Calvin Synod Herald, 1988 (88. évfolyam, 1-5. szám)
1988 / 2-5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-23 REFORMÁTUSOK LAPJA A BETHLEN MUZEUM ÉS LEVÉLTÁR A Bethlen Muzeum és levéltár az öregek otthona, a Bethlen Otthon szomszédságban az Amerikai Magyar Református Egysület vezetése alatt Ligonierban, PA., otthont ad értékes dokumentumoknak, fényképeknek, könyvekének és a magyar örökségünk művészi alkotásainak. A gyűjtemény jelenleg rendkívül zsúfolt állapotban egy karbantartó műhely felett van. Anyagát a látogatók nem tudják élvezni és kutatás számára sem alkalmas. Értékes történelmi anyag birtokában vagyunk! A magyar örökségünk becses darabjai hat évtized gyűjtésének eredményei különböző magyar templomoktól és szervezetektől. A gyűjtemény számára egy új, 6,000 négyzetláb nagyságú épületet tervezünk. Az alsó szint a levéltár és kiállítási termek részére készül, az emelet helyet adna egy nagy gyűlésteremnek is, lelkészi világi és ifjúsági összejövetelek részére. A Múzeum és Levéltár épülete kizárólag téglából és a műszaki előírásoknak megfelelően hozzávetőlegesen 350,000 dollárba kerül. Ahoz, hogy a tervet megvalósithassuk, az Amerikai Magyar Református Egyesület, a Bethlen Otthon és jelentősebb emlékadományok hozzájárulása mellett szükségünk van a templomok, szervezetek és egyének nagyobb adományaira. Kérjük a templomok, szervezetek és egyének hozzájárulását, céladományait, vagy hároméves megajánlásait évenkénti részletfizetéssel. A Bethlen Múzeum és Levéltár be fogja mutatni bevándorolt őseink történetét az Egyesült Államokban és Kanadában, hősies küzdelmüket templomaik és testvérsegitő egyesületeik megalapításában. A kiállítás bemutatja ősi hagyományainkat a jövő nemzedékének. Kérjük, hogy anyagi segítségükkel járuljanak hozzá ennek a Múzeumnak és Levéltárnak megalapításához. ERDELY Dr. Harsányi András, Az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke, írta a következőt a novemberi értesítő levelében: “Az Erdélyből Magyarországra menekültek száma tovább növekszik, gondozásukra fokozott anyagi segítségre van szükség. A debreceni jubileummal kapcsolatos magyarországi látogatásunk során meglátogattuk a rákosszentmihályi központot, ahol szünet nélkül gondoskodnak a menekültekről. Megrendítő látvány volt a hontalanná vált jövevények szeméből kiolvasni az elhagyott otthon, a szétszakadt családok bizonytalan jövője feletti kétségbeesést. De azután vigasztaló volt látni a gondoskodást, a munka- és lakásszerzés eredményes szolgálatát, a mennyezetig tornyosuló ruhanemüeket, a gyógyszeres és élelmiszeres ládákat és figyelni a minden személynek való pénzsegély kiosztását. A Budapest- Rákosszentmihályi református egyház, Pánczél Tivadar és hitvese vezetésével, vállalta magára a gondoskodás terhét. Mindden péntek délután van a 'hivatalos óra.’ Ekkor számos budapesti lelkipásztor, a Zsinati Iroda tisztviselői, presbiterek és egyháztagok nyújtanak segítséget. A délutánt istentisztelet zárja: mikor feleségemmel ott voltunk, a templom zsúfolásig megtelt, ültek a székeken, a földön, álltak a falak mellett, még a szószék körül is - lehettek négyszázan, de lehettek többen is - mikor azonban a 42- ik zsoltárt énekelték, mintha ezren lettek volna; különösen az 5-ik versnél, hogy ‘Én lelkem, mire csüggedsz?... Bízzál Istenben s nem hágy el... Ki nekem szemlátomást nyújt kedves szabadulást...’ Tudnunk kell, hogy ez Erdélyből jött menekültek gondját elsőnek a Református Egyház vette fel és jár most is az élen az állami hatóságokkal szoros együttműködésben. Tudnunk kell azt is, hogy gondozó központok vannak Debrecenben és Miskolcon is." “Végül közvetitek egy kérést; Páncél Tivadarné nagtytiszteletü asszony kér minket, hogy küldjünk neki 'Csendes Percek’ áhitatos füzeteket, bármely évből és bármely mennyiségben.” “ADOMÁNYOKRA VAN SZÜKSÉG!” v
