolok. Láng nyelveken az ige szárnyra kél. Dermedt álomra lön felébredés, Tisztább az ész, a szív, az érzelem. Felülről hangzik Jézus „Ámen’-e S az „újhit "fáján szent gyümölcs terem. Azóta teltek, múltak századok; Sok már a fán a hervadóit levél. Büszkék sokan követni a hitet, Szent buzgalommal a közöny cserél. Tépjétek fel a századok mohát! Föl! napvilágra, ami színarany! Hadd lelkesüljön, aki csüggedez! Legyen szilárd, mi most bizonytalan! Baltazár Dezső A SZÓLÁS MESTERE A huszadik században magyarul senki nem szólott ékesebben Ravasz László református püspöknél. Ékes beszédének pedig örökérvényű tartalmat Isten igéjével törekedett adni. Folytonosan és ismételten átgondolta az igét, igyekezett azt megérteni és az egyénre — magára is —, a társadalomra, egyházára, nemzetére és az emberiségre kötelezően alkalmazni minden kérdésben. Ez tűnik ki abból a 60 hosszabb-rövidebb írásából is, amit Ravasz László: Válogatott írások, 1945—68 címen az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) adott ki 1988-ban. A könyvet Bárczay Gyula szerkesztette kitűnően és látta el alapos kutatásról tanúskodó jegyzetekkel. A könyv a kiadótól rendelhető meg; Püski-Corvin, 251 East 82th Street, New York, NY 10028. dr. Ravasz László: Isten által magyarok Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr. Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. Mily világosan kitetszik ebből, hogy magyarságom nem a hasznosság, nem az ésszerűség, az érdek, vagy az előny dolga, hanem az eleveelrendelésé. De következik másodszor ebből az, hogy amit Isten egybeszerkesztett, ember azt ne válassza el. Jaj annak, aki magyarságát elfelejti vagy megtagadja; ezerszer jaj annak, aki eladja vagy elárulja. Harmadszor következik belőle: Isten ellen lázad, aki magyar voltát szégyenli. Isten gondolatát hamisítja meg, aki magyar jelleméből kivetkőzik. A magyartalan magyar éppen olyan hazugság, mint a madárijesztő, vagy a farsangi játék. De nemcsak az lázad Isten ellen, aki magyar voltát szégyenli, hanem az is, aki nem szégyenkezik mindazért, ami a magyarság isteni gondolatát megcsúfolja és elnyomorítja. Isten ellen lázad, aki nem szenved nemzeti bűneink torzító rontása miatt, nem hordozza a nyillaló felelősséget mindazért, amit elhibáztunk vagy elmulasztottunk. Végezetre a magyarság mindnyájunk között olyan közösséget teremtett, amelyet soha meg nem tagadhatunk. Minden magyar felelős a másikért, akár Kanadában, akár idehaza él; minden magyar ember összetartozik, hiába ül az egyik trónon, a másik börtönben. Isten tett magyarrá; magyarságunk a teremtés tényében gyökerezik, tehát innen ered az élethez való jogcímünk is. Nem azért akarunk élni, mert megengedték nekünk, nem azért, mert mások érdemesnek tartanak arra, hogy éljünk; élethez való jogunk felett nem dönt szavazat és fegyver, épp úgy a teremtés jogán követeljük az életet, mint a csillagok, tengerek, fák, füvek, virágok, mint az egész emberiség, mint a világ leghatalmasabb, vagy legkisebb nemzete.
