Calvin Synod Herald, 1987 (87. évfolyam, 1-5. szám)
1987 / 4. szám
CALVIN SYNOD HERALD-13-REFORMATUSOK LAPJA testbe." Ne tévesszük össze, ez nem az inkarnációra, hanem a feltámadás dogmájára való célzás, Josephus ezt később így egészíti ki: "...a túlvilágon jutalmat, vagy büntetést kap aszerint, hogy erényes, vagy bűnös volt-e az ember, és pedig a bűnösök örök rabságban fognak majd sinylödni, az erényesek pedig hatalmat nyernek, hogy visszatérhessenek az életbe." - ettől a visszatéréstől eltekintve olyan az egész, mint a Mennyország-Pokol variáció, de öhozzájuk nem valóak az ilyen nagyvonalú kategóriák, ök jó könyvelő módjára állítják fel tetteik morális mérlegét - s a mérce nem egy objektiv etalon, hanem a tömeg átlaga. Jócselekedeteiket szembehelyezik a tömeg törvénytelenségével. Amennyire jutalmat érdemelnek az olyan emberek, mint ök, annyira kell megbüntetni a többieket. Minthogy az isteni igazságszolgáltatás a földi életben bizonytalan és tökéletlen, az igazság megkívánja, hogy jobban és állandóan érvényesüljön ama új életben, amikor mindenkinek a sorsa örök időkre meghatároztatik. Mivel a lélek arra van teremtve, hogy a testtel együtt éljen, a bűnösöktől a feltámadás jótéteménye megtagadtatik. Ez csak az igazak osztályrésze. Az Újszövetség farizeusokat említő szakaszai igen ellentmondásosak, ez a két embertípus (farizeus és keresztény) különbségében rejlik. A farizeus önbizalommal teli, saját hibáit és erényeit számontartó ember, aki elvárja Istentől - akit igazságos bírának tart - az illő jutalmat. A keresztény viszont a bűn állapotában született, s egész életén keresztül megpróbálja ellensúlyozni emberi mivoltából eredő gyarlóságát. Minden bizodalmát a jóságos Istenbe helyezi, egyedül könyörületességében bízik. Ezt példázza Lukács Evangéliumának példabeszéde. A farizeusok jobban bíznak önmagukban és a Törvényben, semhogy szükségét érezzék egy váltságvallásnak, inkább csatlakoznak a gyűlöletes szadduceus párthoz, és együtt követelik Jézus halálát. 15 éves az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) 1969-ben jött létre, s 1972-től működik mint egyesület Svájcban, Bern székhelyei. Az EMPSZ tevékenysége Európa német nyelvterületén a legismertebb. A mintegy ötszáz tagot számláló szabadegyetem legfontosabb céljai közé tartozik az, hogy lehetőséget kiván adni Európa különböző országaiban élő magyar származású értelmiségieknek és a magyar kultúra bárhol élő minden támogatójának a rendszeres találkozáshoz, a véleménycsere jegyében. így széles baráti közösséget hoztak létre. Az egyetemes emberi és kivált a magyarságot, a magyar protestantizmust és az ökumenikus mozgalmat érintő kérdések tanulmányozására és megvitatására 1971 óta minden évben tavasszal - rendszerint áldozócsütörtök hetében - váltakozó helyen., így Svájcban, Ausztriában, Belgiumban, NSZK (Nyugat- Németország)-ban és Franciaországban egyhetes találkozót, úgynevezett akadémiai napokat rendeznek nyolcvan - száz résztvevővel. A hetet istentisztelettel kezdik és fejezik be. Az egyik istentisztelet ökumenikus jellegű. E rendezvénysorozatban az előre meghirdetett témát tudományos szintű előadások, viták és kerekasztalbeszélgetések dolgozzák föl. De bőven jut idő és alkalom barátságok kötésére és elmélyítésére is. Kultúrális előadások, bibliatanulmányok, irodalmi estek, filmbemutatók, hangversenyek egészítik ki a hét programját. A szabadegyetem elnöki tisztét a közelmúltig Szöllősy Árpád jogász, a titkárét pedig Szépfalusi István evangélikus lelkész látta el. Ok ketten indították útjára azt a tíz darabból álló füzetsorozatot amelyben 1973-tól 1980-ig a találkozókon elhangzott előadások egy részét bocsátották közre. E sorozatben adták ki 1978-ban Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon című önéletrajzi följegyzéseit is. Az EPMSZ keretén belül rendezett akadémiai napokról és magáról a társaságról Béládi Miklós - Pomogáts Béla - Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után című úttörő jelentőségű müvében a következőket olvashatjuk: "A konferenciák felvilágosult szellemben a teológia, a vallás és hitélet kérdéseivel foglalkoztak, de rendszeresen napirenden tartották az anyanyelvi kultúra, az irodalom, a kinti és a hazai magyarság kapcsolatába vágó témákat is...Az EPMSZ a nyugati magyar értelmiségi és írói körök sorában kitüntetett helyre emlekedett. A teológiai, vallási érdeklődési kört föl nem adva, a szabadegyetem vezetői mind nagyobb figyelemmel fordultak a magyar nemzetiségek, főként az erdélyi magyarság helyzetének vizsgálata felé, nem feledkezve meg a tudomány és a művelődés témaköréről sem...” Az EMPSZ a rendszeres könyvkiadást 1977-ben kezdte meg. A kiadói munka és a hatékony könyvterjesztés elősegítésére hozták létre az EMPSZ Könyvbarátok Körét. E kört vezeti most Szöllősy Árpád. Évente három - négy könyv kiadására vállalkoztak. A ma már több mint húsz kiadványuk között irodalomtörténeti antológiák, esszékötetek, regények és vallásos, a hitélettel foglalkozó müvek kaptak helyet, a kisebbségi sorsban élő magyarok nehéz helyzetét bemutató könyvekkel együtt. A szerzők között találkozunk Bibó István, Borbándi Gyula, Sütő’ András - akinek a Csillag a máglyán című drámáját német nyelven jelentették meg-. Cs. Szabó László és Szabó Zoltán nevével. (RL/Dr. Petövári Ágnes)
