Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986-06-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA “Magyar—Amerika” kincsestára “Erasmus szelleme szólt: az Egyháznak tanulnia kell a reformációtól és meg kell újulnia.” (Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. 77. old.) Nemsokára magyar nyelven is megjelenhetett Kolozsvárott Erasmus egyik pedagógiai dolgozata. ( De duplici rerum ac verborum eopia.) Még tallózva is sok példát lehetne említeni Erasmus magyarországi hatásáról. Az irodalomtörténet írók még a XVIII. századbeli Mikes Kelemennél is érzik Erasmus hatását. Mikes — írja Szerb Antal — “... abból a legrokonszenvesebb emberfajtából való volt, mely a nagy Erasmussal jelenik meg a lélek történetében." (Magyar irodalomtörténet, 178. old.) Hithű katolikus létére is érződik az erasmusi — protestáns szellemiségre hajló — gondolatmenet, íz, humor a mikesi levelekben. * Erasmus hatása nélkül a magyar irodalom sem lenne pontosan olyan, mint amilyenné lett a XVI—XVIII. század folyamán. Innen eredően a jellegzetes magyar gondolkozásmód is sokat köszönhet a németalföldi bölcseknek, ennek a rendkívül termékeny, sokoldalú műveltségű és elegáns írónak, aki tudott élesen kritizálni és gúnyolódni, anélkül, hogy elsöprő erejűen forradalmárrá vált volna. Halálának 450. évfordulóján mi magyarok is elküldhetjük jelképes koszorúnkat Rotterdami Erasmus_básgli_sírj^a. 50 éves lelkészi találkozó A pataki Teológián 1935-ben végzett 32 hallgató közül a még élő 9 lelkipásztor találkozott a sárospataki Tudományos Gyűjtemények vendégszobájában, hogy újra átéljék az ősi Alma Mater egybeölelő szeretetét. Megjelent a találkozón dr. Újszászy Kálmán volt professzoruk is, akit hálás szeretettel vettek körül. Dr. Vasady Bélát, az Amerikában élő másik professzorukat levélben köszöntötték. Részt vett az ünnepségen a közelmúltban elhunyt dr. Harangi László amerikai professzor, évfolyamtárs felesége is, aki vendégül látta a megjelenteket. Az összejövetel dr. Újszászy Kálmánék családi otthonában, meleg hangulatban ért véget azzal az elhatározással, hogy akik még élni fognak, két év múlva újra találkoznak. A kilenc öregdiák: Basky István (Bódvalenke), Bíró Sándor (Budapest), dr. Újszászyné Deák Ilona (Sárospatak), Haller Gábor (Budapest), Iglay Ferenc (Miskolc), Kalmár András (Vásárosnamény), Kiss Péter (Bánhorváti), Novotny Gyula (Miskolc) és Tóth Lajos (Budapest). N. Gy. (MUTATÓ a Vasváry-gyűjteményhez. Kiadta a Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia támogatásával a Somogyi-könyvtár, Szeged, 1984. 167. o.) Az első magyar, Budai Parmenius István 1583-ban lépett Észak-Amerika földjére. S még egy adat: a legutóbbi népszámlálás szerint az Egyesült Államok 1 778 000 polgára vallotta magát magyar származásúnak. E jelentős etnikum, a neves és névtelen magyarok alkotta “Magyar-Amerika” története így a XVI. századtól napjainkig ível. S e négy évszázadot ölelte fel Vasváry Ödön (született Szegeden, 1888. július 12- én) református lelkész, az amerikai magyarság kutatójának figyelme. Vasváry — akinek személyéről és egyedülálló munkásságáról már lapunkban is több írás tudósított — 1914 nyarán került az Egyesült Államokba, s több mint fél évszázadnyi szorgalmas munkával mindent összegyűjtött, feljegyzett, megírt, ami Amerika magyarságáról bárhol fellelhető volt. Könyvtárakban és levéltárakban, magángyűjteményekben és újságokban, jegyzeteket és levelezéseket, életrajzokat és kivágásokat, könyveket és gyászjelentéseket, egyéb dokumentumokat és saját cikkeit. Az így létrejött hallatlanul sokrétű kollekció, a “Magyar-Ameriká”-ra vonatkozó adatoknak e példátlan gazdag tárháza az ún. “Vasvárygyűjtemény”. S e roppant méretű vállalkozás elismeréseként részesült Vasváry Ödön — akit az 1977-es budapesti Anyanyelvi Konferencián Berecz Árpád chicagói református lelkész a “legnagyobb amerikai magyarénak nevezett — második hazájában a Lincoln Ábrahám-díjban. A becses gyűjtemény létrehozója aztán 1972-ben egy szép napon felkereste a washingtoni magyar nagykövetséget s a szegedi könyvtárat alapító Somogyi Károlyra emlékeztető módon teljes anyagát szülővárosára hagyta. Az adományozó halála után (1977 végén) a gyűjtemény szerencsésen megérkezett Szegedre, ahol azóta is a Somogyi-könyvtár féltve őrzött tulajdona. E szellemi “kincsestár” időközben szakszerű rendbe állított anyagába igazít el a Csillag András által készített bibliográfia, melynek címe MUT A TÓ a Vasváry-gyűjteményhez. A MUTATÓ négy részre tagolódik. Az első, Vasváry Ödön és gyűjteménye címmel a kollekció létrehozóját és dokumentum-gyűjteményét mutatja be. De felhívja a figyelmet — csupán példálózó jelleggel — azokra a neves, nagy magyarokra is, akik részben vagy egészben Amerika földjén tevékenykedve öregbítették jóhírünket a világban. Bay Zoltán és Wigner Jenő, Szilárd Leó és Kármán Tódor, Neumann János és Szent-Györgyi Albert a tudomány legnagyobbjai közül, Doráti Antal és Ormándy Jenő, Finta Sándor és Breuer Marcell, Molnár Ferenc és Bartók Béla a művészek közül nyernek említést mint olyanok, akikre vonatkozólag a Vasvárygyűjtemény bőséges adatokkal szolgál. De említi Kovács Mihály ezredes, Pollereczky János őrnagy és Stahel-Számvald Gyula tábornok, az amerikai hadtörténetben számon tartott magyar származású vitéz katonák nevét is. Meg Haraszthy Ágostonét, a kaliforniai szőlőtermesztés meghonosítójáét. Galamb Józsefét, aki a neveztes Fordkocsi, a T-modell tervezője volt, s Pulitzer József lapkiadóét, akinek nevét az általa alapított díj révén ismeri és jegyzi a világ. A MUTATÓ második részében Csillag András eligazít a bibliográfia használatában, tájékoztat az adatkeresés módjáról. A teljes Vasváry-gyűjtemény — amelynek törzsanyaga New Brunswick-ban, az Amerikai Magyar Alapítvány birtokában is megvan (mikrofilmen) — több egységből áll. Az első az ún. Adattár, mely — 436 db, 22x17 cm nagyságú irattartóban elhelyezve — a magyar—amerikai kapcsolatok dokumentumaiból tevődik össze. A második, a mintegy 200 kötetből álló Könyvtár (ide sorolva a különféle évkönyveket, almanachokat, krónikákat is). A harmadik a Cédulakatalógus, kb. 20000 személyre vonatkozó életrajzi és egyéb adattal. Végül az utolsó Vasváry saját írásainak másolatait tartalmazza, öt kötetben összefűzött háromezer lapon. A MUTATÓ név- és tárgyjegyzéke a gyűjteménynek csupán az első két részét foglalja magába: az adattárat és a könyvtárat. A cédulakatalógust nem, mivel anyaga legnagyobbrészt megegyezik az adattáréval, míg Vasváry cikkeit azért nem, mert a könyvtár azokat Magyar—Amerika címmel önálló kiadványként szeretné megjelentetni. Az adattár kettős összetételű. Piros-fehér-kék csíkos irattartókban a végleg Amerikában letelepedettek, vagy a már ott születettek vonatkozásait, illetve azon intézményekét tartalmazza, amelyeknek állandó székhelye itt található. A piros-fehérzöld csíkkal jelöltek az Amerikában csupán megfordult, vagy vele kapcsolatban állt, munkásságuk révén ott visszhangot keltett személyek adatait stb. tartalmazzák. Mindegyik irattartó az ABC betűivel is megjelölt, mégpedig a benne szereplő címszavak sorrendjében. A MUTATÓ harmadik része a Vasváryra és gyűjteményére vonatkozó főbb irodalom felsorolása, míg a legterjedelmesebb rész a tulajdonképpeni bibliográfia, az adattár (15—165. old.). Dr. Polgárdy Géza
